Szombat reggel a Moszkva téren gyülekezve is megmutatkozott csoportunk tagjainak az elkötelezettsége. Voltak néhányan akiket a reggeli sötét felhők, az időnként szitáló eső meghátrálásra késztetett. A résztvevők megmutatták, hogy megvan bennünk a saját elképzeléseik, álmaik megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges eltökéltség, és a hit. Ez jó indítás volt egy különleges teremtőerejű napon.
Nem tartottunk az elején egy ilyenkor általában szokásos megosztó kört arról, hogy kit milyen probléma, milyen cél hozott a csoportba, mit szeretne kapni a naptól, de amikor- a két állomást összekötő szakaszon – éppen nem voltunk lekötve a Nikol által „diktált”légző-energetikai gyakorlatokkal, spontán kialakult páros, párfős beszélhetések során mindenki megosztotta másokkal ezeket őszintén.
A csoportunk a meditációs, energetikai gyakorlatokban való járatossága, illetve a témához kapcsolódó elméletben való elmélyedtsége is szélesebb skálán mozgott, ami csoportszinten nem okozott feszültségeket. Örömmel láttam, hogy a nap előrehaladtával a „kezdők” is felszabadultabbá váltak és a görcsösséget elengedve, náluk is megmutatkoztak az eredmények.
Nagyon felemelő pillanata volt a kirándulásnak, amikor a makkosmáriai kegyhelynél lévő réten elővette a Csíksomlyóról hozott az Nagyboldog-asszonyi, Istennői energiával áthatott kendőt körbe adta azt, s majd beszélt pár szót erről az energiáról, megtapasztalásairól. Ahogy megfürödtünk a női teljesség isteni energiájában, érezve annak gyógyító, teremtő erejét meghatódva, megilletődve néhányunk könnye is eleredt.
Szintén megragadó volt az a gesztus, amikor csoportunk egyetlen férfitagja a kendőt Judittól átvéve kis ideig magánál tartva Judit nyakába akasztotta azt, szimbolikusan kifejezve a Férfinak a Nő iránti elismerését, elismerését egyenrangúságuknak és annak, hogy kölcsönösen szükségük van egymásra a teremtésben, a fejlődésben.
Úgy láttam ,hogy mindenki számára élvezetes és hatékony volt ez a forma, hogy természeti környezetben kirándulva, az adott témának megfelelő energetikájú helyen meg-meg állva tanulunk , gyógyulunk.
A természeti környezet nyugtató, földelő hatása éppoly jó volt, mint az elemek, és elsősorban a szél erőteljes tisztító hatásának fel-feltámadó jelenléte oldásaink segítésére.
Az hogy nemcsak szellemünk, hanem testünk is dolgozott még teljesebbé tette a gyógyulást, hiszen oldandó blokkjaink szélesebb körét találtuk meg így. Aminek az oldását szellemi megközelítéssel még háríthattuk is, fizikai testünk fájdalomban is megmutatkozó jelzéseit már nehéz nem figyelembe venni, illetve a kirándulás, annak bizonyos szakaszai zarándoklatként is szolgálhattak, ha lelkünk csak így tudta elfogadni bizonyos terheink lerakását.
Ez így volt az én estemben is a Babbamáriai energiákkal történő találkozás után, amelynek utólag igazán tudatosuló célja, eredménye a családomban sok generáció óta hozott rögzült, a nőiség minden területén jelentkező gátló minták feloldása volt.
Azt hiszen, hogy mindenki szerette ezt a formát és későbbiekben is szívesen látna ilyen jellegű programot.
