Mudra Zita, az Istennő papnője felkérésemre írt számotokra Lucáról…egy teljesen más megvilágításból mint, ahogy azt talán megszoktátok ez idáig. De beszéljenek helyettem Zita szavai:
Luca
Luca: Luca, Lucina, a fényt hozó Istennő. A mondák szerint Luca napján éjfélkor a boszorkányok a Gellért hegyről szállnak fel. Számomra Luca a felemelkedést és a lecsendesedést jelenti. Amikor egyre hosszabbak lesznek újra a nappalok és a téli csendben meghalljuk saját belső hangunkat. Nekünk is lehetőségünk nyílik arra, hogy ha nem is állunk fel arra a bizonyos Luca székére, de hogy felülről vagy egy más nézőpontból rátekintsünk életünkre és akár ilyen módon megtaláljuk a megoldást. A megoldást különböző élet helyzetekre, ami nem a fejből születik, hanem valami sokkal magasabb szintről, az Istennővel összekapcsolódva.
Több babona és varázslás is kapcsolódik ehhez a naphoz. Luca napján egykor számos szokás volt divatban. Mindenek előtt az úgynevezett Luca-búza keltetése. A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Ebből a jövő évi termésre következtettek. Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, egyben Jézust jelképezte. Az ősi hiedelem szerint e napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbűnhődtek.
Dél-Dunántúlon Luca napjának hajnalán kotyolni vagy palázolni indultak a kisfiúk, többnyire egy idősebb legény vezetésével. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. Kity-koty-kity-koty volt a köszöntő kezdő sora, innen származik a kotyolás kifejezés. A fiatalok ezen az ünnepen, sok helyen alakoskodni is jártak. A Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a Lucázást, aminek során a termékenységvarázslathoz szükséges rigmusokat adtak elő. Mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok tojást tojjanak. Szokás volt az is, hogy az emberek e naptól kezdve 12 napon át megfigyelték az időjárást. Úgy vélték ugyanis, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.
A régi szokások egy részét ma is érdemes hasznosítani, pl. szeretteinket elhalmozni jókívánságokkal, mert amit másnak kívánsz, azt magadhoz vonzod.
Áldás: Mudra Zita
