Kollektív Sebeink Gyógyulásra Várnak

Kollektív Sebeink Gyógyulásra Várnak

Mi is a kollektív seb? A SzInT család-és rendszerállító képzéseken, vagy Transzgenerációs Epigenetikus Kineziológia oktatáson szoktam ezt inkább elmondani, de egy ideje szükségét érzem, hogy ne csak a morfogenetikus mezőben dolgozó, blokkoldásra specializálódó kollégák értsék. Így született ez a cikk arról, hogy mi a tudatos tudat, a tudattalan, az egyéni, generációs és kollektív tudattalan, mit jelent a kollektív seb, milyen kollektív sebek vannak és hogyan gyógyíthatjuk azokat. 
Tehát mi is a kollektív seb? 
Tisztázzuk először ehhez a kollektív tudattalan fogalmát, ami C.G. Jung nevéhez kötődik, ezért elsősorban és róla elnezve jungiánus fogalom. Megértéséhez szükséges tudni, hogy tudatunknak különböző tartományai vannak. Van tudatos tudat, ami lényegében az éber állapotban tudatosult tartalmakat jelenti. Magyarán mindaz, amikor, ahogy most olvasod soraimat tudsz. Amit már felismertél, amit megismertél, megéltél és itt és most tudsz róla, emlékszel rá. A teljes tudatnak ez kb. a 4%-a. Ezért van az, hogy a tudatos tudattal kimondott óhajok, vágyak, döntések, célok, fogadalmak, ígéretek sorsa másként alakul a végrehajtás folyamán. Úgymond nem ér célba, nem valósul meg, mert van egy olyan tudatrészünk, ami sokkal nagyobb és jelentősebb mint az említett 4%. 
Mi a nagyobb része, 96%-a a tudatunknak?
Nos, ez az egyéni tudatalatti, vagy tudattalan néven ismert tartomány. Ahogy a neve is mondja tudat-alatti, nem vagyunk rá tudatosak.
Mi minden van itt a tudatalattinkban?

  1. Ami ide került az idők során: régen történt már nem emlékszünk rá, elfelejtettünk, nem volt rá szükség, vagy amire nem akarunk emlékezni és ide száműztük egy önvédelmi mechanizmusnak nevezett folyamatunknak köszönhetően. Emlékek, történések, érzelmi lenyomatok, blokkok, sebek-sérülések.
  2. Ami mindig is itt volt: amire soha sem voltunk tudatosak, mert eleve a tudatalatti tárolóban volt. Generációs felmenőink emlékei, történései, érzelmi lenyomatai, blokkjai, sebei-sérülései, stb. De itt vannak például a fel nem ébresztett tehetségek, velünk született képességek is. 

Ez eddig az egyéni tudat tere volt. De mi van azokkal az emlékekkel, történésekkel, amelyek két akár több emberhez kötődnek? Ezek olyan emlékek, történések, amelyekről mindkét vagy mindtöbb érintettnek megvan a maga verziója (filmszalagja) és szubjektív értékítélete, reakcióival együtt. Ezt már mondhatnánk közösnek, de valójában a külön verzió miatt még megkülönböztethető. Van már itt is egy interszubjektum nevű jelenség, ami két vagy több emberhez kötődő közös megélés tartománya. De lépjünk ennél tovább, mert Jung a kollektív tudattalan kapcsán nem erről beszél. 
A tudattalanunk eleve tárol olyan emlékeket, amelyek nem hozzánk tartoznak. Lásd transzgenerációs emlékek. Ezek már úgymond családi, generációs közös, tehát kollektív emlékek. De ezt Junghoz képest sokkal később nevezték csak meg. 
Ha még tovább megyünk, tágítjuk egyéni önmagunk körül a kört, akkor a közösséghez jutunk ahová tartozunk, néphez-nemzethez és végső soron az embriség egészéhez. Jung fogalmazta meg először azt, hogy az emberiségnek közös tudatalattija van. Ide tartozik minden az egyéni tudathoz hasonlóan, ami ide került az idők során  tehát: 

  1. Ami ide került az idők során: régen történt már nem emlékszik rá az emberiség, a “feledés homályába került”, mint például azok a letűnt civilizációk, melyek létezésére esetleg csak tárgyi leletek utalnak és persze azok, amelykre már nem utal semmi. Ide tartoznak azok az össz emberiséghez tartozó emlékek, amiket elfelejtettünk, nem volt rá szükség, nem használtuk már azon képességeinket, tudásainkat.

Ezeket már én teszem hozzá….ide tartoznak azok is, amire vagy akikre nem akarunk emlékezni és ide száműztük a kollektív önvédelmi mechanizmus szerint. Ide kerültek azok az emberek, velük kapcsolatos történetek, amelyek, mivel ahogy mondani szokás a történelmet a győztesek írják, egyszerűen nem kerültek említésre. Helyesebben szólva direkt kihagyták őket, hogy valamilyen számukra előnyös eredményt elérjenek pl a győztesek. Ha másként mesélték el a történetüket és elferdítették azokat, akkor a tudatos tudatban más van mint a tudattalanban! Ez a jelenség létezik transzgenerációs szinten is, a generációs stresszeket okozva. Amikor például nem beszélnek egy eltűnt katonáról, egy szerelemről, egy kapcsolatról ahonnan egy “plusz” gyerek fogant, és általában minden családi titok ide kerül. 
Nos ehhez hasonlatosan, az emberiség kollektív tudattalanjának is van egy ilyen tárolója, ahová a pesona non gráták kerültek és a másként ismerjük ma történetek. Ezek mindegyike nagyon fontos a kollektív sebek kapcsán és visszatérünk még rá e cikkben. 
De előtte legyen kerek a kollektív tudattalan fogalma.
Tehát ide tartoznak az említettek mind: emlékek (ahogy voltak, illetve ahogy megéltük őket szubjektíve), történések (ahogy voltak, és ahogy megéltük őket szubjektíve), így a velük együtt elraktározott érzelmi lenyomatok, reakciók, blokkok, sebek-sérülések is. 
Végezetül, ahogy az egyéni tudatnál is szerepelt:

2. Ami mindig is itt volt: amire soha sem voltunk tudatosak, mert eleve a tudatalatti tárolóban volt. Népek, nemzetek, megkockáztatom fajok és megtestesülési formák emlékei, történései, érzelmi lenyomatai, blokkjai, sebei-sérülései, stb. De itt vannak például az emberiség fel nem ébresztett tehetségei, velünk született képességei is. Fontos tudatosítani, hogy nem csak negatív dolgok vannak az egyéni, generációs vagy éppen az emberiség háttértárolójában, a tudattalanban. Transzgenerációs Epigenetikus Kineziológia oldások során és a SzInt család-és rendszerállítások során ezekkel célzottan dolgozunk. 

…és akkor most kanyarodjunk vissza a fő témánkhoz a kollektív sebekhez. 
Mit is jelentenek akkor a kollektív sebek?
Röviden a kollektív tudatalattiban mint az össz emberiség háttértárolójában lévő történetek, emlékek, hozzájuk kötődő blokkok, döntések, fogadalmak, sebek, sérülések, reakciók ÉS következményeik. Ha megállunk a kollektív tudat kapcsán az emberiség körénél, akkor tehát minden valaha élt ember emlékezete, történései, eseményei és minden ami hozzá kötődött mint szubjektum. Itt a szubjetktív szót hangsúlyoznám, hiszen van a konkrét tényszerű történés és vannak a hozzá kapcsolódó egyéni, családi, közösség, nép-nemzeti, kulturális, vallási és egyéb kategóriákba tartozók saját megélései, ezek magyarázatai. 
Hogyan lehet oldani, gyógyítani a kollektív sebeket? 
Az egyik első teendő a felszínre hozás, azaz a tudatosítás. Ezt előszeretettel teszi minden új fiatal lázadó generáció. Az idősebbek orra alá dörgöli azt, amit tettek, nem tettek és egyenesen magára ölti, “megtestesíti” azt, amit az elődök, akár több generáción át, sőt akár több kulturkorszakon át elnyomtak. Ezen már érdemes gondolkodni erősen… innen figyelni az új generációat, a lázadásaikat és mindazt, amit megtestesítenek, kimondanak, igen gyakran túlzásokba esve. hiszen így, önmagukon keresztül hozzák fel a rég elfeledettet, eltitkoltat, lefojtottat. Ja…és fontos, hogy mindezt NEM TUDATOSAN teszik. Ezt jelenti a megtestesítés, az eltagadott-eltemetett-elfeledett régi rész felhozása és megjelenítése. Tehát erről úgymond nem tudnak, csak teszik, azonosultan vele.
Ugyanez igaz egyes közösségekre is, akik szintén felhoznak, megtestesítenek valamit a kollektív tudattalanból. Puszta létükkel válnak ezzel ellenséggé. Kiirtásuk válik céllá a status quo megtartása végett. E mögött mindig áll hatalmi érdek és valamilyen olyan előny, ami a “különcök” eltávolításával együtt jár. Például (relatív) rend, nyugalom, szabálykövetés, és bizonyos esetekben a különcök vagyonának, tudásának megszerzésével további előnyre lehet szert tenni. 
MIVEL AZ EMBERISÉG KOLLEKTÍV TUDATTALANJÁBÓL TÖRNEK FEL EZEK A KÖZÖS ! EMLÉKEK, ezért a felhozók, “különcök” valójában  hozzájárulnak az emberiség fejlődéséhez. Újra felhozzák az el nem rendezettet, a fájdalmakat, a jogtalanságokat, és minden mást, ami eltagadtatott-elfojtatott bármilyen okból kifolyólag is. Ez a különcök hozzájárulása. Emlékeztetnek valamire, amit helyre kell tenni. De nem az eltiprásukkal… 
Itt integrációról lenne szó, azaz egy korábbi árnyékot kellene felismerni és annek sebeit begyógyítani. Így új minta tud keletkezni. 
A kollektív sebeket oldó (kollektív teres) SzInT állításokon foglalkozunk ezzel célzottan.
A legfájóbb történetei az emberiségnek tárjuk fel és kísérjük az integrációja felé. Egyébként a SzInT során ezt tesszük az egyén, a generáció egésze, a közösségek/nép/nemzeti szinteken és az emberiséget érintő és ettől tágabb terekben is. 
Akik elvállalják a kollektív sebeken való oldó munkát, azok hozzájárulókká válnak, hogy a kollektív sebek gyógyuljanak. ..és mivel van építő módja a kollektív sebek felhozásának és feloldásának, a kiegyenlítődések megtörténnek a kollektív tudattalaban...nem szükséges megtestesítenie egy generációnak, egy közösségnek, egy egyénnek… senkinek nem kell vállalnia az árnyékot, ami nem mindig önnön negatívitása miatt került árnyékba. Gyakran azért, mert évezredeken keresztül célja volt a fennálló hatalomnak árnyékba taszítani azt, ami a hatalmának megdöntését okozta volna. Gyakran azért, mert túl nagy volt a fájdalom, a teher, a súlya és egyszerűen a kollektív tudat védekezett úgy, hogy lehasította magáról a fájó emléket. Ilyenkor ahogy fent olvastad, a háttértárolóba került mindaz, ami akkor ott régen történt. 
Példa kollektív sebekre, amelyek tudatos-tudattalan szinteken is jelen vannak: 

  • Boszorkány Seb, amely nevét a boszorkányüldözések koráról kapta (de jóval tágabb értelmezésű ettől) OKTÓBER 31-ÉN LESZ BLOKKOLDÓ EST ENNEK KAPCSÁN! 
  • Holokauszt (amit az anti szemita második világháborús népírtó eseményekhez kötünk, de szintén tágabb értelmezésű jelenség)

Szándékosan nem említek most többet. Ez a kettő is elegendő már csak névbéli említése kapcsán. 
VIDEÓ:
Érdemes megnézni hozzá e videót, amiben részletesebben beszélek minderről:


…Innen érthető meg, hogy mit is csinálunk a KOLLEKTÍV SEBeket oldó sorozatban, amikor arra vállalkozunk, hogy oldjuk az adott kollektív sebet, egyéni szinten, de ennél jóval tovább megyünk, a generációnkra és a kollektív egészre helyezzük a fókuszt és annak oldódásában is segédkezünk. Mindez általában viszont oldja az egyéni blokkjainkat, ezért nem mondható kizárólag altruista tevékenységnek. Örömmel tesszük, mert tudjuk, hogy minden SzInT-en (azaz állításon) minden szinten a lehető legoptimálisabb mértékben tudunk oldódást, gyógyulást hozni. Ez pedig alapja a SzInT második törekvésének az INTEGRÁCIÓs folyamat segítésének.
A rálátás, egyre magasabb szintű megértést kívánom mindannyiunknak! 
Szeretettel, 
Pozsgai Nikoletta
SzInT módszealkotó alapító, állítás vezető képző
Kineziológus, TEK kineziológia oktató
Szinkron Mester Coach, képző
Forrás: Pozsgai Nikoletta módszeralkotó alapító SzInT család-és rendszerállító képzés jegyzet.
De belekerült a Boszorkány Seb Gyógyítása című könyvbe is. A könyv hamarosan előjegyezhető. 
A SzInT család-és rendszerállításról itt olvashatsz mint módszerről részletesebben: www.szemelyisegintegracio.hu


LEGKÖZELEBBI SZINT MÓDSZERŰ KOLLEKTÍV SEB BLOKKOLDÁS:

Október 31. 19:00-től

A Boszorkány Seb Gyógyítása 

ONLINE ZOOM ESEMÉNY

bővebb információ és jelentkezési lehetőség itt>>>


 

Megosztás Facebookon

Szólj hozzá!