Honnan származik a siker-tudat?

Honnan származik a siker-tudat?

Az előző bejegyzések hozzászólásai közepette felizzott a levegő és egy nagyon értékes párbeszéd alakult ki…. értékes meglátások születtek! Ezekre is reagálnék (a hozzászólásokra való válaszaimon túl persze) ezzel a bejegyzéssel…
Kezdetnek különválasztanám a siker megítélést a sikerélmény belső megélésétől.
A sikerélmény:
Te belül úgy érzed sikerült azt véghezvinned, amit elterveztél, amit szerettél volna. /belső sikerélményhez, örömhöz, elégedettség érzetéhez vezet.
A siker megítélése:
Az életed során általad elért teljesítmény, legyen az vagyonbeli vagy lelki-szellemi érték, a körülötted élőkben elismerést vált ki és elkezdik visszajelzésekben kinyilvánítani feléd (pl. irigykedés, féltékenység formájában vagy jobb esetben nyílt elismerés, tisztelet kifejezés, hála, ajánlás stb.) / belső sikerélményhez, hasznosságtudathoz, önbizalomnövekedéshez, esetleg túlzott egónövekedéshez – gőgösséghez vezet.
Honnan származik a siker-tudat?
VAn egy alap önbizalmi szint
A belső sikerélmények megélése kapcsán megerősödik a siker-tudat, az ember egyre inkább sikeresebbnek tartja magát és megnövekszik az általános önbizalma, önértékelése.
A külső visszajelzések visszahatnak és tovább erősítik a siker-tudatot.
A belső siker megélés szerintem magányos dolog, mert benned zajlik a folyamat. A mód, ahogyan eljutsz oda az viszont különböző…. belülről fakadóan vagy külső indíttatást követően (elismerés, dicséret, elfogadás stb.)
A sikerélményt  mindkét forrásból támogatni kell és ez alapvetően szokás kérdése. Mit szoktál meg otthon… hogy értékeltek-e fogantatásodtól vagy sem….értékelték e a lényedet csak önmagáért, értékelték-e a tetteidet (és amit értékeltek az tovább erősödött és valószínűleg ezek ma az erősségeid).
De…(és ez tényleg de!) meg kell tanulni az életkezdet alatt kialakult szokásainkat megváltoztatni, felülírni tudatos önfejlesztő folyamat során.
Tehát szerintem egyrészt van olyan, hogy siker-tudat, másrészt az tanult folyamat és mint ilyen fejleszthető! Ebből pedig (számomra) az következik, hogy mindenki lehet sikeres ember!

Megosztás Facebookon

“Honnan származik a siker-tudat?” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Wooow… 😉
    “Ebből pedig (számomra) az következik, hogy mindenki lehet sikeres ember!”
    Remek végszó, mégis innen kezdődik a siker!
    Egyébként olyan korrektül definiáltad a siker, hogy ehhez nincs mit hozzátenni!
    Ezért egy csöppet, mellékvízre eveznék:
    Az nem más mint az igény felmerülése, hogyan jut el valaki idáig, honnan szerez motivációt, hogy az első sikereken felbuzdulhasson. Hogyan jutok el “én”, hogyan segíthessek mást odajutni. Pl.: a gyerekem, a partnerem…
    Valaki az előző posztra reagálva írta, hogy a család is csodabogárnak gondolta…
    Erre azt az utat ajánlom, hogy míg nem vagy elég erős, hogy felvedd a harcot, építkezz magadban, és majd ha jönnek a sikerek, megkérdezik hogyan csináltad… 😉
    István

    Válasz
  2. Igen, most végszó, de az eleje egy újabb téma bevezetésének, kidolgozásának… gondolhatod, hogy nem véletlenül hoztam fel a siker témáját, kezdtem sorozatot és írtam, hogy összegyűjtöm-átadom, a magam tapasztalatával kiegészítem….a címnek is ezt adtam, hogy hogyan lehetsz sikeres ember… szóval jön még bőven folytatás a témában, mert a siker tanulható, elsajátítható, kifejleszthető, elmesélhető, megmutatható… Folyt.köv.:)

    Válasz
  3. Igen, István, én írtam, hogy nem egészen értette a környezetem, hogy engem mi fogott meg abban a kifejezésben. És pont ezt a megoldást írtam utána: saját út, példamutatás, aztán ha megkérdezik, vagy tanácsot kérnek, elmesélni, mi volt az az önerősítő cetli. Már ha indokolt. Tukmálni nem kell semmit.
    Lehet, hogy valaki azért nem érti – vagy inkább érzi át – az önszuggeszciós cetlik jelentését vagy jelentőségét, mert már túl van azon az önbizalmi szinten, vagy alapból határozottabb természetű. Rá más hat.
    Itt behoznék egy újabb fontos személyes motívumot, ha megengeded, Nikol. Engem a párom szoktatott rá arra, hogy ne magyarázkodjak állandóan, ne magyarázzam a késztetéseimet, tetteimet, döntéseimet a környezetemnek. Ez ugyanis olyan, mintha bocsánatot kérnél a létezésedért. Itt is az önismeret-önelfogadás-önazonosság fejlesztése a megoldás szerintem. Nálam az átszokás évekig tartott, de sikerült. Azóta én is látom másokon kívülről, hogy mennyire kínos és idegesítő, ha valaki folyton magyarázkodik.
    Ismétlem: van, akinek ez nem felismerés, mert magától is úgy gondolja, felesleges magyarázkodni, és nincs is kedve hozzá. Ezért nem lehet univerzális sikerrecepteket adni.

    Válasz
  4. @Móni,
    Azokban az emberekben, akik értik és élnek ezen módszerekkel szinte kivétel nélkül, foglalkoznak magukkal, elemzik a tetteiket és a “nemtetteiket”. Áldoznak magukra, időt, pénzt energiát, még ha nem is legelső helyen van a büdzsében és gondolkodásukban. Illetve valamilyen önszuggeszciót alkalmaznak, akár NLP, agykontroll, vagy saját maguk által kidolgozott módszereket.
    Te egy eszméletlenül nyitott ember lehetsz, többségünk bátran irigyelhet tán még a párodért is! 😉
    Egyébként jó módszert adott át az önképed korrigálásához, de ne feledd nem ugyanaz amikor valaki nem magyarázkodik “MERT!”, vagy mert egy mondvacsinált ideológia van mögötte esetleg cinizmus, közöny… Vagy önfejlesztési célból és tudatosan alkalmazza.
    Számomra az jön át az írásodból, nem csak elolvastál pár önfejlesztő könyvet, de érted és tudatosan, néha kicsit önmegerőszakolással is, de építkezel belőle. Gondolom neked is voltak olyan “fájdalmaid” amikor egy világ dőlt össze benned, mert magadra ismertél, ez én vagyok, rólam beszél, valóban így érzem így működök…
    Ezen a gondolatmeneten tovább haladva, jöhet szóba a motiváció (külső/belső), illetve a manipuláció. Manipulálni az tud téged, aki jobban ért hozzád, mint Te magad! Minél kevésbé ismered magad, az instant válaszaid annál manipulálhatóbb vagy…
    István
    ui.: bocsi, ha kissé offba mentem, és hosszúra nyúltam! 😉

    Válasz
  5. Igen, és nemcsak cinizmus és közöny lehet amögött, hogy valaki nem magyarázkodik, hanem lustaság és sunyiság is: például ha valaki nem ér oda valahova a megbeszélt időben, és még csak annyit sem mond, hogy “fapapucs”. Ismerek ilyen embert, és nemhogy nem sikeres az emberi kapcsolataiban, de egyre több helyen utálják. Több órát várnak rá, ő meg se “bocsi”, se “ez és ez történt velem”, csak belibben, mintha mi se történt volna, és még neki áll feljebb, ha valaki szóváteszi.
    Hát ettől biztos nem lesz sikeresebb, hiába tűnik magabiztosnak. A megbízhatóság is a siker egyik feltétele. Szerintem.

    Válasz
  6. @Móni,
    Általánosságban egyet kell értsek veled, de…
    “például ha valaki nem ér oda valahova a megbeszélt időben,”
    Itt jöhet be egy új szempont is, a már korábban említett Marta Friedman könyv Félelem a sikertől, ezt az aspektust is körüljárja. Miszerint a krónikus késés is lehet egy reakciója a tudatalattidnak, hogy ne törj ki az érzelmi magzatburkodból. Sőt ilyen jelnek tekint a megjátszott orgazmust, sőt a szexuális közeledés hiányát…
    Szerintem olvasd el! 😉 Kíváncsi lennénk hányszor csapsz a homlokodra, hogy ez itt rólam beszél! 😉
    OK! ez még nem magyarázat arra, hogy még csak azt se mondjuk “fapapucs”, vagy éppen bunkón vágjunk vissza!
    István

    Válasz
  7. Biztosan. A könyvötletet köszi.
    Azt hiszem, itt folyamatosan arról hablatyolok, hogy miként sikerül leküzdenem a sikerességtől visszatartó akadályokat (túlzott megfelelés az elvárásoknak, állandó magyarázkodás), de azért persze biztos bőven akadna olyan, ami miatt a homlokomra csapnék.
    Vagy azért írtad, hogy a “bunkó késős” ismerősömnek is ajánljam a könyvet?

    Válasz
  8. @Móni,
    “Vagy azért írtad, hogy a “bunkó késős” ismerősömnek is ajánljam a könyvet?” – erre nem gondoltam, de nem rossz ötlet! 😉
    A lényeg, hogy Te fontosnak tartod, én pl nagyon sokat profitáltam Manhertz “CélKitűzés” Józsitól. (www./manhertz.com online célkitűző tanfolyam). Végül is semmi olyat nem írt le amit vagy másutt nem olvastam volna, vagy saját magam meg ne tapasztaltam volna, de mindezt tematizáltan és a mit a miérteket megválaszolva adott a kezembe egy szerszámos ládát magamhoz.
    Az eredmény nem egyszeri fellángolás, hanem szinte mindent beépítettem a hétköznapjaimba, persze személyre szabva a prioritásokat felállítva.
    István

    Válasz

Szólj hozzá!