Tegnap, augusztus 25-én hosszú utat tettem meg Miskolcra, mégis energikusan érkeztem a Megyei Könyvtár előadótermébe, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Esélyegyenlőségi Iroda által szervezett női képzési program előadását és tréningjét megtartsam. Több mint 50 nő jött el és hallgatta meg az előadást, mely az “Önmegvalósítás és Önmenedzsment, mint a 21. századi nő esélyegyenlőségének kulcsai” címet viselte.
Vrazala Viktória (Esélyek Háza) ezzel a Soma idézettel vezette fel a programot, a szívemből szólt:
“Míg kívülről várod a csodát sosem jön el. Még kívülről várod a megoldást, megváltást mindig bajban leszel. Még kívülről várod az erőt gyenge vagy, még kívülről várod a bátorságot gyáva vagy. Soha semmi nem érkezik kívülről, minden tükörkép, minden azt visszhangozza, ami benned van.”
Az előadás első részében a női önmegvalósítás különlegességéről, gátairól és lehetőségeiről beszéltem a 21. századi Magyarország viszonylatában. Majd a gátak, esélyek egyenlőtlensége, női munkaerő alulfizetettsége és az elhelyezkedési nehézségek, család és karrier összeegyeztetésének dilemmái után a kiutak és megoldási lehetőségek felé kanyarodtam. Merthogy van mit tenni …és egyáltalán nem vagyunk kiszolgáltatva korunk és országunk kihívásokkal teli közegében.
Az első lépés az önismeret, ezen belül is saját értékeink, lehetőségeink, gyengeségeink és fejlődési területeink feltérképezése, majd az önbizalom és önértékelés fejlesztése kell legyen. Az önmegismerési folyamatban fel kell tárjuk azt is, hogy mi az, amit szeretnénk az életünkben, mire vágyunk úgy magánéletünkben, úgy a munka világában. Ha tudom, hogy ki vagyok és mit akarok, jelentősen meg tudom növelni az esélyét annak, hogy elérjem azt, amit szeretnék, bármi is legyen az. Ebben a második lépésben érdemes először megalkotni a jövőképünket, letisztázni a céljainkat, azokat megfogalmazni és az elérésükhöz stratégiai tervet készíteni. Mindezek után következhet a harmadik lépés, az önfelvállalás, amikor elkezdem mindazt aki és ami vagyok felvállalni, élni. Mindehhez szükséges az önmenedzsment készségek erősítése negyedik lépésként, hiszen mind életszervezési mind az önérvényesítés értelmében fontos és fejlesztendő készségekről van szó. Különösen igaz ez azokban a régiókban és azokon a szakterületeken belül, ahol a női esélyegyenlőség erőteljesen jelen van. Ötödik tennivalóként pedig mindezek asszertív (erőszakmentes, mások érdekeit is figyelembe vevő, de önérvényesítésre törekvő) kommunikációját és a konfliktuskezelést hangsúlyoztam.
Az előadáson szó volt még a női életkihívásokról, a női életstratégiáról és mindarról, amire egy 21. századi magyar nőnek oda kell figyelni, ha fontos számára az esélyegyenlőség, egyenrangúság és az önmegvalósítás.
Hangsúlyoztam, hogy az esélyegyenlőség és az egyenrangúság tőlünk indul, azaz először magunkat kell egyenrangúnak tartanunk, és magunkat kell azonos esélyekkel indulónak tekintenünk, hogy a környezetünk erre reagálva megadhassa az azonos esélyeket, egyenrangúságot. Tehát, a panaszkultúra és tehetetlen szenvedés helyett azt erősítettem, hogy mi magunk tudjuk a legtöbbet tenni azért, hogy az életünk bármely területén méltó helyünket elfoglalhassuk, az értékünkön kezeljenek bennünket.
Fontosnak tartom azt is, hogy a női önmegvalósítás, kiteljesedés magában foglalja az életterületeket, életszerepeket és hagyományos női értékeinkre is támaszkodjon. Azaz véletlenül sem a férfiarcú társadalomban való “férfi aggyal gondolkodó, férfiként reagáló erős nőkre van szükség”, sokkal inkább a női értékeikkel tisztában levő, azt fontosak tartó, céltudatos és öntudatos, de asszertívan önérvényesítő nőkre.
Az előadást követő tréningen a fő fókuszpontok és a hozzájuk kötődő gyakorlatok a három fő területen igyekeztek gyakorlatban és személyes megélést adó módon segíteni:
1. önismeret: kivagyok
2. jövőkép és célok: mit szeretnék igazán és azt hogyan érhetem el
3. asszertív, erőszakmentes önérdekérvényesítő kommunikáció és viselkedés, konfliktuskezelés
Az 50 feletti létszám kissé megdolgoztatott, hiszen az eredetileg tréningnek (15-20 fő) tervezett programot közben átdolgozva, a helyzethez igazítva kellett megoldanom. Külön kihívás és végül sikerélmény volt számomra, hogy a kezdetben idegen, zárkózott nők egyre inkább oldódtak, a csoportdinamikát segítő gyakorlatok bevonásával lazábbak és megnyílóak lettek. A kezdeti frontális előadási ülésrendet is sikerült több lépésben, először kisebb 5 fős körökre, majd egy nagy körre alakítani.:)
***
A programról tudósított Búzafalvi Tamás a MaiNap.hu számára, a cikket “Örök Női Dilemma: Karrier kontra Anyaság” címmel, melyet ezen a linken olvashattok>>>
***
Résztvevői vélemények:
“Szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy részt vehettem a miskolci tréningen! Az idősebb korosztályból való vagyok (49), nagyon sok tapasztalással a hátam mögött, és nagyon jó érzés volt hallani, hogy jó úton vagyok, egyfajta megerősítést kaptam ÁLTALAD. Soha nem adtam fel, és mindig voltak céljaim, rövid és hosszú távúak egyaránt, de ennyire pontosan soha senki nem nyitotta fel a tudatomat arra, hogy amit sok esetben a célnak tekintünk, az nem a cél, hanem az út vagy az eszköz, amivel a célunkhoz eljutunk. Kívánok nagyon sok sikert, szívből-szeretetből! (T.H.Anna)”
“Az előadás és a tréning jó volt és tartalmas, az esélyegyenlőség ilyen irányú megközelítése pedig egészen egyedi, mivel amellett, hogy – az általános, köztudatban lévő definícióhoz hasonlóan – magában foglalja az önérvényesítés, önmenedzsment szükségességét, felhívja a figyelmet arra is, hogy mindezt maximálisan önazonosan, valóban nőként érdemes megvalósítani. Mert az igazi esélyegyenlőség nem merül ki abban, hogy majd elérem, hogy nőként is ugyanazt a fizetést kapjam ugyanabban a pozícióban ugyanannyi munkáért, hanem azt is jelenti, hogy mindezért nem kell “férfivá válnom”, kényszerű választást tennem a női létemből eredő természetes igényeim (család, gondoskodás, anyaság) és a munka/karrier között. Anyaként, munkavállalóként, vagy egyszerre mindkettőként is ugyanannyit érek, ugyanolyan értékes vagyok, ugyanolyan (anyagilag is) megbecsült tagja vagyok a társadalomnak, és az én szabad választásom, hogy melyik mellett döntök. Nem azért van szükségem önmenedzsmentre és önérvényesítésre, hogy olyan lehessek, vagy legalább olyan jó, mint egy férfi, hanem azért, hogy az általam választott utat járhassam és annak során a segítségemre legyenek a kiteljesedésben, kibontakozásban. Ez az a pont, ami szerintem a más megközelítésekből hiányzik, illetve alapvetően az emberek fejéből is, így különösen lényeges és szemfelnyitó….” (J.Anita)
Köszönöm a visszajelzést!
