"Miért nem avagy hogyan igen" – Válts szemléletet, hogy az életed végre előre haladhasson!

A hétvégi Személyiség Integrációs Tréning állításaiban és a több a héten végzett kineziológia kezelésemben szembesültem valamivel, ami számomra természetes alaphozzáállás, de sokaknak egyáltalán nem az. A két egymással ellentétes élet-szemléletet az irányukat meghatározó kérdések alapján neveztem el: “miért nem” és “hogyan igen” hozzáállásoknak. A “se hall-se lát-se beszél” hármas majomkép jutott eszembe, annyi változtatással, hogy amit a “miért nem hozzáállású ember mond, az még rosszabb, mint amikor nem mond semmit:) Minden kimondott szavával rombolja az önértékelését és csökkenti az életerejét. Akkor már inkább a bölcs csönd…vagy még inkább a “hogyan igen” hozzáállás:)

“A Miért nem” hozzáállás

A problémáját tisztán látó, arra segítséget váró, de az előrelépést szabotáló ember hozzáállása. Felmerül egy nehéz élethelyzet, melyet az illető meg szeretne változtatni, vagy egy cél, amelyet el szeretne érni, segítséget kér a környezetétől (jelen esetben tőlem, mint terapeutától), de minden alternatíva felajánlásomra azzal válaszol, hogy azt miért nem lehet megcsinálni, miért lehetetlenség és elérhetetlen számára az, amiket mondok.

Példa 1:

Középkorú nő, hatalmas tudástárral, azt sorolja, hogy miért nem tudott és tud élni a tudásával, abból miért nem lehetséges pénzt keresnie. Azaz a belső értékeit miért nem tudja pénzre “váltani”, a belső erőforrásait miért nem tudja kihasználni. Az érvek között volt minden, a környezet visszafogó hatása, a férj várható (!) ellenzése, a gyermekétől való elszakadástól való félelme, a származási család rosszallása… Gyakorlatilag minden, ami arról szólhat, hogy ő MIÉRT FÉL MEGTAPASZTALNI ÖNMAGÁT, A SZÁMÁRA LEHETSÉGES JÖVŐKÉPET MEGÉLNI, MEGADNI ÖNMAGÁNAK A JÓLLÉTET, BŐSÉGET!

Példa 2:

Az egyik vasárnapi SzInT állításon az állító megfogalmazta a problémáját, melyből az derült ki, hogy egy számára nehéz helyzetből nem lát kiutat, illetve amiket lát azt nem tudja meglépni. Bármilyen lehetőséget ajánlottunk fel, abból mindig az derült ki, hogy ő azt nem tartja elképzelhetőnek, megcselekedhetőnek, önmagát képtelennek vagy éppenséggel tehetetlennek érezte az adott helyzetben. A háttér ok feltárása során kiderült, hogy családjában a női vonalon blokkolódott a női erő, a nők önmagukat “képtelennek” érezték a változásokra. Az önmagukba és saját képességeikbe vetett hit végig sérült. A férfi ágon pedig jellemzően a cselekvő erő blokkolódott, ezért az állító, aki a két ág közös genetikai állományát hordozza, s vele a jellemző pszichés hajlamokat és blokkokat, egyszerre kellett megbirkózzon az “önmagamat képtelennek tartom” és “tehetetlennek érzem” a felmerülő aktivitást, határozott kiállást és tetteket megkívánó helyzetekben. A lehetséges alternatívákat ő látta, mégis képtelennek érezte magát megcselekedni, a jelenlegi helyzetből kimozdulni, a változást kezdeményezni. Az egész személyisége a “miért nem” problematikáján keresztül szemlélte az életét, önmagát megfosztva már a puszta gondolkodási folyamattal a lehetőségek pozitív meglátásától, és legfőképpen attól, hogy éljen bármelyikkel is. Gyakorlatilag lebeszélte magát a változtatásokról, a lehetőségekről.

Mindkét említett esetben azon dolgoztunk, hogy a “miért nem” hozzáállást át tudjuk fordítani “hogyan igen” hozzáállásba.

De milyen a “hogyan igen” szemléletű ember?

A helyett, hogy arra keresne érveket, hogy amit szeretne és jónak tart, miért nem tudja elérni és az miért lehetetlenség, arra koncentrál, hogy amire vágyik azt hogyan tudná megadni magának, hogyan tudná megtenni, hogyan válhatna lehetségessé, hogy elérje azt. A figyelmének és ezért tetteinek (!) fókusza arra irányul, hogy amit kitűzött célul, amire vágyik, azt hogyan érhetné el. Ez eleve feltételezi azt, hogy képesnek tartja önmagát arra, hogy fejlődjön és, ha kell változzon, tanuljon és átalakulhasson a vágyott helyzetben lévő emberré. Ezzel a szemlélettel sorra vesszük, hogy ki és mi segíthetne, mit kell elsajátítsunk, mit kell még tudnunk, tennünk azért, hogy tovább léphessünk a célunk felé.

A “hogyan igen” szemlélet pozitív, építőleg hat ránk, ellenben a miért nem szemlélet leépít, rombolja az önbecsülésünket és valóban lehetetlenné teszi a továbblépést, “önbeteljesítő jóslat” szerűen azt kapjuk, amire fókuszálunk, amit gondolunk magunkról és a helyzetünkről. Az “miért nem” bezárjuk magunkat a helyzetbe, fogságban tartjuk magunkat, míg a “hogyan igen” hozzáállással kiszabadítjuk önmagunkat, tágítjuk a tudatunkat, világlátásunkat. Végül addig tágulunk, hogy már belefér a vágyott valóság:)))

A legnagyobb különbség a “miért nem” és a “hogyan igen” hozzáállás között:

KÉPESNEK TARTOM MAGAM ARRA, HOGY ELÉRJEM AZT, AMIRE VÁGYOM!

A legtöbb esetben valamilyen gátló tényező (pl. családból hozott minta, program, blokk) illetve az ennek következtében kialakult önértékelései probléma áll. Az alapvető önmagunkba vetett hit sérül! Ezt kell elsődlegesen helyreállítani, illetve ezzel együtt a háttérben meglapuló kiváltó okot oldani, az új mintákat megtanulni és azokban megerősödni!