Aki szült már az tudja, – aki nem az féli:)- hogy amint az anyaság első lépéseit megtesszük, a bennünk élő Szerető (a Vénuszi NŐ) háttérbe szorul. Ösztönösen is és biológiai hormonális okokból is. Ilyenkor a bennünk élő HOLD nő ideje érkezik el, a gyermekünkkel való intim kapcsolaté, az anyaságé és az otthoné. Ez alapvetően tehát rendben is lenne, de ahogy a négy fal között a kicsivel él az újdonsült anyuka, úgy érezheti, hogy “rázárul” az otthon és ezen belül az “anya szerep” kapuja. Szeretne jó anya lenni…de szeretné a “régi életét” is megtartani, vagy legalábbis visszatalálni hozzá. A férfi mellette örül, ha jó anyává válik…de szüksége van a régi szeretőjére is:)
A férfi mellette örül, ha jó anyává válik…de szüksége van a régi szeretőjére is:)…Ez belső és párkapcsolati konfliktusokat szül…óhatatlanul.
Sokszor, azok, akiknek nincsenek gyerekeik vagy már nagyobbacskák kritizálják az anyát, hogy elhanyagolt, nem divatos. Sőt, amikor a munka világába visszatérne a kisgyermekes anya, azt tapasztalhatja, hogy elszaladt mellette az idő. Mintha nem is e világon élt volna ezidáig…Ez jócskán adhat okot önértékelési problémákra, önbizalomhiányra, talajvesztésre. A várandóság befelé fordulása, majd az anyaság gyermek felé fordulása természetes és helyénvaló folyamatnak mondható. De akkor miért visel meg annyi nőt?
A gyermekáldással a nő számára az otthon és az anyaság lesz az első és legfontosabb “funkciója”, szerepköre. A párkapcsolatában közben óriási változások állnak be. A férfi is tanulja az apaságát, de ez számára nem oly intenzív…úgymond a munkája mellett végezhető iskola:) Talán ezért és biológiai-ösztön alapú okokból a férfi nem szűnik meg vágyni a fizikai érintést, ölelést, szexualitást. Adott hát egyfajta konfliktus, kielégítetlenség, a korábbi egyensúly felbomlása. A kérdés, hogy mit kezd ezzel a pár? Megtalálja a visszautat egymáshoz vagy sem?
Bár kezdetben magas fokú toleranciát és érzelmi intelligenciát igényel a férfi részéről az, hogy “hagyja” a feleségét anyának lenni és engedje, hogy helyette más lépjen az első helyre az anya szívében. Ez nem könnyű folyamat, különösen akkor, ha a férfi még nem lépett túl “legény” énjén, amikor arra vágyott, hogy szerelmének ő legyen az első és egyetlen. A férfinak is váltania kell, jobban mondva fel kell nőnie és tovább kell engednie magát az apa szerepbe.
Szerepgazdagodásról van szó, nem szerepelhagyásról!
Az eddigi nő-férfi kapcsolati szerepet egy időre átveszi az anya-apa viszony. Ez gyakran nyilvánul meg abban is, hogy a kisgyerekes pár a neveik vagy beceneveik helyett az “Anya”, “Apa” relációban beszélnek egymásról. “Apa, Te mit gondolsz erről?” kérdezheti “Anya” az esti vacsoránál.
Az új szerepek elsajátítását segítheti ez a folyamat, ugyanakkor nagyon fontos, hogy a pár időben visszatérjen a férfi-nő kapcsolatba is. Egymáshoz megtalálják a visszautat, ismét tudják egymásban a Szeretőt látni, a szerető funkcióját megélni.Tehát nem arról van szó, hogy a gyermekáldással korábbi és a férfi-nő kapcsolatának szempontjából oly fontos szerepeket el kell hagyni. Nem! A világért sem! Arról van “csupán” szó, hogy a pár hagyjon időt magának az új szerepek elsajátítására, az anya és apa szerepekbe való megérkezésre, megélésre. Ilyen módon a szerep-készletünk gazdagodik egy új szereppel. Gazdagodik, tehát semmi sem veszik el, vagy legalábbis nem szabad veszni hagyni:)
Az integrált, érett személyiség képes a szerepeit megélni és azokat összeegyeztetni, az azokban rejlő belső erőket céljainak szolgálatában felhasználni! Ez a teremtő erő egyik kulcsa:)
Mi történik a NŐben?
Gyakori, hogy a nő beleragad az anyaságba. Ez a nemes és gyönyörű szerep kiterjed egész életére, az összes élethelyzetében anyaként kezd viselkedni. A férjéről “anyaként” kezd el gondoskodni. Gyakran hallhatjuk a női panaszokat “nekem három gyerekem van – kettő kicsi és egy a férjem”. Ez intő jelzés lehet arra, hogy a párkapcsolat elcsúszott az idők folyamán. A gyermekgondozás és nevelés, az otthonról való gondoskodás, a háztartás és gyakran az ezek mellé bekapcsolódott munkavégzés, általában akkora plusz terhet ró a nőkre, hogy “belemenekülnek” az anyaságba. Jellemző mondat lehet: “Legalább ott tudom mit kell csináljak”, “A gyerekeimért élek, mert értük legalább érdemes”. A munkába-karrierbe menekülés a nőknél viszonylag ritkább jelenség, de előfordul.
Szinte mindig érkezik egy “ébredési pont” az anya életében. Amikor elkezd újra a külvilág felé fordulni, és a külvilág is újra észreveszi őt. Ilyenkor általában csinosabban öltözködnek, amikor elmennek otthonról “kiöltöznek, sminkelnek” a nők. Ez egy belső igény és a bennünk élő szeretőnek az első jelzése, hogy szeretne visszatérni az életünkbe. Ha a párkapcsolat megromlott idő közben, akkor szokott előfordulni, hogy a nő szó szerint kifelé fordul és a kapcsolaton kívül éli meg a szerető szerepét, külső kapcsolatban. Egyszerűen nyitottá válik rá, hogy valaki elismerje és a nőt lássa benne újra. Itt fontos a férj/pár szerepe, hogy időben észrevegye ezt a folyamatot és legkésőbb ilyenkor kezdje ismét értékelni a feleségében/párjában a nőt. Ha ez nem történik meg spontán vagy tudatos odafigyeléssel, akkor a párkapcsolatban elhidegülés és az anya-apa szerep becsontosodása várható.
Jó lenne, ha ez az ébredési pont nem a nő kapuzárásakor jönne el, mert ezzel a szerető által képviselt kreatív energiák is hosszú időre elnyomottá, a személyiség számára el nem érhetővé válnak. A “kiszáradás”, “megkeseredés”, “megsavanyodás”, “enerváltság”, elbizonytalanodás, “anyaságba-menekülés” mind annak a jele, hogy a nő nem éli a szerető funkcióját, megszakadt a kapcsolata ezzel a belső erő-forrásával!
Mi történik a FÉRFIban?
A férfi esetében az apaságba ragadás nem jellemző jelenség. Sokkal inkább az apaságba való meg nem érkezés – mert ehhez fel kell vállalni az élet következő ciklusát, a felelősségteljes gondoskodást a családról. Ez jócskán jelent terheket fizikai és érzelmi szinten is. Ha a férfi nem kap ebben támogatást, megbecsülést, elsősorban a mellette élő nőtől és annak társ-szerető szerepétől, akkor “kifordulhat a kapcsolatból” menedéket-menekülést keresve más nők karjaiban, a munkamániában vagy függőségekben. A férfinak biológiai okokból jobban szüksége van a szerető szerepének kielégültségére. Egyszer olvastam egy erről végzett kutatást, melynek eredménye szerint, egy szülésben a “kit mentenél meg” kérdésre a nők 80%-a azt kérné, hogy a gyermekét mentsék meg, a férfiak 90%-a a nőt mentené meg. Döbbenetes és egyben sok mindent magyarázó eredmény.
A gyermekáldás mint transzformáló erő férfi és nő életében
Igen, a gyermekáldás újabb szerepkörökkel gazdagít bennünket. De semmiképpen nem az a célja, hogy elvegyen tőlünk valamit. Sokkal inkább a szerepgazdagodás az ajándéka. Nekünk pedig oda kell figyelnünk – férfiaknak és nőknek egyaránt -, hogy a többi belső szerepszemélyiségünk (pl. Szerető) ne kerüljön túlzott ideig háttérbe. Amennyiben ez megtörténik teret fog követelni magának. A térkövetelésnek vagy a kapcsolaton belül vagy azon kívül adunk helyt, vagy az említett szerepbe-ragadással illetve szerepből való kimeneküléssel reagálunk.
Lehet választani…és kell is idejében! Ismerjük fel és engedjünk neki teret mi magunk:)
Honnan tudhatod, hogy nem vagy kapcsolatban a benned rejlő Szerető Éneddel?
Ha úgy érzed, hogy:
1. nőként elsősorban az anyát éled/élted ezidáig,
2. igaz rád a “szerep rád zárulása”,azaz Te magad és a környezeted jelentős része rád anyaként tekint és ebben a szerepedben kapcsolódik hozzá (azaz gondoskodsz mindenkiről, meghallgatsz mindenkit, elrendezel mindent, tartod a hátad és viseled a terheket).
3.megjelent benned az érzelmi vágyakozás egy megértő-szerető társ iránt
4. a szerelmes filmeken jól elsírod magad keserűségedben, hogy ez neked már soha nem fog megadatni
5. vágysz arra, hogy végre ne csak az anyát lássák benned, hanem a NŐt is értékeljék!
6. fáradtan, energiahiányban éled az életed, “teszed a dolgod”, hogy menjen a háztartás, a gyerekek és a család életét szervezed, a megnyilvánuló problémáikat oldod meg segítve nekik vagy helyettük
7. ha nem végzel kreatív, alkotó munkát
8. ha ruhatáradat nem újítottad meg már évek óta
9. ha más férfiakat meg sem nézel
10. ha a párodra/férjedre a gyerekeid apjaként tekintesz
11. a szexualitásod intenzitása csökkent vagy kihunyt
12. a szerető minőségét a munkádban éled meg: a munkádhoz való szenvedélyes viszonyod, az abban való kiteljesedés vezérel a család és/vagy a társkapcsolatod rovására (ez a szerető minőség elcsúszása)
13. a munkádban már nem keresed az újat, nincsenek új ötleteid, belenyugodtál abba, ami és ahogy van
14. a változásra/változtatásra nincs erőd (az otthonodban, a munkádban, a párkapcsolatodban, az életedben stb.)
Mit tegyél, ha már 2 állítás igaz rád és a Szerető funkciódat nem éled meg?
Ébreszd fel a Szeretőt önmagadban és hódítsd vissza a Szeretőt a társadban!
Igenis lehetséges a jó anya és jó szerető megélése!
Mi lehet ebben segítségedre?
1. A cikk második részében erről fogok írni! Várd itt az oldalon!
2. Egy esti program, ami kifejezetten ebben a témában nyújt ismereteket, gyógyulást és továbblépési lehetőséget:
SzeretŐ Én – előadás, meditáció és szer
május 19. én vasárnap 19:00-22:00
Gyere és érkezz meg a szerelembe, a Szerető minőségének élettel-teli, kreatív erejébe. Az ott tanultakkal, átéltekkel felébred benned az élet teliség és könnyebben tudod az életedbe, a kapcsolataidba is visszahívni azt! Bővebben a május 19-ei programról: SzeretŐ ÉN előadás, meditáció, szer>>>
Várlak szeretettel a Szerető Én c. programon személyesen Bp. Erzsébet krt. 58. I. em. 1-ben vagy hanganyagban!
Ha jönnél, kérlek írj a noionmegvalositas kukac gmail.com címemre!
Szeretettel- élet szerelemmel:
Pozsgai Nikoletta
kineziológus, életmód-tanácsadó és terapeuta
személyiség integrációs tréner
“Jó Anya és Jó Szerető? A férfi vágya… a nő célja, hogyan lehetséges ez? 1.rész” bejegyzéshez 6 hozzászólás
Most olvasom ezt az oldalt. Eddig meg sem fordult a fejemben, hogy ezek valós tények, de igen, most már tudom, hogy azok.
Sajnos ezeket nem tanítják az iskolákban… lehet nem menne tönkre annyi házasság, meg kapcsolat, ha ilyen és ehhez hasonló értelmes magyarázatot adnának az embereknek, megértve azt, ami bennük zajlik.
Istenem, hányunknak rontotta meg az életét – rokonságban, ismeretségi körben – az az elképzelés, hogy ha egy “tisztességes” nő anyává válik, akkor utána már kizárólag anyai szerepben “illik” élnie, és ha mégis feléled benne az igény, hogy újra nő legyen, akkor meg leszólják, hogy elment az esze, könnyűvérű és felelőtlen lett… Arról nem is beszélve, hogy tényleg veszteségként mutatták be nekem az anyaságot: az életem “soha nem lesz már a régi”, ami azt jelenti, hogy mindazt elveszítem, ami én voltam és szerettem… (önelhagyás másokért)
Ellenben micsoda nagyszerű hozzáállás, hogy szerepgazdagodásról van szó! Na, ezt tényleg taníthatnák… Megmaradhatunk önmagunknak, sőt, valami újat is megtanulhatunk! Nikoletta, köszönöm az írásodat, jólesik olvasni! Várom a folytatást 🙂
30 évvel ezelőtt kellett volna ilyesmiről olvasnom. Talán kevesebb konfliktussal megúsztuk volna ezeket az éveket a párommal. Sokáig én nem értettem őt vagy ő nem értett engem . Ma már látom hogy ezek valós problémák a családokban.
De a mi időnkben még nem beszélhettünk a szüleinkkel a szexről vagy a
nő ,férfi problémákról. Ez tabu téma volt.
Én már másként gondolom a saját gyerekeimmel.
Sajnos ezt az iskolában nem tanítják….. ezt nem is ott kell tanítani. Ezt otthonról kellett volna elsajátítani, de nálunk a minta az volt, hogy a nő= anya. Ezt a modelt láttuk, miközben modern dolgozó NŐ életét kellett élnünk. Ez a mai fiatal anyákra már nem így igaz. Ők már kevésbé anyák, és sokkal inkább nők. Vagy csak nagyon kevés ideig ragadnak az anya szerepbe. Két szoptatás között rohan a szoláriumba, cipeli a gyereket a plazába. Ez meg aq nmásik véglet.
Kedves Katalin!
Igen, otthonról és a környezetünkből vesszük a mintát…s ha az otthoni mintát nem is változtathatjuk meg (belső munka nélkül), a környezetünket nagyon is mi alakítjuk…s azt is mi döntjük el, hogy szükséges-e a nőiségünkhöz a szolárium/smink/pláza, stb. Egy idő után – bármilyen is volt a hozott és kapott minták sora, elérjük a felnőtt kort és a saját kezünkbe kell vennünk a sorsunk, mind nőiségünk alakításának irányítását.
Mi nők, belülről nyíló – ragyogó virágok vagyunk…aminek jót tesz a díszcsomagolás, de nem az a legfontosabb:)
A Női Én virágbaborulását kívánom minden nőnek!
Szeretettel, NIkoletta