Szégyenérzete valamivel kapcsolatban mindenkinek van. Lehet, hogy több is…
A múlt hónapban a születésnapomra megleptem magam egy kőkemény önismereti-önfejlesztő tréninggel,melynek címe Szégyen és Intimitás volt, Szentesi Szilvia és Brian Idris Charles vezetésével, dr. Buda László segédletével-tolmácsolásával.
Hogy milyen volt?
3 és fél nap kőkemény szembenézés önmagammal, a még meglévő fájdalmaimmal, az utolsókat rúgó gátlásaimmal…
3 és fél nap sírás és nevetés, tánc és mozgás, beszélgetés belül, kihangosítva és a bátor-társakkal…
Megforgatott, átalakított. Mazochizmusnak is gondolhatnád… van benne valami:) Szeretem az önfejlesztés kemény és gyors, belemenős munkáját, legfőképpen a transzformáló hatását élvezem…no és a katarzisokat:)
Ezt írtam a végén visszajelzésképpen:
“…Nehéz volt a váltás és még mindig kicsit idegenül mozgok az eddigi világomban… megváltoztam és az eddigi környezetemet más, teljesebb, nyitottabb és ha lehet még szeretet teljesebb szemmel nézem…és (meg)értőn:) tapasztalom a zártságot, a gátakat és az intimitástól való félelmet…
Jó volt veletek megélni a szabad nyitottságot és örülök, hogy meg mertem-tudtam nyílni….
Virágos-gyümölcsös kertté válni és abban élni pedig csodálatos érzés:) Velem és bennem vannak az érintéseitek, mosolyaitok és könnyeitek:))) Köszönöm Nektek!…”
***
Úgy döntöttem, hogy az ott megtapasztaltakból hozok Nektek is az elkövetkező hónapokban… Ez az első ajándék onnan, tőlem, belőlem, általam…Nektek!
***
Mi a szégyen?
Szerintem:
A szégyen a szabadság hiánya, a teljesség eltagadása-eltakarása. A megszégyenítés az első önértékelésünkön elkövetett erőszak, mindez pedig olyan korban és jellemzően olyan helyzetben, amikor védtelenek vagyunk.
A szégyenérzet akkor alakul ki, amikor olyan jellemzőnkre, részünkre (pl. testrész) kapunk negatív visszajelzést, amin nem tudunk változtatni. Ennek eredményeképpen például igyekszünk az adott testrészt, jellemzőt láthatatlanná tenni (pl. fiatal lányoknál a mell növekedésének elkendőzése nagy ruhadarabokkal, hanyag tartással, fiús öltözködéssel és frizurával, vagy bőrhibáknál-testképi elégedetlenségeknél ruházattal való eltakarással, szépítgetésekkel.). Azaz mindent megteszünk, hogy az a valami, amit szégyellünk ne látszódjon, ne is kelljen tudomást vennünk róla. Ezzel kicsit úgy teszünk mint a strucc, bedugjuk a fejünket a homokba és mivel mi nem látunk…azt hisszük, hogy minket sem látnak. Nos, ettől még létezhet a probléma…és az is lehet, hogy az égvilágon semmi baj nincsen velünk…. csak valaki valamikor valamilyen megfontolásból negatív visszajelzést adott ránk!
A negatív megnyilatkozás pedig elsősorban arról az emberről szól, aki kimondta. A negatív ítélet, bírálat őt minősíti, az ő gondolkozásmódjáról és akkori érzelmi állapotáról (pl. irigység, féltékenység) ad tanúbizonyságot. Legfőképpen azt mondja el róla, hogy nem tudja kezelni saját magát, nem tud kommunikálni és átgázol a másik emberen. Tehát a megszégyenítő ember egoista és finoman szólva is tökéletlen kommunikációs eszközökkel rendelkezik!
Feldmár András írja a szégyenről:
„A megszégyenítés arra készteti az embert, hogy elbújjon, láthatatlanná váljon, elkerülje azt, aki megszégyenítette. A megszégyenítés gyilkosság. Kínzás.”
A cikk részlet a Női-Erő-Forrás havi e-magazin szeptemberi számából. A cikk folytatásából a következőket tudhatod meg:
- Mint szülő, hogyan kommunikálj, hogy ne kelts szégyenérzetet a gyermekedben?
- Miért olyan rossz a szégyen?
- Mi a teendő a szégyenérzeteink felszámolásával kapcsolatban?
Ha szeretnéd elolvasni a folytatást és minden hónapban egy jó adag női önfejlesztést segítő olvasnivalóval gazdagodni, akkor érdemes egy próbát tenned:
