Az emancipáció jelentése:
e- fosztóképző, jelentése el-, a mancipáció pedig kéz-rátételt, azaz foglaltságot jelentett. A nő tehát alapból mancipált, azaz foglalt volt és gyámság alatt állt mind vagyonilag, mind döntési szabadságát illetően. A fenti feltételek mellett – 50 éves elmúlt, 3.férje meghalt, vagyont örökölt – kikerült a gyámság alól, azaz emancipálttá / szabaddá vált.
További érdekességek:
Ha a nő olyan csúnya volt, hogy senki nem akarta feleségül venni, akkor is ki kellett házasítani, hogy gyámja legyen. Ha szabad polgár erre nem vállalkozott – annak ellenére sem,hogy a ‘köz’ külön föld jutalmat ígért neki,ha elveszi az adott hölgyet, akkor akár egy rabszolgának is felajánlhatták, hogy a szabaságáért és földért cserébe vegye feleségül a bányarémet. Nem semmi…
De még volt folytatás…
A nő természetesen nem csalhatta meg a férjét, ha megtette a férjnek joga volt megölni a házasságtörő férfit és akár a feleségét is. Ha mégsem ölte meg a feleséget és megbocsátott neki, akkor viszont elvesztette a polgárjogát! Vajon hány nőnek kellett meghalnia a szerelméért… és vajon hányan nem is mertek szerelmesek lenni, nehogy rájöjjön a férj és megölje őket… Nagy lehetett az egy főre jutó boldogtalanság, no nem a házasságtörések alacsony száma miatt, hanem az eleve árubabocsátott- érdekházasságok miatt…
…és még ezt is tudták überelni…
A férfi természetesen csalhatta a feleségét, akár rabszolgalányokkal is… ha pedig úgy tetszett neki elválhatott és ahogy ők mondták: ” visszaküldték az atyjához a nőt”…
Huuh… ennyire azért nincs rossz dolgunk, de valószínűleg sokat köszönhetünk az antik kort – jóval később – követő generációknak pl.a feministáknak…
NEM VAGYOK FEMINISTA… de tény, hogy az ő mozgalmuk és amazonokként való ténykedésük folytán pl. lett szavazó jogunk és járhattunk egyetermre a 20. századra…
A feminizmus hatásáról még írok majd, mert fontos….. addig is mit gondoltok a görög társadalom nőkről alkotott véleményéről?
“Most hallottam az emancipáicóról…” bejegyzéshez 3 hozzászólás
Én igy látom: az egész ott kezdődött amikor állitólag Éva rávette Ádámot hogy egye meg az almát. mert előtte egyenlőek lehettünk a férfiakkal. Az alma elfogyasztása után Ádám mérges lett Évára, a további szenvedéseket Éva számlájára irta, és lassan elkezdte elnyomni, háttérbe szoritani, nem hallgatta meg fontos kérdésekben a véleményét, hanem maga döntött. És mivel az egész világ hierarchiákra épül, családon belül is kialakult a hierarchia ami aztán kivetült minden másra. Már akkor nem kellett volna engedelmeskedni. Az első nők ott szúrták el hogy a család mellett maradtak, főztek, háztartást vezettek, kiestek a közéletből, nem voltak elég tájékozottak. Tehát csak a családra, az etetésre összpontositottak. Fő céljuk az volt hogy gyermekeiket és férjeiket etessék. Innentől kezdve kiszorultunk egy világból, a férfiak meg megteremtették saját zárt világukat.
Mostanra már ott vagyunk hogy egyre inkább közeledünk az eszményi állapothoz, ahhoz hogy újra egyenlőek legyünk a férfiakkal. Vajon sikerül?
És még hozzátenném: anno római jogi tanulmányaim során részletesen tanultam a mancipációról és örültem hogy ha nem teljesen is vagyok egyenlő egy férfival a munkaerőpiacon, de ez egyre jobb és jobb lehet, csak rajtunk múlik. Pioneer-eknek kell lennünk, nőtársaim!
Kedves Dóri!
Igen sikerül! Azért vagyok ennyire optimista, mert az egyenlőségünk nagymértékben – ha nem is teljesen – rajtunk, nőkön, múlik.
Ha mi magunk alábecsüljük képességeinket, alul értékeljük lényünket, nőiségünket nem csoda, hogy ez is tükröződik vissza a világban. Persze mindennek lehet az okát keresni és visszavezetni – akár Ádám-Éváig is:) de talán az a lényeg, hogy végre hagyjunk fel pro-kontra játszmával.
Építsük fel a helyes és valós önértékelésünket, tartsuk magunkat eleve egyenrangúnak, számoljuk fel a környezet által belénk nevelt korlátozó és gyakran elnyomó hitrendszereket.
…és talán a legfontosabb:
Aki pozitív értelemben véve büszke magára és nőségére, van tartása és kiáll önmagáért könnyebben számíthat a férfiak elismerésére, “emberszámba” vételére…
Nyilván, sok mindennek kell változnia a férfiak gondolkodásában, reakcióiban és a férfi központú világképben egyaránt, de ezért mi tehetjük a legtöbbet!
A második hozzászólásodra reagálva:
A munkaerőpiaci egyenlő bánásmód ma már legalább a jog terén megadatott… de a valóságban még nem ez a helyzet. Ennek miértjeiről a konferencián szeretnék bővebben beszélni, mert meg kell érteni a munkaerőpiac működését ahhoz, hogy a kiutakat is láttathassam:)))