A január 18-i Pénz /Bőség blokk állítás és oldás tapasztalatai, tanulságai

A január 18-i pénz és bőség blokk állító és oldó SzInT tréning nap tapasztalatai

Voltak nehezen megnyilvánuló és könnyeben “eloldódó” ügyeink is, érdekes, és hasznos felismerésekkel,  tapasztalatokkal. A meditációk mellett három állítást vittünk végig.

Az elsőben az apai nagyszülőknél az egyik ikertestvér távozásához kapcsolódó fájdalom elfojtása, az anya kapcsolatában való egyedül maradása volt a feldolgozandó témánk. A halál elfogadása, a testvér befogadása a családba, a veszteség felett érzett fájdalom feldolgozásának hiánya mind megdolgozandó ügy volt.  Az űrt, ami a családban keletkezett a szegénység (veszteség, megfosztottság) energiája töltötte be, megakadályozva, hogy a pénzből a pont kellő mennyiségnél több lehessen.

A második esetben a biológia és a nevelőszülők témáján dolgoztunk. A biológiai szülők, különösen az apa elfordulása, az anya “kényszerű” döntése a gyermek nevelőszülőknek adása volt a fókuszban. A nagyszülők fiuk iránti neheztelése az erő és ezzel a pénz áramlásának megakadályozását, elapasztását vonta maga után, mintegy büntetésül. A férfi teremtő erő blokkolódott, a férfi erő hiánya, az anya elfordulása mind hozzájárult a családból fakadó erő teljes blokkjához. Gyakorlatilag a felmenők mindegyike blokkolta az erejét, a leszármazott (állító) pedig (nem tudatosított) elfordulással, a szülők érzelmi kizárásával élte túl a fájdalmas elkülönültséget, személyének megtagadását. Voltaképpen ezzel saját maga is elzárva az ebből a generációs ágból érkező erőt, s vele a pénz áramát is. A nevelőszülőkhöz fordult segítségül, és ezzel a választásával a hozzájuk tartozó szegénységtudatot is “választotta”. Az oldás legfontosabb pontja a négy szülő erejének átvétele és ezzel a pénz áramlásának beengedése, megengedése.

A harmadik esetben az önszabotázs volt a téma, mely negyedik generációs őshöz a dédanyához vezetett el bennünket. A dédanya őrzött titka felett lebbent fel a fátyol, mely szerint gyermeke egy paptól származott. A kapcsolat részéről a szerelem jellemezte, a pap részéről úgymond a segítségnyújtásban, felsőbb szeretet közvetítésében nyilvánult meg. A kapcsolatot és az ebből származó gyermeket titkolni kellett. A fiúgyermek tehát titokban (el nem fogadásban, voltaképpen szégyenben) fogant és született meg. Alapmintája, hogy titok, érthetetlen, megfoghatatlan titok lappang körülötte, melyben számára az anyán kívül nincs biztos pont. Az anya benne, rajta keresztül szerette és a szerelmét is. A dédanya erőbe állása, dominancia vállalása, kontroll tartása segítette őt abban, hogy a titkot meg tudja őrizni és a gyermeket, őt magát ne érje megbélyegzés a közösségben, ahová tartozott. A titkolt szerelemben fogant gyermek apja hajóskapitányként maga sem volt teljességgel elérhető a gyerek számára. A hiányzó férfi mintázata megerősítést kapott a névadó apa életvitelével, magatartásával is. A hiányzó férfierőt és ezzel a határozott cselekvő erőt a család férfi tagjai különböző “külső támaszokkal”, pl. alkohollal, meneküléssel, önszabotázzsal igyekeztek pótolni. Az elfojtásokat, a férfi erő konfliktáló megtagadását az agresszióban rejlő erő megismerésével, kifejezésének megfelelő csatornában történő irányítását gyakoroltuk dramatikus módszerelemekkel. A dédszülőknél történt oldás után a külső támaszokat így  belső erővé alakítottuk, melyet az állító magához vehetett. A férfi erő blokkja, az erő megérkezése hozta maga után a családból fakadó erőként a pénz megérkezését is.