Ajándékok…Igen!

Idén családi körökben elhangzott, hogy semmilyen ajándékot nem készítünk-adunk egymásnak…kivéve a gyerekeket. Nos, többünkben feljajdult a belső gyermek és végül megbeszéltük, hogy most sem tartunk ajándékelárasztós-karácsonyt, hanem amolyan szolídabb “amikor ezt megláttam Te jutottál eszembe, ezt Neked szeretném adni, Neked készítettem” ajándékokkal készülünk egymásnak.
Éppen az imént fejeztem be az utolsó ajándék becsomagolását…és nagy örömöt érzek a szívemben, hogy végül mégis készítettünk, illetve igenis vettünk ajándékokat a szeretteinknek. Adni jó, ezt az érzést véletlenül sem venném el sem magamtól, sem a többiektől.
De adni többféleképpen lehet…
Számomra két kiemelten fontos dolog van a karácsony kapcsán:

Az egyik, hogy összejöjjön a családunk apraja-nagyja és együtt töltsünk annyi időt, amennyit lehetséges.

A másik, hogy az együtt töltött idő során “béke és szeretet szigete” legyen az otthonunk mindannyiunk számára.

Én az ajándékok közé sorolom azt is, hogy időt, figyelmet, meghallgatást, ölelést adunk egymásnak. Sokszor ezek az ajándékok igazibbak és szívhez szólóbbak mint bármi más.
Én már javában készítem a szívemet, hogy holnap mindenkinek annyi szeretetet tudjon adni, amennyit csak adni képes…és a másik felvenni tud:) Örömre és meghitt együttlétre készülök… semmi szorongás, kapkodás, játszmázás…ezek nem fontosak.

Share on facebook
Megosztás Facebookon

“Ajándékok…Igen!” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Érdekes dolog ez az ajándékozás, meg a Karácsonyi őrület, korábban amellett hogy persze élveztem is, kicsit nyűg volt a keresgélés és néha azt kívántam, hogy bárcsak ne kellene ezt végigcsinálni. És lám, tavaly karácsonykor teljesült a ‘kívánságom’ mert munkanélküliként tényleg nem tudtam költekezni, még apróságokra sem. Akkor nagyon elkezdtem irigyelni a tömeget, akik nézelődtek, lökdösődtek, idegeskedtek, de vásároltak..:-)

    Válasz
  2. Kedves Nikoletta, kedves Fórumozók!
    Nálunk eléggé felemásra sikerült a karácsony… 🙁 Én próbáltam ráhangolódni, sőt, mitöbb vártam is.
    De a családom egyfolytában csak politizált.
    Annyira elvette a kedvemet, hogy el sem tudjátok képzelni.
    Amikor végre már pletykálkodást hallgattam, vagy ökörködtünk a vendégségben akkor jó volt a hangulat. De a vacsora elmaradt. Szóval olyan felemás a dolog, de ahogy elolvastam a te írásodat már jobban érzem magam.
    Megfogadtam, hogy én is úgy fogok jövőre karácsonyt rendezni, ahogy te.
    Persze máshol, és nem így, páratlanul… és ebben tutira biztos vagyok. ^^

    Válasz

Szólj hozzá!