Nap, Hold, Eksztázis…Mária Magdaléna és a szakrális szerelem

Nap, Hold, Eksztázis…Mária Magdaléna és a szakrális szerelem

A Nap és a Hold együtt:)

Ma  egyszerű, mégis fantasztikus csodában volt részem. Két kukorica tábla között futottam, jobbomon a Nap sütött, balomon a Hold ragyogott. Egységélményem volt.:) Az élet gyönyörűségét éltem meg…

A héten másodszor történt meg velem ilyen erőteljesen, az első a hétfő hajnali Kilences kapu horgonyzáson (okt.25) volt. Különleges alkalomból találkoztunk, az elkülönültség/szétválasztottság dualitásából az egységbe indultunk. A lélekmag (lényünk esszenciája, a középpontunk) felerősítése, majd kitágítása volt az egyik legfontosabb kezdő elemünk, majd a tágulással befogadtuk a többi horgonyzócsoportot is. Táncoltunk az elemekkel, felszabadultan. Játszottunk és önmagunk voltunk. Együtt-voltunk úgy igazán.

A mai Nap és Hold egyszerre való jelenléte a dualitáson túli egységet mutatta, tükörképként kívül felragyogva. A bent az kint és fordítva:)

Szívemben készülök a hétfői (nov.1) szertartásra, ami a Bűntudattól a Gyönyörig vezet. A bűntudat akkor keletkezik, amikor nem vagyunk egységben önmagunkkal, olyan dolgot “engedünk meg magunknak”, amiről azt gondoljuk, hogy szégyenletes, bűnös, “helytelen” valamilyen értékítélet vagy belső programunk szerint. Az gyönyör a teljesség élménye, igazából az egyik legbiztosabb út az Egységbe. Az öröm, vagy gyönyörérzet, amely az eksztázisig fokozható nem bűnös akármilyen szinten éljük meg. Legyen az testi szerelemmel megélt, legyen az lelki összekapcsolódás öröme vagy éppenséggel az én kis reggeli Nap/Hold gyönyörérzetem:)  Talán úgy mondanám más szóval, hogy örömérzet és akkor tágabb teret nyer az értelmezése. Örömmel élni az életet annyi mint abban valóban részt venni. A szenvedések körforgása és kínjai helyett választott másik út. Amikor arra koncentrálsz, hogy miért jó neked az életedben és hogyan lehetne még több örömöd, hogyan adhatnál még több örömet. Számomra ez a gyönyörteli élet:)

Ide indulunk hétfőn a Vista Rendezvényközpontban, papnők/művészek/JelenLevők által szőtt közös szertartásban. Az első részben Inanna (a sumér mitológia Föld és Mennyek királynője) történetét jelenítjük meg, az ő alászállását nővéréhez Ereskigálhoz az alvilágba. A szakrális drámában egy utat láthattok majd, amely az újjászületés útja. Egy út melyet a szenvedések általi tanuláshoz használtunk oly sokáig, amikor a tudatalatti világának belső démonai megmutatkoznak és külső fájdalmakként/szenvedésként “fejlődünk” általuk. Ez az út a teljes önmegismerés és az önelfogadás útja, melyet az alvilágból való feljövetel követ és a meglelt teljesség zár. Inanna újjászületik és az Egek királynőjéből immár a Föld királynőjévé válik.

A dráma után a résztvevőknek lehetőségük lesz az Inanna által bejárt utat, az ún. 7 gyűrűs labirintust végigjárni. Mindeközben látható lesz a másik út, a másik Inanna – a teljességből soha ki nem szakadt Inanna megjelenítése is (Az Almafa alatt magában és a világban gyönyörködő Inanna útja).

Mária Magdaléna

Az est második részében, amikor a labirintust mindenki bejárhatja egy-egy a történelmi korokban meghatározó női alakot fogunk megjeleníteni. Én leszek Mária Magdaléna:) A szerepeket magunk választhattuk és számomra egyértelmű volt, hogy őt választom. A félreértett vagy tudatosan félreértelmezett nőt, aki szajha volt, vagy Jézus szerelme/szeretője/felesége/gyermekeinek anyja  – váltakozóan a különböző hitrendszeri értelmezésekben.

Az én szívemben úgy él ő, mint az a nő, aki szerelmével segítette Jézusnak a sorsát beteljesíteni. Tudom, hogy ezzel nem mindenki ért egyet, és meg is hagyok mindenkit a saját hitében. A célom az, hogy egy olyan Mária Magdalénát mutassak meg, akit nem sokan ismernek hivatalosan, ellenben minden nő tudja és érzi, hogy van és akarva-akaratlanul “működteti” is.

Szakrális Szerelem

A Kilencedik Kapu horgonyzásánál résztvevőkkel a megosztásokban beszélgettünk a szerelemről, a valódi/egy igaz és az aktuális szerelmekről. Én meséltem egy másfajta szerelemről, a szakrális szerelemről. A szerelem szentségéről, arról az állapotról, amikor a testi-lelki-szellemi kapcsolódás és eggyé válás a “kapcsolati” valóság. A szakrális szerelem régi kultúrákban (pl. Sumér, Egyiptomi) beteljesedése maga volt a Szent Nász (a Hieros Gámos), amikor a nép főpapnője egyesült a nép földi vezetőjével. A földi vezető a nő beavatása által válhatott a népe elfogadott uralkodójává. …mert a nő a dimenziókapu, aki a testével összeköti az egeket a földdel. Teszi ezt a szeretkezés során és teszi ezt a gyermekszülés során is:) Ehhez nem kell semmit tegyen, egyszerűen ilyen, így működik, akkor is ha nem tudatos erre.

Mária Magdaléna és Jézus szerelme számomra ilyesfajta szerelem volt. Mint ilyen pedig minta, példa és egyben egy lehetséges út is. Amikor a szerelem transzformál, felemel. Én amondó vagyok, hogy a szerelemben lát igazán jól az ember. Amikor szerelmes vagy, akkor kész vagy a társadat a maga teljességében látni, a jó oldalát (is) látni és arra koncentrálva valóban szépnek és teljesnek látod. A szerelem mámorának elmúltával a figyelem fókusza lejjebb helyeződik és a negatív oldalak kerülnek előtérbe. De ezért nem a szerelem a hibás. Sokkal inkább mi, akik nem tudjuk fenntartani a szerelem valóság-látását. A szerelem nem vak….hanem azt látja, amivé válhatunk. Ilyen értelemben a szerelemes valóban többet láthat bennünk,mint amit jelenleg meg tudunk élni önmagunkból. Ez építő, felemelő ajándék:)))

Magdaléna az olajat tartalmazó szelencével

A Vörös Fátyol

Názáreti hagyományok szerint a nők papnői beavatásokat kaptak, mellyel felkészítették őket a nőiség misztériumainak értésére, használatára, megélésére és a férfi szerelemmel való beavatására. A beavatott és “kész” nő megkapta a vörös fátylat, amikor asszonnyá lett. Két feltétele volt tehát: beavatottnak lenni és asszonnyá válni. Azaz a testi-lelki-szellemi szerelmet a gyakorlatban is megélő nővé kellett válni hozzá.

Mária Magdolnát mindig vörösben és szinte mindig vörös fátyollal ábrázolják.  A vörös az élet színe és a szerelemé. A vörös fátyol pedig az asszony papnőjé. Kezében legtöbbször az olajat tartó edénnyel, vörös könyvvel, és a Koponyák Hegyére utaló koponyával.

A szakrális drámát előadják és a teret szövik: Veres Kriszta (www.vereskriszta.com), Csapó Ida (www.gazdagnok.hu), Mudra Zita (www.gyogyitokapu.hu), Pozsgai Nikoletta (noionmegvalositas.hu), Sarkadi Krisztina (www.igazabolszerelem.hu), Szarvas Ildikó (www.pillanat.org), Onodi Renáta, Ormosi Kati, Dus Polett és Léna, a MantraLight (www.mantralight.com) és TE

A Női Önmegvalósítás Kincsestár olvasóinak 4900Ft helyett 2500Ft lesz a belépő!

Ha szeretnél jönni, akkor írj válaszlevelet!

A szertartásról bővebben itt olvashatsz:

Bűntudatból a Gyönyörbe – November 1-jei Samhain Szertartás>>>

Remélem találkozunk ott, szembesülhetsz a szétválasztottság labirintusával és a gyönyör jelenlét-útjával,  és megmutathatom ki volt Mária Magdaléna:)

Szeretettel:

Pozsgai Nikoletta

Share on facebook
Megosztás Facebookon

“Nap, Hold, Eksztázis…Mária Magdaléna és a szakrális szerelem” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!