Hoztam egy döntést az életemben: az örömöt választom a szenvedés helyett!
De mi az öröm?
Nekem van rá egy válaszom..de az az enyém, a Tiéd bizonyára más.
Számomra az öröm nem egy múló életérzés, inkább létörömnek nevezném és ezáltal kitágítom a teljes létezésemre. A pillanatnyi örömforrások jók, de múlandóak, örökké kergethetjük őket és az éppúgy fogságot jelent mint a szenvedés maga.
Az örömteli ember olyasvalaki, akinek a szemlélete örömteli, az életet pozitívan és hálásan megélő ember. Aki tudja ünnepelni a pillanat nyújtotta múló örömöket, de aki képes az életét ünneppé varázsolni. Bármi történjék is az életemben ezért fő célom, hogy azt lehetőségként tudjam látni, valamire, amit talán még nem is látok, vagy nem tudok befogadni, elfogadni az életembe.
Öröm-filozófiának is hívhatnám, melynek lényege, hogy egyszerűen másfajta gondolkodás, beszéd és viselkedésformákat követek. Hajlandó vagyok megnyitni magam az örömnek még a legzordabb életkörülmények és történések közepette is hagyok egy ajtót a másra, az újra, a „nem kell, hogy így legyen”-re.
Kurt Tepperwein írja “Mindent elérhetsz az életedben, gazdagságot, hatalmat, tekintélyt, de ha Önmagadat nem találod, akkor semmit nem érsz el, akkor hiába való volt az életed.” Így gondolom és ezért tettem a saját életem alapfeladatává az önismeret-önfejlesztés folyamatát és ezért tartom minden önfejlesztő folyamat első lépésének a pozitív énkép-fejlesztést is. Amíg nem ismered magad, addig nem tudod a választ arra a kérdésre, hogy mi tesz boldoggá. ha nem tudod a választ, akkor nem tehetsz mást, mint felpróbálod az egyes valóságdarabokat és belebújva megtapasztalod, hogy jó-e neked, erősít-e téged, valóban boldoggá tud-e tenni ott legbelül.
A boldogságról általánosságban nem szoktam filozofálni. Persze lehetne szép fogalmakat alkotni, ideákat választani, de valójában az egyéni boldogságérzetet csak az egyén ismerheti fel. Ami pedig a globális, egyetemes emberi boldogságot érinti ott azt gondolom az egységtudatosság és a létöröm az út. De igazából senki sem tudja mit jelent valójában a boldogság…eltekintve talán a felébredett és felemelkedett mesterektől.
A világunkban nem találunk semmit, ami tartósan boldoggá tudna bennünket tenni, mert mindig van újabb és újabb kielégítetlen vágyunk. Ezért nem is hiszem, hogy a boldogságot biztosító egy valamit kellene keressük…helyette önmagunkat kell olyan állapotba hozni, amelyben megélhetjük a saját fogalmaink szerinti boldogságot, örömöt.
A pillanatnyi örömök, boldogság-ok fontosak és bele is kell engedjük magunkat, mert ezek tudják megmutatni azt a létállapotot, ami felé törekszünk, amit kitágítani és állandósítani igyekszünk.
Itt nem egy olyan állapotra gondolok, amikor rózsaszín ködben lebegünk és nincs semmi dolgunk…inkább egy olyanra, ahol személyes harmóniára lelünk önmagunkkal és a világunkkal, amiben megtaláljuk a helyünket és cselekvő módon részt vehetünk benne az “érző lények javára”.
Egyet értek Osho-val, amikor ezt írja:
„A boldogság akkor következik be, amikor összhangban vagy az életeddel, amikor olyan harmonikus az összhang, hogy bármit teszel, az öröm. Akkor hirtelen felismered, hogy a meditáció eljön hozzád. Ha szereted a munkát, amit végzel, ha szereted a módot, ahogyan élsz, akkor meditatív vagy. Akkor semmi nem vonja el a figyelmedet. Amikor a dolgok elvonják a figyelmedet, az egyszerűen azt mutatja, hogy nem érdekel igazán az, amivel foglalkozol. “
Jobb szeretem onnan megközelíteni a kérdést, hogy mi az, ami örömet okoz neked és mi az, amivel örömet okozhatsz másoknak?
Így már könnyebben megtalálhatjuk az egyéni mozgatórugókat, öröm-forrásokat:)
Ezen az úton indulunk el tehát…
Boldogság? Öröm? Neked mit jelentenek ezek a szavak?
>>> A válaszodat kérlek az oromben@gmail.com külön erre a célra létrehozott címemre küld!
…és igen, az örömsorozat június 19-ig legaktívabb olvasói között fogom kisorsolni a 3 ingyenes belépőt a 2010. június 21-i ÖRÖM-EST című rendezvényre!
Nézd meg az ÖRÖM-EST programját!>>>
