Tegnap, azaz június 21-én a Napfordulón az örömbe hívtunk benneteket, felszabadulni, megélni az együvé válást, a közös mozgás és tánc örömét. Az első rész örömbe-hívó gyakorlatai megmutatták, hogy miért élünk szétválasztottságban, önmagunktól és az örömtől való elkülönültségben, táncoltunk szívünk vágyaival és megküzdöttünk visszatartó erőinkkel, majd megérkeztünk az összerendezettségbe, lelkünk középpontjába, az egységbe.
Testet pihentető rövid szünet után Mudra Zita intenzív, erőt sugárzó és belső erőt ébresztő amazon nő gyakorlata még azokat is “beindította”, akik még a felmelegedés szakaszában jártak.
Az utána következő MantraLight szívből-lélekből jövő örömzenéje, tisztító mantrái az utolsó sejtig átjártak bennünket. Lassanként egyre másra kezdtünk a ritmusra mozdulni, majd ki-ki énekelni, ellazultan beleengedve magunkat a kristálytiszta dallamokba, fénnyel teli szólamokba.
A zenekar utolsó száma után még marasztaltuk őket és így spontán behívódtak a körünk közepébe. Jó volt látni a szemükben tükröződő odaadottságot, az ének és a zene “teremtés” varázslatát. Szívből-szenvedélyből énekeltek…szívből-lélekből kapcsolódtunk.
A körben táncoló társaink arca örömtől ragyogott…
Igen, EZ AZ…
megérkeztünk…
örömbe engedtük magunkat és
kitágult bennünk a tér:)
Köszönöm Nektek, kik ott voltatok és megengedtétek magatoknak, hogy a tűz ereje és az öröm átjárjon benneteket és köszönöm Nektek, kik távoli otthonaitokból gondoltatok ránk:)
Pozsgai Nikoletta
Az est ÖrömBeHívója
A résztvevők írták:
“Szeretném őszinte hálámat, és mély nagyrabecsülésemet kifejezni a tegnap estéért.
Személyes válságom eltelt közel öt éve óta törekedtem elmélyülni a válságkezelés, talpra állás, megbocsátás, elengedés és újrekezdés különböző módszereiben, hordozva magamban mélyre temetve, és iszonyatos erőfeszítéssel viselve megrázkódtatásom, megsemmisülésem gyógyulni nem akaró, és szüntelenül sajgó sebeit – mindhiába.
Bizonytalanul, számtalan kérdőjellel önmagamban indultam el tegnap este a programra, amiről legszívesebben félúton visszafordultam volna.
Olyan megrázó és katartikus élményben volt azonban részem, amit nem tudok megfelelő szavakká formálni.
Ezért “csupán” annyit mondhatok: KÖSZÖNÖM – ezt viszont olyan őszintén és boldogan, ahogyan talán még soha nem mondtam és nem éreztem eddigi életem során.” (B.M.)
“…belementem olyanokba, amit nem hittem volna soha magamról. Nem szégyelltem, hogy sírok mások előtt, hogy ha esetlen vagyok is, mégis táncolok.”
“A Mantralight zenekar megmutatta, milyen az,amikor valamit teljes szívvel és odaadással teszünk, amikor egy csapat egy emberként működik. Csodálatosan építették fel a műsort, hihetetlen teremtő erővel hatottak rám. A csillogó tiszta tekintetük azt sugározta számomra, hogy csak így érdemes, csak így szabad az emberek között élni: hogy rájuk nyitod a szívedet, és megérinted őket ott legbelül, amihez olyan nehéz hozzáférni a mindennapi rohanásban.”
” …áhítottam valamiféle felszabadult öröm átélésére, ami magától jön, nem pedig valami vágy, sóvárgás beteljesüléseként. Megvalósult, amire vágytam, annál több is. Pl.az utolsó közös tánc, és egymás átölelése az önzetlen szeretet nagyon gyengéd érzését ébresztette bennem.”
“Már jó néhány hónapja olvasom a leveleidet, az emailes tanfolyamokat mind “elvégeztem” nálad, ezért gondoltam, hogy ebben a nem túl jó időszakomban elmegyek, mert nagyon szimpatikus és közel áll hozzám a megközelítésed, a hozzáállásod, az elhivatottságod.
Én arra készültem, hogy jól fogom magam érezni, de sokkal többet kaptam!!! Egyébként nehezen nyílok meg ilyen nagy társaságban, de itt a végére úgy éreztem sokad magammal, hogy ” kirúgjuk a ház oldalát”
Fergeteges hangulat lett és ez annak az első felvonásnak köszönhető szerintem amit Te vezényeltél le. Olyan jó volt a felvezetés, hogy csak a “kemény mag” tudta magát kivonni a Zita és az együttes további hangulat fokozása alól.”
