2020 a kollektív neurózis éve: Hitpróba – tudáspróba a kollektív életszínpadon

2020 – A Kollektív neurózis éve

Pozsgai Nikoletta, 2020.11.19-i hírlevele

Ma mindannyian túlterhelt, túlingerelt és túlstresszelt világban élünk. Vannak különbségek a testi és lelki, valamint idegi immunitásainkban. Ezek bár különböző mértékben viselnek meg bennünket. De a kollektív kórhelyzet – ami csak részben szól a vírusról, mindannyiunkat érinti. Pszichésen a társadalom merül ki. Aktív stresszreakciókból, passzív stresszreakciókba váltás, sokaknál már a sodródás, feladás, apátia zajlik. Ez a kollektív neurózis állapota. Ebbe most befelé megyünk. Évek lehetnek szükségesek, hogy kiheverjük. De megfordítható, átemelhető… az egyének szintjén… Te, aki olvasol, Én, aki ezt írom…az már kettő. S veled együtt tízezren olvassák e hírlevelet. Ez már sok 🙂 

Hitpróba – tudáspróba a kollektív életszínpadon

Bármit gondolunk is a vírusról, a kormány intézkedéseiről, mindez hat ránk. Nem tudjuk kivonni magunkat a hatása alól. De nagyon nem mindegy, hogy:

• tudjuk e semlegesíteni, leválasztani magunkról a kollektív paranoiát?
• tudunk-e megmaradni önMAGunk tengelyében, középpontjában?
• tudunk-e úgy cselekedni, s alternatív megoldásokat találni az életkihívásainkra sodródás, tűrés, feladás helyett?
• vajon azokat a technikákat, amelyeket életünk során eddig tanultunk, tudjuk e valóban, a gyakorlatban, önmagunkért, szeretteinkért, családunkért eszünkbe jut-e és tudjuk-e használni?

Az élet vizsgáztat és avat most, s a helyzetmegoldásaid tesznek életed mesterévé

Azaz élünk-e a megszerzett ismereteinkkel, s így   alkalmazott tudássá, életgyakorlattá lehetnek. Vagy megmaradnak fogalmakként, oklevelekként…szertefoszlanak az időben, az “igen, én is tanultam olyat”, “oh igen, én is kaptam beavatást”, “már x. szintű vagyok ebben, én már csak tudom….”, stb szinteken.

Megküzdési stratégiák: aktív és passzív szakaszai

Selye János, kinek nevéhez a stressz, mint életjelenség leírása és definíciója fűződik, az ingereket stresszornak nevezte. Mindegy, hogy pozitív avagy negatív az inger, ha kilendít bennünket, akkor stressz hatással bír. Erre a szervezetünk alkalmazkodással reagál. Megküzdési stratégiákat használunk. Többségében örökölteket és szerzetteket, melyeket tanultunk a környezetünkből. 

Viszont ha tartósan fennáll a stressz – és 2020-ban tartósan így van mindannyiunk számára – akkor ki előbb, ki utóbb – elérkezünk az aktív megküzdési fázisokból a passzív megküzdésekbe, majd ha továbbra sem tudjuk megoldani a helyzetet – a kimerülési fázisba. Itt rezignálttá válunk. Önvédelmi zombivá. Fel sem vesszük az ingereket, legalábbis nem tudatosulnak bennünk. Ettől még hatnak és egyre apatikusabbá tesznek. Egy ponton mindez testi tünetképzővé válik. Már csak sodródás van, nincs rugalmasság, nyitottság. A vélemények megkérdőjelezhetetlen meggyőződésekké válnak, az emberek ölre mennek, ha a másik nem osztja a véleményüket.

A megküzdési fázisok többségére igaz, hogy még keressük a megoldásokat, aktívan részt veszünk a változtatásban. A passzív megküzdési fázisok azonban már csak a túlélésről, lehárításról szólnak. Itt izolálódunk, bezárkózunk, visszavonulunk – mert már nem bírunk többet.

Ami most zajlik az egyébként is zajló túlterhelt-túlstresszelt, egzisztenciálisan is bizonytalanná vált helyzetben a legmélyebb félelmeket pendíti meg bennünk. Ezeket ki aktívan küzdi meg például erősíti az immunrendszerét, magasan tartja a rezgésszámát, új megoldásokat keresnek a pénzkeresetre akár.  Mások passzívan küzdik meg, visszavonulnak, akár vírustagadóvá válnak, akár megpróbálnak úgy élni mintha nem is lenne “helyzet”, másokra hárítják át a felelősséget.  S vannak, akik az aktív megküzdésükben túlreagálnak, túlvédekeznek, túlféltőek, túlaggódóak és általában túlkontrollálók, no meg a konteósok. De ne felejtsük el, hogy ezek mindegyike önvédelmi reakció. 

A lényeg mindeközben továbbra is lényeges – s reméljük, kívánjuk, hogy egyre többen veszik észre

A legfontosabb kérdések nem változnak. Jöhet s mehet bármilyen gazdasági válság, háború, megpróbáltatás … ööö, vagy éppen lehet látszólagos béke, mindenki mókuskerékben, úgy tűnik, hogy minden a megszokott kerékvágásban halad. Ahol kerülik az emberek a konfliktusokat, hurrá optimizmusban és mondvacsinált pozitivitásban élik életüket. Egyik sem a lélek valósága. Egyik sem a szívünk szerint élt igaz élet.

Önvesztés helyett

Akár fenn, akár lenn, mindkettőben könnyű elveszni. Elveszteni, ami igazán fontos, ami valóban igaz. Ezzel együtt sokszor a legmegpróbálóbb helyzetek térítenek észhez, hozzák ki belőlünk a szembenézéseket. 

Egyik első mesterem, tizenéves korom végén, dr Molnár Gábor mondta sokszor, hogy az életet egy vonalon akarjuk élni, ahol semmi nem változik és mindig minden szép. S bár ez szép vágy, keveseknek sikerül. …egyszerűen azért, mert a vonal az nem vízszintes, s általában nem is folyamatosan emelkedő, egyenletes előrehaladás. Tőle ismertem meg a harmóniavonal fogalmát, amit azóta is használok magam is. A tanítás lényege az, hogy az élet folyamatos változás, nem elkerülhető a fentek és lentek sorozata, állandó váltakozása. Ezért nem az a cél, hogy ne csináljunk semmit, vagy éppenséggel egész álló nap meditáljuk ki magunkat az itt és most életvalóságunkból. Helyette a lényeg az, hogyan tudjuk magunkat úgy megtartani a harmóniavonalunkon, hogy bármilyen kilengés – lefelé vagy felfelé – az valójában ugyanolyan tapasztalás legyen, aminek megtapasztalói, tanúi és megfigyelői egyaránt vagyunk. Így jelen vagyunk, de nem élünk meg közben kilendítő tartós stresszhatatást. A hogyanok kérdése a Szinkron ÉletRendszer kulcstanítása. 

Forrás: Pozsgai Nikoletta, 2020.11.09-i hírlevele.

Hogyan lehet mégis azt az életet élni önazonosan?

Ha úgy érzed itt az ideje a szenvedéssel és hiányokkal teli élet helyett az örömteli VAN-t megélni és nincs több elpazarolható életidőd és energiád, akkor itt az ideje:

Én abban hiszek, hogy lehetséges, sőt szükséges összekapcsolódni szívünk-lelkünk és Isteni vezettetésünk segítő erejével, felkutatni az erőforrásainkat és aktívan használatba venni őket. 

2020 fennmaradó részében ezért a Szinkronos tanítások átadása, valamint az új helyzethez való alkalmazkodási képességet helyeztem a tanításaim fókuszába.

Avagy hogyan lehet a leggyorsabb helyzetfelismeréssel, a lehető leghatékonyabban önazonos életvitelt kialakítani, ami kellőképpen rugalmas az állandóan és drasztikusan változó életkörülményeink közepette is?

Várlak szeretettel a Szinkron összerendező, ÉN-ERŐid ébresztő folyamatába!

A lehető legjobbakat kívánva neked!

 Szeretettel- élet szerelemmel:

  Pozsgai Nikoletta

  önmegvalósítás specialista

  kineziológus, Szinkron Mester Coach, életmód tanácsadó-és terapeuta természetgyógyász,  tréner

   7 önfejlesztő könyv írója, a Szinkron ÉletRendszer önismereti-önképző módszer alapítója