Röviden: önmegvalósítás szerintem nem létezik a karrier valamilyen megélt formája nélkül.
Hosszabban kifejtve:
Számomra a karrier az életpályán való előrehaladást, folyamatos önkiteljesítést-önmevalósítást jelent és így voltaképpen mindenki folyamatos karrierépítésben van egész életében. Nézetem szerint minden élettapasztalat, munkatapasztalat hozzájárul a fejlődésünkhöz, karrierünkhöz. Kiemelném, hogy – különösen egy nő életében – gyakran a keresőképes tevékenység végzésének tekintetében inaktív GYED-GYES időszak is igen jelentős tapasztalattal jár és igenis karrierépítésnek számít!!!
Miért gondolja akkor még ma is a társadalom nagy része, hogy csak a munkaerőpiacon kifejtett keresőképes munkavégzés lehet karrier?
A karriernek egy nő számára három altípusa jellemző:
1. a család (és annak ellátása) mint karrier
2. a keresőképes munka mint karrier
3. a család és a munka összegyeztetéséből kialakuló kettős pillérű karrier
Ha a karrier szó jelentéstartalmát kiegészítjük ezzel a három női karrieriránnyal és hozzá tesszük az általam a karrier szinonímájaként használt önmegvalósítást, akkor megkapjuk az önkiteljesítés egyik legegyszerűbb és leghétköznapibb formáját!
Összegezve: Karrier = olyan előrehaladásra irányuló munkavégzés, erőkifejtés és energiabefektetés, mely legkézenfekvőbb és legfőbb területe az önkiteljesítésnek.
Próbáljátok meg a karriert pozitívabban szemlélni és máris feloldhatjátok vele azt a bűntudatot és lelkiismeret furdalást, ami akkor keletkezik, ha egy nő nem kíván HTB-ként (minden pejoratív mellékzönge nélkül használom most ezt a betűszót:) évekre otthon maradni, hanem karriert teremt magának. Miért kellene, hogy egy olyan természetes emberi motivációért, mint az önmegvalósítás, bűntudatot érezzünk?
***
(Bővebben a család és karrier összeegyeztethetőségéről a www.csaladeskarrier.wordpress.com blogon a szeptember 22-i “A gyerekeknek valóban egy tönkretett anyára van szükségük?”című bejegyzésben olashatsz.)
