“Vagyok a világgal egy és oszthatatlan, de néha kételyek mardossák fájdalomban széttépett lelkemet; emelj fel ilyenkor, s tarts meg engemet, szeresd egybe a részeket” – írtam egyik korai versemben.
Valahogy ott élt bennem már gyermekként a világfájdalom, a szétesettség és megannyi szenvedés, melyet e Föld látott. S voltak nehéz éveim – ahogy mindenki másnak, s talán túl korán is jöttek. De mivel korán jöttek, a felismerés és a belső hit ébredése is korán jöhetett el. Jó ideje már nem akarok a fájdalomra, a nincsre, a szűkségre, a lehetetlenre, a tehetetlenségre fókuszálni. Már tizenéveim elején egész egyszerűen tudtam, hogy kell legyen kiút, kell legyen egy másik világ, és hogy voltaképpen én oda tartozom. Oda, ahol minden rendben van, ahol együtt vannak a szülők, ahol egymást ölelik és támogatják az emberek.
Utópia pro vagy kontra valóság?
Mondhatod, hogy ez gyermeki vágy vagy utópisztikus idill, melyre alapozni esztelenség. …és mondták is nekem sokan, sokszor. Ugyanakkor pont ez a gyermeki hit, a teljességbe vetett korlátlan bizalom adott mindig új erőt, új reményt ahhoz, hogy tovább kell mennem, nem adhatom fel, nem eshetek el…s bár megpihenhetek, de mennem kell tovább. Meddig? Addig, amíg az a világ vesz körül, melyre a szívem teljességgel rezonál, melynek valóságát és elérhetőségét minden szívdobbanásom újra és újra pumpálja a sejtjeimbe. Így ma azt mondom, hogy az utópia reményt ad és utat mutat egy jobb valóságba. Ilyen módon egy jobb világ megteremtését szolgáló erőről és lehetőségről van szó.
Mertem hinni az álmaimban
S ma már ott vagyok. Abban a világban élek, ami felé a szívem hívott, s egy ideje repes az örömtől, mert őt választottam. Mertem hinni a lehetetlenben, amikor kikapcsolták az áramot és nem volt mit enni. Mertem hinni a társkapcsolatban, a szüleim korai válása és a másoknál látott rossz kapcsolatok ellenére. Mertem hinni az erőmben, a gyermeki erőtlenségem közepette is. Közben kifejlesztettem egyfajta belső erőt, amelyre támaszkodhatok, amire építhetek és amiben bízhatok.
Így ma látom azokat is akik abban a másik világban rekedtek, a kiúttalan labirintusban, s látom a fájdalmukat és pontosan tudom mit éreznek – mert rájuk nézve, eggyé válok velük és belül érzem a szenvedésüket. De közben, a fájdalmukat és a pillanatnyilag megélt szenvedésüket elfogadva, mégis merek hinni abban, hogy mindenki számára van kiút.
Helye van a fájdalomnak, de leginkább a múltban!
A fájdalomról pedig azt gondolom, hogy van helye az életünkben, de leginkább a múltunkban. Ami azt jelenti, hogy ha fájdalom van a jelenben az legtöbbször testi; ha a fájdalom lélekben érzed a jelenben, akkor már a múltad egy bizonyos szakaszába repültél. Azaz, ami történt veled a jelenben, az bekapcsolt egy régi fájdalmat, felszakított egy régi sebet és azt a mostanival összekötve, felerősítve újraéled. Közben kiesel a jelen pillanatból, elmúlik annak a lehetősége, hogy meglásd a kilépési pontot és máris húz lefelé a negatív spirál örvénye. Minden változik…ami elhangzott már lehet nem igaz, lehet másképp gondolták, lehet kimondásával új távlatok nyíltak a szavak kimondójában és hallgatójában. Új tér nyílik, új lehetőségekkel és új választásokkal. Kár lenne az újszülött pillanatot a régivel megfojtani.
DE ehhez szükség van arra, hogy higgy önmagadba…higgy abban, hogy lehet másként és hogy lehet Neked is jobb társad, jobb munkád, teljesebb életed! Mindezek a belső erőben gyökereznek…ébredj rá a saját erődre!
Belső Erő
Édesanyám egyik tanítása volt, s talán Te is gyakran hallottad: “Segíts magadon, s az Isten is megsegít”. Valahogy nem értettem ezt korábban, hiszen pont akkor kell a segítség, amikor nem tudok magamon segíteni. Aztán megértettem, hogy minden változást csak belülről indíthatok el. Lehetnek ebben segítőtársaim, de minden belül fog eldőlni. Hogy hiszek-e, hogy merek-e, hogy teszek-e, hogy szólok vagy kérek-e, hogy adok-e, stb. Belső döntéseimen múlik a saját valóságom alakulása.
De biztosan jól fogok dönteni? – kérdeztem egykori mesterem, aki csak annyit válaszolt: “Ezt sosem fogod tudni a fejeddel, de mindig fogod itt belül érezni.” – mondta a szívére mutatva.
Az a jó döntés, amiben ott a szíved. Ahol a szíved választása van, ott megnyílnak az utak. A belső erő ezért számomra elsősorban azt jelenti, hogy:
- hiszek abban, hogy a szívem tudja a választ
- a szívem válaszát meghallva azt az utat is választom, bármilyen földtől elrugaszkodottnak tűnjék is
- a szívem útján járni is merek, bármilyen lehetetlennek tűnik az út
- az akadályok, amelyek jönnek csak az erőmet építik bennem
- az erő, ami ébred s épül bennem még tágabbra nyitja a teljesség kapuját, s megerősíti a mindenekbe vetett bizalmam.
Az újba lépünk, s újjá teremtjük az életünk, újjá írjuk életünk történetét, hogy beléphessünk a szívünk választása szerinti, teljességet hozó élet-térbe. Hozd magaddal a szívedben dédelgetett álmaid, hogy belőle új valóságot szőhess magadnak:
Szeptember 12. Ébredő Erő Est
Ébreszd fel a belső erődet, a belső bizonyossággal élő legbelsőbb és legfelsőbb önmagaddal való kapcsolódásban. Az este során a belső erőről tartott előadásom után dinamikus meditációs szertartással folytatjuk, melynek célja a belső erőddel való kapcsolódás; a teremtő erőd ébresztése és az önmagadba vetett hited erősítése.
Az este során ismét kísér bennünket férjem és társam a Lélek-JelenLétben születő hangokkal, zenékkel a kristálytálak, a táltos dob segítségével.
Az est részvételi díja: 3500Ft. A program helyszíne: Bp. VII. kerület Erzsébet krt. 58. I.em. 4.
A csoport létszáma korlátozott, ezért kérlek jelentkezz be időben!
Jelentkezéshez írj a noionmegvalositas kukac gmail.com címemre!
Kívánom a “minden lehetségesbe” vetett hitet s bizonyosságot Neked!
Szeretettel:
Pozsgai Nikoletta
kineziológus, életmód-tanácsadó és terapeuta
személyiség integrációs tréner
