Még az október 22-i Személyiség Integrációs Tréningen történt, hogy rögtön az elsők között teszteltem Magdit, hogy vele kezdjük az aznapi munkát. Rendszerint olyan ügy kerül ki első körben, ami könnyebben megoldható, vagy minden résztvevő számára erőteljesen ható, esetleg nagyon intenzív, koncentrált odafigyelést igénylő összetett eset várható. Magdi esetében végül az utolsó variáció igazolódott be. Az egész csoport megdolgozott azért, hogy sikerüljön a végére járni a családi háttér eseményeknek, a Magdit nyomasztó érzések és az életét jócskán akadályozó mélyen elrejtett oknak. A feladat nekem sem volt könnyű megvallom, mert olyannyira szövevényes, komplex történetet kaptunk, hogy nagyon oda kellett figyeljünk, nehogy elveszítsük az időben párhuzamosan futó szálak alakulását.
De beszéljenek Magdi szavai helyettem:
“Rendkívüli erővel hatott rám mindaz, ami a tréningen történt, kellett is hozzá néhány nap, hogy letisztuljanak bennem a gondolatok és érzések…. Korábban is voltam már családállításon,többször is, egyénileg is. Sok apró lépést megtettem, életem nagy kérdéseit boncolgattam már, és mások történeteiben is vettem részt. Mindez nagyon erősen hatott rám, tényleg kimozdított a holtpontról, de mindig maradt bennem egy érzés, hogy ez még nem a vége. Próbáltam újra visszamenni oda, ahol elkezdtem a tréningeket, de azt éreztem, hogy itt már nem tudok továbblépni.
Az interneten akadtam a leveleidre és az írásaidra. Bár már próbálkoztam a kineziológiával, most mégis azt gondoltam, hogy nálad újra megpróbálnám. Nagyon örültem, mikor megláttam a meghívódat a SZINT-re, és főleg meggyőzött a vélemény, amit közzétettél. Nagyon csábító volt, hogy több módszert is alkalmazol úgy éreztem, nekem pont erre van most már szükségem.
Ennek ellenére szkeptikusan indultam el azon a csütörtökön, mert végigfutott az agyamon, hányféle módszerrel és hányszor próbálkoztam már, és még mindig nem tudtam a végére járni, hogy mitől vannak az őrületes fejgörcseim és az a sok megnevezhetetlen és oktalan szorongás bennem, ami megrontja az életemet . És mivel még mindig nem tudtam úrrá lenni ezeken, már komolyan kezdtem kételkedni magamban, sőt , kifejezetten szégyelltem magam, amiért ilyen tehetetlen és gyenge vagyok. Ez az ördögi kör rengeteg energiámat elszívta, néha úgy éreztem, hogy nincs is több életerőm,képtelen vagyok örülni. És ezt pedig rólam senki meg nem mondaná, mert úgy akartam, hogy ne lássák rajtam. Nagy harc volt belül.
Amikor gyülekeztek a többiek, és másoktól is hallottam, hogy már többször jártak nálad, akkor kifejezetten azt éreztem, hogy azonnal itt hagyom ezt az egészet, úgy látszik, ennek soha nincs vége, nincs megoldás.
Az első megdöbbenésem az volt, hogy azonnal “kitapintottad”, hogy mi dúl bennem, és velem kezdtél. Bár ennek szemem előtt kirajzolódó történetnek egy töredékét már tudtam, nagyon hálás vagyok azért, hogy nem álltál meg azon a szinten, ahol idáig is megrekedtem, és a sokféle módszerednek, türelmednek és odafigyelésednek köszönhetően tovább tudtunk haladni. Elő tudtad belőlem csalogatni azt az erőt, dühöt, haragot, ami mindig bennem rombolt, de nem tudtam az okát, és nagyon sok energiát fordítottam arra, hogy leküzdjem, és mint egy szégyenletes dolgot magam előtt is takargassam.
Csodálatos dolgot mutattál meg nekem. Valahol a lelkem mélyéig jutottam és döbbenetes, hogy mi minden lakik és lakott bennem, mennyi megmagyarázhatatlan erő irányította eddig az életemet. Magyarázatot kaptam a segítségeddel az életem történéseire, saját magamra.
Napokig ez járt a fejemben és újabb és újabb gondolatok és felismerések rohantak meg. Azóta is a hatása alatt vagyok és úgy érzem magam, mint egy börtönből szabadult rab, aki ott áll a kapu előtt, még pislog a napfényben, és nem tudja, mihez is kezdjen a rázúduló szabadsággal. Ha ez a rengeteg energia, amit eddig önmagam leküzdésére fordítottam, mind felszabadul bennem, akkor hihetetlen erőm van/lesz! Ez még egyelőre felfoghatatlan számomra, úgy érzem, csak lassan tudok majd ” észhez térni”.
Csodálatos dolog, hogy megadatik nekünk, hogy ezeket az életünket láthatatlanul befolyásoló erőket megértsük, ezáltal azt is, hogy mi a dolgunk. Köszönöm, hogy vállalkoztál arra, hogy segítsd felnyitni mások szemét. Nagyon pozítívan tudok nyilatkozni az egyesítő módszeredről. Egyik segít továbblendíteni a másikat és nagyon hatékonyan. Hihetetlen figyelemmel , megértéssel, tapintattal és mégis határozottan irányítod a történéseket. Köszönöm, hogy van türelmed boncolgatni a szálakat és addig meg nem nyugodni, amíg eljutunk a feloldozásig. Köszönöm, hogy fölhívtad a figyelmünket arra, hogy innentől még van dolgunk, akarnunk kell, hogy másképp legyen.
Köszönöm a többiek értő, figyelő együttműködését is. Többször voltam már én is együttműködő, és biztosan tudom, hogy mindenki,aki másnak segített, magán is lendít, és ez jó érzés.
Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül kerültünk most össze így mindannyian, és abban is, hogy az előző lépéseket is meg kellett tennem, hogy ide eljuthassak. Nekem ez volt az utam , de lehet, hogy másnak a te módszered lesz az első tapasztalása. Akkor és ott neki az lesz a jó, úgyhogy mindenkinek ajánlanám a tréningedet, aki kíváncsi önmagára. A segítségeddel biztosan előbbre jut! Köszönök mindent és remélem, sokan fordulnak hozzád, akiknek segíteni tudsz.”
***
Ha további személyes hangvételű, mélyebb visszajelzéseket szeretnél olvasni ezeken a linkeken is érdemes elidőznöd:
SzInT 2: október 22. ütős, mégis könnyed volt egyszerre!>>>
(M)Ennyire drámaiak a Személyiség Integrációs Tréningek?!>>>
Tegnap (okt.15) mély, katarktikus oldásokat éltünk meg a Személyiség Integrációs Tréningen>>>
Rövidebb, gyorsabban emészthető visszajelzésekért ezt az oldalt keresd fel:
Ide kattintva további véleményeket olvashatsz a SzInTről és Rólam>>>
