A negyedik szinten bepillantunk abba, amikor a szellem kreativitása, a meggyőződés ereje nagyobb célokat is segít megvalósítani a belső meditáció erejével.
A meggyőződés ereje
Nemcsak hívő vagy spirituális beállítottságú emberek használják a „hit” és „meggyőződés” szavakat, hanem a tudomány is – hiszen ha valamiben hiszünk, akár egy felsőbb lelki hatalomban, akár egy tudományos eszközben, egészen másként működik az agyunk, mintha meggyőződés nélkül végzünk valamit. Ez a két szó kifejezi azt az erőt, ami egy-egy teremtő gondolatban vagy érzésben rejlik. Mindnyájan gyerekkorunk óta folyamatosan programozzuk magunkat valamire – gyakran egész forgatókönyvekre –, és ezekben a programokban rendszerint őszintén hiszünk, legalábbis egy darabig, amíg meg nem kérdőjelezzük őket.
Mi is az a harmónia?
Sokan azt hiszik, hogy a harmónia a tökéletes boldogsággal egyenlő. Pedig a harmónia harcban szerzett nyugalom, az ellentétek és viszontagságok között megteremtett béke és egyensúly. Nem abból fakad, hogy testünk, lelkünk, idegrendszerünk vagy az életünk bármely területe ideálisan működik, hanem abból, hogy nem gerjesztünk felesleges – és sehova nem vezető – feszültséget semmiből.
A belső harmónia az életünkben is egyensúlyt hoz létre, vagyis egy idő után a túlfokozott harcot, a konfliktusokat, sőt a túl nagynak tűnő kihívásokat is megszünteti. A harmonikus ember olyan, mint a keljfeljancsi: amikor valami kihívással szembesül, kilenghet ide-oda, de mindig visszatér a kiinduló állapotba, és ezt előre tudja is. A középső, kiinduló állapot nem a semlegesség vagy a közömbösség állapota, hanem egy veleszületett lelkesedés és bátorság az élet iránt, ami alapvetően pozitív irányultságú, mint a gyerekek esetében, és realista, vagyis nem a valóságtól elrugaszkodott, hanem a valóság törvényeit figyelembe vevő.
Sokan azt hisszük, hogy az átvett mintáink, a rég kialakult gondolkodásmódunk, a makacs szokásaink uralkodnak fölöttünk, holott ez természetesen fordítva van. A tudat nem ismeri az időt, tehát az elménk számára mindig csak a jelen létezik. A múltat és a jövőt nem tudja értelmezni. Ugyanígy nem tud különbséget tenni az elképzelt és a valós események között. Ezért gyakorlatilag mindegy, hogy egy múltbeli rossz történés miatt emésztjük magunkat, vagy egy kellemes jelenetet képzelünk el a jövőre nézve. Az agyunknak egyre megy, csak a lelkünknek nem.
Mit jelent tehát a kreatív szellem?
A tudatunk és a lelkünk termékeny erő, amely az adott keretek között rengeteg dolgot képes kitermelni magából. Az érzéseink megváltoztatásával megváltozik a gondolkodásunk, amely azután átformálja szavainkat, tetteinket, és kapcsolatainkat, és végül a kívánt események megvalósulásához vezethet.
A pozitív programozás
Néhány dologra ügyelnünk kell, amikor pozitív programokat írunk „elménk számítógépébe”. Egyrészt a tudatunk és a tudatalattink nem képes értelmezni a negatív mondatokat, vagyis azokat, amelyekben a „nem” vagy a „nincs” szavak szerepelnek. Másrészt a tudatunk és tudatalattink számára nem létezik idő, így nincs múlt és jövő sem. Állandóan a pillanatban él, ahhoz alkalmazkodik, azt alakítja. Ezért tehát nem célravezető a „Holnaptól nem fogok dohányozni” parancs. Az sem megfelelő, hogy „Nincs szükségem a cigarettára”. Helyette azt kell programoznunk, hogy „Viszolygok a cigarettától, ezért könnyedén ellenállok neki.” Pozitív hangvételben, és jelen időben, megelőlegezve és átélve az új állapotot.
***
Heinisch Mónika cikke
