Azon a bizonyos elvonuláson a szégyenről beszélgetve Idris megkérdezte a társaságot, hogy miért is hordunk ruhát… igazából költői kérdésnek szánta, és talán egyértelműnek vélte a választ: “Szégyellnivalónk van”… biztonságot nyújthat a látszat mögé bújni…még ha ideig-óráig is.
A szégyen témájáról itt tudsz bővebben olvasni!>>>
Az utcán sétálva és a járókelőket nézve, azt gondoltam, hogy ha valaki végigmenne ma ruha nélkül mondjuk a Nagykörúton, garantáltan közmegbotránkozást keltene. Ugyanakkor, ha egy bennszülött törzset veszünk az Amazonas sűrűjében, az keltene kíváncsiságot, ha valaki talpig öltönyben és nyakkendőben tenne ott látogatást. A különbség annyi, hogy míg a Nagykörúton megvetést, lenézést váltana inkább ki, az Amazonasnál talán tényleg inkább a kíváncsiság lenne erősebb.
Elképzeltem a jelenetet..és jót derültem magamon. Nos, nagyon jól éreztem magam ruhában a Nagykörúton. Élvezem a színek és az anyagok harmóniáját magamon és másokon is. Ilyen szempontból jó dolog, hogy öltözködünk…
De tény, hogy ha nem lenne rajtunk ruha – a jelenkor szocializációja következtében – mi éreznénk magukat rosszul a felöltözött emberek között. Ennek oka talán elsősorban az, hogy attól félnénk, hogy mit mond a külvilág, hogy megvetnek-megszégyenítenek stb. Még ma is kiemelten fontos, hogy elfogadjanak mindet mások…kinek-kinek mennyire, de fontos. Lehet, hogy pont azért, mert a ruházkodással egy csoportba tartozást fejezünk ki (emosok, skinheadek, vampok stb.). Gyakran pont azt a különlegességünket hangsúlyozzuk vele, az egyediségünket. Üzenünk a világnak…ez vagyok én…ilyennek lássatok. Az, hogy valóban azok vagyunk-e vagy csak a látszatot szeretnénk kelteni már más kérdés.
A külvilág reakciója minden történelmi korban fontos volt az embernek, ez most sincs másképp, sőt. Talán a mai korban, ha lehet még erőteljesebb szerepet kap az, hogy ki hogy néz ki. Gondolj például egy állásinterjúra…vagy egy tárgyalásra… egy első randira… mindegyiknél komoly szerepet kap az, hogy ki hogy néz ki…következtetéseket vonunk le belőle az illető ízlésére, önértékelésére, anyagi helyzetére, társadalomban elfoglalt helyére stb. vonatkozólag. Helyesen-vagy helytelenül, mindannyian értékeljük a másik ember megjelenését… ez hol fontosabb, hol kevésbé az.
A ruhákkal és a színekkel, és ahogy mindezeket viseljük kommunikálni tudunk. Elmondhatjuk, hogy hogy érezzük magunkat aznap…mire vagyunk nyitottak és mire nem. Erősíthetjük és éppenséggel össze is kavarhatjuk vele a gyanútlan szemlélőt. Jó, ha tudatában vagyunk mindennek a ruházat megválasztásakor.
Én elsősorban a színeket, textileket, kiegészítőket szeretem…de ez sosem olyan fontos, hogy például egy barátomat az alapján ítéljem meg, hogy miben van. Mondhatnám inkább azt, hogy az öltözködés nekem fontos igazán, én élvezem és örülök, ha tetszik másoknak. Igen, nőként jól esik, ha elismerő pillantásokat kapok vagy bókokat. De ennél mélyebbre kell menni és látni. Az első-felszínes megítéléseinknek fontos, hogy ki hogy néz ki…tehát ebben az értelemben van, hogy a ruha teszi az embert.:)
Ugyanakkor messzemenőkig fontosabb – nekem mindenképpen -, hogy milyen az illető, a megnyilvánulásai, a beszéde, a hangja, a tettei. Amikor pedig a barátaimról van szó, van, hogy nem is tudatosul bennem, hogy mit is viselt valamelyikük egy találkozásunkkor.
Volt egy nagyon kedves barátnőm, talán merhetem így hívni őt… Daganatos megbetegedések miatt az egyik szemére nem látott, egyébként jó 30 évvel idősebb volt nálam, két fejjel alacsonyabb és sok számmal nagyobb ruhát hordott, mely gyakran volt füst-szagú…no nem dohányfüsté, hanem az otthonának fűtőanyag-kibocsátása miatt… szúrós volt a szaga …ezekre akkor döbbentem rá, amikor mások mondták. Sosem zavart az, hogy kötés van a fején… nem érdekelt. A lénye érdekelt, tiszteltem, szerettem, fontosak voltak a beszélgetéseink, a meglátásai, a közös élményeink.
Egy kedves barátnőm mondása, melyet jópár éve írt fel a noteszembe a saját kezével: “ha a barátaim félszeműek, profilból nézem őket”. Sokszor eszembe jut.
A szeretet lát tisztán… a szerelem szemüvege felemel és “jobb színben tüntet fel” és ez is jó, és kell is…de a szeretet és elfogadás a lelket is látja és eképpen már egyáltalán nem fontos van-e valakin ruha, hogy annak a színei passzolnak-e egymáshoz, a legutóbbi divatot képviselik-e vagy sem… mindegy, átlátsz mindezeken és ez jó így. Nekem mindenképpen.
