Elérkezett az idő egy már régen választott tematikájú SzInT naphoz, mely számomra talán a legizgalmasabbak egyike. Az egészség helyre állításán dolgoztunk április 18-án és az állítók által hozott betegségek mögött tártuk fel a múltban, szervekhez kapcsolódóan, generációs örökséggel és sorsmintázatokkal terhelt okokat. A családállítás, drámamódszerek és a kineziológia módszereivel betegségeket, szerveket állítottunk fel, hogy rálássunk azok kialakulásának okára, generációról-generációra átörökített blokkrendszerére, oki hátterére.
Számomra a betegségek és funkcionális testi problémák mögé nézés, és így a gyógyulás más útjainak feltárása különösen érdekes. Csodálatos lehetőség, hogy bele léphetünk saját testünkbe, a szerveink érzéseit láthatjuk kivetülni, beszélgethetünk velük, segíthetünk számukra és ezáltal számunkra is egy élhetőbb, egészségesebb életet élni…ebben a fizikai testben.
A korábban általam használt módszereket ezúttal áthatotta a dr. Buda László nevéhez fűződő szomato-dráma megközelítése. Belépni a testbe már önmagában is nagy lehetőség és különleges élmény. Ott feltárni az oki összefüggéseket és rácsodálkozni arra hogyan, milyen összefüggésekkel betegedtek meg, majd oldódást látni az összekuszálódott szálakban, generációkon átörökített sorsmintázatokban egyenesen fantasztikus érzés. A szomato-drámás megközelítés remekül kiegészíti a családállítás és pszichodráma módszereit, pont ott, ahol kell.
Ezen alkalommal 4állítást végeztünk, melyek témájukban a következőket érintették:
1. Visszatérő nőgyógyászati fertőzések
A szerveket felállítva a fertőzések mögött egy nagymama méhmiómáját és a betegségében, gyengeségében megítéltetést, érzelmi ridegséget, a férfiak részéről a támasz hiányát találtuk. Súlyosbította a nőiség megvetését a nagyapa második házasságából származó, “eltávolított” testi-fogyatékos gyermek. A megértés, az érzelmek és a szeretet hiánya, az érzéketlenség fontos összetevője volt az állító nőiségbeni és párkapcsolati megéléseinek kialakulásában.
2. Kialakulnak a párkapcsolatok, de nem tudnak megmaradni.
Az állító édesapjával való szoros kapcsolata, az ő védelme és védelmezettsége, az apa mellett elfoglalt helye nem engedte egyik belépő férfinak sem a maradást. Az apa leányának elengedése, a benne való megbízni tudás és a leány önmagában való bizalom helyreállítása fontos szerepet kapott. Az apa gyermekkori megélésével dolgoztunk, és ahogy ő megkapta az édesanyjától a szeretetteljes odafigyelést, megélhette a biztonságot; megérkezhetett felesége mellé. Az apa és anya így immár egymás mellett állva lehetőséget adott a lányuknak lánynak lenni és tovább lépni a saját életével. Szép pillanatokat láttunk, ahogy a lány feloldódott a megtalált szerelemben és közben a szülők is egymásra találtak. Betegség és/vagy szervi kapcsolat nem volt markáns, sokkal inkább az érezni tudás és a hitnek felállított képviselők és témák.
3. Lumbágó
A felállított lumbágó mögött az édesapával való kapcsolat problémái, a szeretet és támogatás hiánya állt, mely megerősödött az apával való azonosulással és a vele együtt szenvedés sorsmintázatával. A lány az apa terheit és fizikai betegségeinek mintázatát is átvette, hogy könnyítsen az apa sorsán. A saját és az apa sorsterhei az állítás közben szó szerint ledöntötték a lábáról a gerincet. Szép volt látni, ahogy az apa kapcsolat javult, az ugyanazon mintázatban megélt párkapcsolat is rendeződött, illetve a szervek a gerincet támogatva felállították azt. Az átvett sorsterhek lerakásával a gerinc képessé vált meggyógyulni, erőre kapni.
“A legnagyobb hatással a saját állításomban az volt, ahogy láttam a gerincemet a földön fekve kidőlni. Tudom, hogy ti is láttatok engem ilyen állapotban, de más az, ha az ember saját magát és szerveit kívülről látja. Nagy örömmel töltött el, amikor sikerült beteg gerincemet felállítani és láthattam, hogy mely szerveim segítettek ebben. Utólag sajnálom, hogy a szívemet kihagytam a felállításból, de azt gondolom, hogy így is sikeresen a dolog nyitjára leltünk, ami kis döbbenetet keltett bennem apám személyében. Meglepett , hogy egy személynek láttam apámat és ebben az életemben elhagyott páromat is.”
4. Migrénes fejfájás nyomában.
Az oldás fókuszában az érezni képtelen, érzéseitől elzárkózott családi mintázat állt, a háttérben az állító kisbabaként meghalt nagynénjével, akinek az elvesztésébe szó szerint belefagyott az egész család. A nagyapa, aki a fertőzést átadta és ezzel a halál “okozójának” látta magát, bűntudatában a gyermek után halt. Őt követte még két fiú, akik öngyilkosságot követtek el. A családban csak a nők maradtak állva, a mintázatban csak bennük van meg az erő. Ők viszont megkeményedtek, hogy elbírják a fájdalmakat. Az állításban kiemelt pont volt a szív helyére rendeződése, melyben a szív képviselője azt mondta, soha nem tapasztalta még meg ezt a csodálatos érzést, végre tudott érezni oly sok év után.
“(Ez) Az utolsó állítás volt rám a legnagyobb hatással, ahol is egy gyermek, (A. Rózsa) azért született és halt meg TBC-ben, hogy szeretetet vigyen egy családba, és megtanítsa őket kommunikáció képtelenségével az érzelmeiket kimutatni. Döbbenetes volt látni, hogy az apa bűntudatában utána ment és a két fia követte őt ebben.”
A résztvevők tollából:
“A test-egészség kapcsolata már hosszú ideje foglalkoztat, hiszem, hogy mindennek lelki, pszichoszomatikus oka (is) van. Segítőként mentem, mert úgy éreztem, ilyen minőségben tudok a legtöbbet adni és profitálni a napból és jelenleg is úgy gondolom, jól döntöttem. Ha a betegségeket nem is sikerül elkerülnöm, de a jelen életben lévő jelzésüket nagyon sok esetben értem. Így számomra a családi blokkok, a korábbi generációkból hozott problémák jelentették az érdekes vetületet.”
“Mivel minden állítás során nemcsak a szereplés és a segítő szándék, hanem a teljes átlátás/megértés/felismerés is vezérel, így talán az volt a legérdekesebb, hogy mennyit bír el egy adott állító a valóságból, az igazságból. Azt hiszem, a nap során azon léptem át a legnehezebben, hogy ne rakjak olyan terhet valakire, amelyet nem feltétlen bírna el, nem akar vele szembesülni a jelen pillanatban. Azt hiszem, ebben a vezetőnek nagyon nagy a felelőssége és Te ezt tökéletesen megoldottad!”
“A nap ajándékai: az érzelmek megélése, kifejezése kardinális kérdés, amivel nagyon sok dolgom van még. Igaz, hogy a nap is azt a konklúziót hozta, hogy a nő az erő, ő marad állva, de emellett rávilágított arra is, hogy bízni kell. “
“A testünk egy jó szövetséges, amennyiben ápoljuk. Így azóta is próbálok beszélgetni a szerveimmel. Nem állítom, hogy a nap végén mindegyikkel sikerül, de azt hiszem érzem, hogy épp melyiknek van szüksége támogatásra.”
“Minden állítás tartalmazott tanulságot és jó volt részt venni benne, mert számomra mindegyik adott valamilyen oldást is.”
***
Ha kedvet kaptál a következő Személyiség Integrációs Tréningeken te is utánajárhatsz tested különböző jelzéseinek, betegségeidnek, generációsan öröklött fájdalom-mintáidnak:
MÁJUS 9. szerdai ÉS május 19 szombati SzInT állítások: milyen témákat érdemes hozni, miben segít a SzInt módszere és hogyan teszi ezt>>>
“Egészség-Betegség fókuszú Személyiség Integrációs Tréning élményei” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Kedves Nikol!
Nagyon jó volt a társaság és úgy láttam, hogy a résztvevőkre nagy hatással voltak az állítások. Együtt sírtunk és nevettünk. Minden alkalommal örömmel tapasztalom, hogy mi nők milyen sokat tudunk segíteni egymásnak ,ha éppen nem rivalizálunk egymással.
Bár, egy férfi sem volt jelen, mégis ott voltak minden állításban. Elgondolkodtam azon, hogy milyen nagy hatással vannak ők a nők életére, még akkor is, ha csalódottságunkban néha megtagadjuk és kívülállóként kezeljük őket, merthogy gyakran azok is. ( Nem mindig az ő hibájuk. )
Nagy hiányt pótol a Te tevékenységed , Nikol ! A nőket meg kell újra tanítani nőiségük hatalmára, mint keleten, mert ebben a nyugati, elférfiasodott világban ez elveszőben van. Családok, nők és férfiak boldogsága múlhat ezen.
Minden állítás tartalmazott tanulságot és jó volt részt venni benne, mert számomra mindegyik adott valamilyen oldást is.
A legnagyobb hatással a saját állításomban az volt, ahogy láttam a gerincemet a földön fekve kidőlni. Tudom, hogy ti is láttatok engem ilyen állapotban, de más az, ha az ember saját magát és szerveit kívülről látja. Nagy örömmel töltött el, amikor sikerült beteg gerincemet felállítani és láthattam, hogy mely szerveim segítettek ebben.
Utólag sajnálom, hogy a szívemet kihagytam a felállításból, de azt gondolom, hogy így is sikeresen a dolog nyitjára leltünk, ami kis döbbenetet keltett bennem apám személyében. Meglepett , hogy egy személynek láttam apámat és ebben az életemben elhagyott páromat is.
Az utolsó állítás volt rám a legnagyobb hatással, ahol is egy gyermek, (A. Rózsa) azért született és halt meg TBC-ben, hogy szeretetet vigyen egy családba, és megtanítsa őket kommunikáció képtelenségével az érzelmeiket kimutatni. Döbbenetes volt látni, hogy az apa bűntudatában utána ment és a két fia követte őt ebben.
Szeretettel üdvözöllek:
Ági
Kedves Nikol!
A test-egészség kapcsolata már hosszú ideje foglalkoztat, hiszem, hogy mindennek lelki, pszichoszomatikus oka (is) van. Segítőként mentem, mert úgy éreztem, ilyen minőségben tudok a legtöbbet adni és profitálni a napból és jelenleg is úgy gondolom, jól döntöttem. Ha a betegségeket nem is sikerül elkerülnöm, de a jelen életben lévő jelzésüket nagyon sok esetben értem. Így számomra a családi blokkok, a korábbi generációkból hozott problémák jelentették az érdekes vetületet. Leginkább azért, mert nálunk tudomásom szerint a visszéren kívül nincsenek anyai-apai ágon a rákhoz, egy migrénhez vagy mentális problémákhoz köthető mumusok.
Saját életemre nézve az első állítás volt a leginkább beszédes, úgy éreztem, ez hordozta a legtöbb mondani/közölni valót, mivel is kellene
komolyabban foglalkoznom. De az is lehet, hogy képzeletbeli prioritás sorrend állt fel a nap során 🙂 Elgondolkodtató volt, hogy saját jelenlegi testi problémáim közül egyetlen egy volt, amelyik segítségért “kiáltott”, a többi semmilyen formában nem jött elő az állítások során, noha minden esetben kaptam szerepet, többet is.
Mivel minden állítás során nemcsak a szereplés és a segítő szándék, hanem a teljes átlátás/megértés/felismerés is vezérel, így talán az volt a legérdekesebb, hogy mennyit bír el egy adott állító a valóságból, az igazságból. Azt hiszem, a nap során azon léptem át a legnehezebben, hogy ne rakjak olyan terhet valakire, amelyet nem feltétlen bírna el, nem akar vele szembesülni a jelen pillanatban. Azt hiszem, ebben a vezetőnek nagyon nagy a felelőssége és Te ezt tökéletesen megoldottad!
A nap ajándékai: az érzelmek megélése, kifejezése kardinális kérdés, amivel nagyon sok dolgom van még. Igaz, hogy a nap is azt a konklúziót hozta, hogy a nő az erő, ő marad állva, de emellett rávilágított arra is, hogy bízni kell. A testünk egy jó szövetséges, amennyiben ápoljuk. Így azóta is próbálok beszélgetni a szerveimmel. Nem állítom, hogy a nap végén mindegyikkel sikerül, de azt hiszem érzem, hogy épp melyiknek van szüksége támogatásra.
Az együtt alkalmazott technikák (kinez-családállítás-drámatechnikák) azt hiszem itt érvényesültek a leginkább látványos/beszédes formában.
Köszönöm, hogy részt vehettem a napon!
Viki
Kedves Nikol!
Nagy elvárásokkal jöttem a tréningre. Mostanában sokat foglalkozom a bennem megjelenő, meg nem jelenő érzelmekkel és azok jeleivel a testemben. Ehhez vártam tapasztalásokat, segítséget.
A legfontosabb változás bennem, hogy a nap végére teljesen más szemmel figyeltem a testemre. Sokkal inkább élőként figyelek rá. Át tudom érezni, hogy minden sejtem egy élőlény, és ezért teljesen másként fordulok felé. Megtanultam, hogy beszélgessek a részeimmel…
Minden állításban olyan szerepet kaptam, amely a jelenlegi lethelyzetemben adott egyfajta más látásmódot. A bennem zajló kettősségek nagyon jól megjelentek a szerepeimben is. Pl. bal petefészek, nőiség és ez egyben egy olyan anyát jelenített meg, aki nagyon erős, mindent elbír. A női gyengeség, gyengédség és emellett az erő, a szívósság. Ez a kettősség bennem is meg van és pont ilyen szerepeket kaptam. Az egyensúly megtalálása, bizonyos élethelyzetek melyik rész felerősödését igénylik – ezt kell megtanulnom.
A legnagyobb hatással az volt rám, amikor az egyik állításban én voltam a ráció. Majd az állítás alakulásával a szív megerősödött, helyére került (középre). Én pedig teljesen elfelejtettem ki vagyok, „kicsúszott” a lábam alól a talaj. Fogalmam sem volt, hogy a ráció vagyok. Egyetlen nyelv létezik a szív nyelve. Ha a szív középre kerül, a ráció elveszíti központi szerepét. Ezt nekem nagyon meg kell tanulnom.
A SzInT módszere nagyobb szabadságot, rugalmasságot ad. Így nem csak a probléma felvetőjének ad sokat, hanem minden résztvevőnek. Több síkon tud zajlani egy állítás.
Ennek a módszernek a segítségével olyan területeidre, részeidre is rálátsz, amelyekre máshogyan nem. Lehetséges, hogy nem is gondolod, hol lehet a kulcs a problémádra, így nem is igazán találhatod meg a megoldást. Itt azonban a ráció nélkül, a saját elgondolásaidtól függetlenül mutatja meg a mező, ami van és ad lehetőséget a feloldásra.
Nikol, nagyon megnyugtat a nyugalmad és magabiztosságod. Tetszik, hogy minden pillanatban ott vagy, de mégis hagyod, hogy magától történjenek a dolgok. Bátran átadod a kezdeményezést a résztvevőknek és mégis minden egységben marad, egységben tudod tartani.
Szeretek így csoportban dolgozni. Minden ember egy egyéniség és hozzátesz a nagy egészhez. Most is fantasztikus volt a fiataltól az idősig mindenki egységben tudott működni. Jól éreztem velük magam.
Köszönöm a megosztóköröket is! Nekem nagyon jó, hogy utána megyünk egy kört. Tanulok azokból is, amit mások mondanak, és amit Te másoknak mondasz. De leginkább azért szeretem, mert lehetőséget ad számomra összegezni mit adott az állítás személy szerint nekem, milyen felismeréseim születtek.
Köszönöm Neked és a többieknek ezt a napot!
Nóri