Ha azt hitted, a vallás és a feminista aktivizmus örök ellentét, nézd meg ezt a filmet! Girls & Gods, magyarul szó szerint Lányok és az Istenek (hímnem), az Isten – Nők címmel kerül bemutatásra. Megmutatja, hogy a konfliktusok mögött emberi történetek, váratlan szövetségek és nehéz, de szükséges párbeszédek rejtőznek. Egy figyelmet érdemlő dokumentumfilm, ami nem ítélkezik, ellenben sok kérdést tesz fel. Szerintem leginkább ez jön át, a társadalmi kérdések, melyekre keressük a választ.
Girls & Gods Inna Shevchenko személyes kezdeményezéseként jött létre. Ez önmagában is szép női megvalósítás. A FEMEN mozalom arca ezúttal viszont nem csupán provokál, hanem útra kel, hogy papokkal, imámokkal, rabbikkal, teológusokkal és vallásos nőkkel beszélgessen arról, hogy milyen a kapcsolat a vallás és a nők közöt. A film több országban forgatott interjúk és személyes epizódok sorából építkezik, miközben azt a kérdést járja körül, hogy a hit reformálható‑e úgy, hogy közben ne veszítse el identitását.
A rendezők, Arash T. Riahi és Verena Soltiz, mozaikszerűen rakják össze a történeteket: vannak erőteljes, lázadó jelenetek, és vannak csendes, teológiai viták. Szerintem a film erőssége a sokszínű szereplőgárda és a személyes hang: nem csak aktivisták szólnak bele, hanem olyan nők is, akik a hitben keresik a szabadságot. Ez a sokféleség hitelességet ad a filmnek, és ritkán felszínre hozott, tabumentesítő perspektívákat nyit meg. A film alkotója a világot járva olyan nőket keresett meg, akik valamilyen módon szembeszálltak az őket vallási alapon leszabályozó hatalmakkal. Ez a lázadás zajlik egy jó ideje már és a film segít látni, hogy volt, van lesz a nőknek hangja, amikor kiállnak azér, hogy sehol a világon ne lehessen elnyomni a nőket.
Kritikus szemmel nézve a filmnak vannak gyengeségei is. A kérdésfeltevés irány szerintem önmagában nagyon jó, nyilván fontos ebben a kérdező, Shevchenko személyes jelenlétének ereje is. A narratíva időnként szétszórtnak tűnik. Amikor túl sok irányba próbál egyszerre haladni elvész a fókusz. Jobban hasonlít ettől egyébként a valóságra. Amikor nekiindulunk és kérdéseket teszünk fel és eljutunk egyik-másik választ adóhoz. Emlékszem amikor tinédzser voltam, hasonlóképpen kerestem meg 5 világvallás képviselőjét és a legfontosabb létkérdések kapcsán faggattam őket. A ki az ember, mire született, ki az Isten, ki az Istennő, mi az élet értelme és mi történik a halál után voltak a legfontosabb kérdéseim, amit feltettem a katolikus, a református és az evangelista interjú alanyaimnak, csak úgy mint a rabbinak, a gurunak, buddhista tanítónak, taoista mestereknek és papoknak, vagy épp az Istennő papnőinek és sok teológusnak. Izgamas volt e folyamat, évekig tartott… és belső válaszkeresésben azóta is folytatódott. Nyilván ezért is éreztem úgy, hogy az Isten és a Nők című filmet meg akarom nézni. De térjünk vissza a filmre…
Az egy érdekes kérdés, hogy vajon miért „csak” a monoteista vallásokra tér ki a film, abból is hármat kiemelve: katolikus keresztény, zsidó, muszlim. A rendezőt a film végén megkérdezve azt válaszolta, hogy elsősorban ezekkel a vallásokkal volt kapcsolatuk, ahogy előre haladtak, illetve valahol meg kellett szabni az amúgy is sok szálat vezető film terjedelmét.
Jómagam azt a kérdést tettem fel, hogy vajon a film miért csak a patriarchátuson belüli vallási rendszerekkel foglalkozik és közben nem mutat egy teljesebb képet. Számomra nyilván az IstenAnya bemutatás az elsődleges hiány. A filben végig az IstenApai/Atyai megközelítéséről van szó, és némiképpen az ez ellen való megnyílvánulásokról, elég erőteljes akár szélsőségesebb irányzatok bemutatásával is. Amilyan „ellene menős”. Viszont egy csomó békés irányvonal kimarad és ami nekem nagyobb szívfájdalmam volt, hogy amennyiben bemutatjuk a nők és az Isten és kifejezetten a vallás kapcsolatát (monoteista), akkor abból hogy hiányozhat az Isten Női Arca? Holott maga a nőiségörténet és nőtörténelem erőteljesen patrairchátus előtti időszakából a korábbi kultúrák az Anyaelvet követték. Itt most nem a matriarchátusra gondolok, hanem az azt megelőző anyelvű kulturákra. Mely megközelítés megjelenik Mária Magdolna és Mária kutatásokban is, vilgágszerte erős a Goddess Movement és kifejezetten az eco-feminizmus.
A vallás privát kérdés. Ebbe nem is akarok állást foglalni,ez mindenki saját magánügye. A kérdés akkor vetül fel, amikor a vallásgyakorlat emberi jogokat sért. A film ezta vonalat hangsúlyozza leginkább.
A film inkább vitát indít, nem törekszik rendszerszintű választ adni. Ez utóbbi engem ezért inspirál. Nem köt meg, nem tol egy adott irányba, inkább nyitogatja, felszabadítja a nézőt.
Az osztrák Filminstitut és a forgalmazói anyagok hangsúlyozzák a film társadalmi relevanciáját és azt a kérdést bogozzák, hogy „Képesek-e a monoteista vallások feminista elveket befogadni?”.
Ez a kérdés ma globálisan égető, és a film ezt a kérdést személyes történeteken keresztül teszi fel. Mindenéppen prábeszédre ösztönző szándékot érzek a film mögött és által.
Összegzésként:
Az Isten-Nők (Girls & Gods) nem egy könnyed, popcornos szórakoztató film. Viszont fontos és hiátust tölt be. Nem ad kész válaszokat, viszont gondolatébresztő, érzelmileg hiteles és vitára alkalmas. Ha szereted a dokumentumfilmeket, amelyek kérdeznek, provokálnak és párbeszédet kezdeményeznek, ez a film megéri a figyelmet.
A filmet ezzel az ajánlóval indították Magyarországon útnak:
Ha Isten férfi, akkor minden férfi isten? Inna Shevchenko patriarchátusellenes toplesz akciók arcaként vált híressé az előző évtizedben. Ám a láncfűrészt, amellyel egykor kereszteket döntött, azóta letette. Helyette a világot járja, és nőkkel beszélget. Nőkkel, akik a saját bőrükön tapasztalták, hogy a vallási közösségük bármikor ellenük fordulhat – csak azért, mert nők. A hit nevében börtönbüntetéssel sújtott muszlim nőkkel és életfogytig tartó házasságba kényszerített ortodox zsidó nőkkel. Nőjogi aktivistákkal és feminista művészekkel, akiknek a vallási fundamentalizmus az életét fenyegeti. Progresszív rabbinőkkel. Egyenlőségharcos imámokkal. Abortuszpárti keresztényekkel. Ők mind a választás jogáért küzdenek: a testi autonómiáért és a nőkkel szembeni erőszak ellen. Csak épp más és más, olykor egymásnak teljesen ellentmondó nézőpontból.
Ha a január 25-i esti vetítésről lemradtál január 27-én este még lesz rá lehetőséged, a Cinema City Mammutban játsszák.
A trailer is erős szerintem:
