Amikor a belső feszültséget már eredményesen tudjuk oldani a relaxációval, továbbléphetünk arra a szintre, ahol ezt a belső nyugalmat különféle irányokban ki is tudjuk teljesíteni.
Mi a meditáció?
A meditáció kifejezés elmélkedést, szemlélődést jelent – tudatunkkal egy dologra, egy gondolatra, érzésre vagy tárgyra összpontosítunk. A relaxáció továbbfejlesztett változatának tekinthető, hiszen gyakorlásához szükség van arra a belső harmóniára és nyugalomra, amit a lazítás gyakorlásával érhetünk el. Itt azonban már továbblépünk, mert a belső béke állapotából elindulunk valamilyen CÉL felé, és egy belső ösvényen haladva odáig akarunk eljutni, hogy jobban megértsünk, megismerjünk valamit, vagy jobban ráhangolódjunk.
A meditáció abból indul ki, hogy minden kérdésre megtalálhatjuk a választ önmagunkban, legbelső lényünkben, vagy legalábbis tisztába jöhetünk a saját viszonyulásunkkal, ami általában önmagában is elegendő választ jelent. A belső élmények folyamatosan alakíthatják életünk folyását, kapcsolatainkat és egyéb külső körülményeinket is. Sokkal mélyebben és kiegyensúlyozottabban leszünk képesek átélni a velünk történő eseményeket. A meditáció megadja számunkra azt az élményt, hogy egy élő univerzum szerves részei vagyunk, mégis egyedülálló egyéniségek.
A meditáció hatásai
A meditáció holisztikusan hat ránk, azaz hatást gyakorol az ember egészére; testére, lelkére és szellemére, sőt életkörülményeire is. Tovább fokozza a relaxáció lazító és harmonizáló hatását, de képessé tesz minket arra, hogy valamilyen célra vagy a továbbfejlődésre is felhasználjuk ezt az ideális állapotot. Optimalizálódik a szívverés, a vérnyomás és a légzés, az izmok megszabadulnak a felesleges feszültségtől és görcsöktől, az agyhullámok lecsendesednek, és mindkét agyfélteke aktivizálódik. Testünk, lelkünk és szellemünk egyesülni tűnik, koncentrációnk fokozódik, és minden érzékszervünk kiélesedik. A kellemes lebegés vagy ábrándozás céljából végzett meditációt nevezhetjük (el-) andalodásnak. Ennek eléréséhez nagyban hozzájárulhat egy andalító zene is.
Az andalodás és andalgás művészete
Nyilván mindnyájunkkal előfordult már életünk során, hogy rácsodálkoztunk valamire a környezetünkből – egy virágra, egy őszi levél színeire, egy hatalmas bárányfelhőre, és hasonló tüneményekre. Mikor andalodtunk el utoljára az alkony szépségén, és mikor andalogtunk valakivel kézen fogva a folyóparton? Lehet, hogy gyerekkorunkban fordult elő velünk ilyesmi utoljára? Vagy már akkor sem tudtuk úgy csodálni a környezetünket, hogy ne nyúljunk hozzá, ne változtassuk meg, ne bolygassuk, ne tevékenykedjünk? Legfőbb ideje, hogy a saját szellemi-lelki-testi egészségünk érdekében erősítsük magunkban a szelíd szemlélődés képességét. Ez által megtanulhatjuk felfogni azt, amit a világ üzen számunkra, és sokkal hatékonyabban használhatjuk érzékszerveinket, megérzéseinket, kreativitásunkat.
Gyakorlati tanácsok
Hol? Próbáljunk meg egy csendes, nyugodt, zavartalan helyet választani a meditációnkhoz. Legjobb, ha egy békés kis oázist sikerül teremtenünk magunknak a lakásban, ahova rendszeresen visszavonulhatunk relaxálni vagy meditálni.
Milyen pózban? Lehetőleg minél egyenesebb, de ne merev háttal üljünk. Ezt a testtartást egy kemény, egyenes háttámlájú széken is begyakorolhatjuk. Ezután válasszuk ki a számunkra legoptimálisabb testhelyzetet. Ez a leggyakoribb esetben a törökülés (párnán).
Mi legyen a meditáció tárgya? Általában egy SZIMBÓLUMOT választunk, amit jobban meg szeretnénk ismerni, vagy amire rá kívánunk hangolódni. A szimbólum jelentést közvetít, de szavak nélkül, nem racionális síkon. Már csak azért sem szerencsés értelmezgetni, mert minden ember számára minden egyes helyzetben mást és mást jelenthet.
Haladjunk fokozatosan, türelmesen, elfogadóan. Kezdetben elég 5 perc is a meditációhoz, mert inkább legyen rövid és rendszeres, mint hosszú és ritka. Később, ahogy haladunk, fel fogjuk ismerni személyes igényeinket. Ha komolyan gondoljuk a meditálást, végezzük minden nap egyszer, lehetőleg ugyanabban az időpontban. Reggel vagy este nyújthatjuk kicsit hosszabbra, 15-20 percesre is.
Bevezethetjük a meditációt relaxációval, ám ne végezzük el egy komplett autogén tréninget, bőven elég a testrészeket ellazítani és nyugalmat sugallani önmagunknak.
Heinisch Mónika cikke
