Tegnap, a Személyiség Integrációs Tréning bemutató alkalmán három történetben mélyültünk el. Egy háborúban eltűnt apa okozta űrnek, egy elmérgesedett anya-lánya kapcsolatnak, és egy résztvevő női mintáinak kibogozásának eredtünk a nyomába.
A résztvevők bátorsága, odaadása, megnyílása és segíteni akarása olyan mérvű volt, hogy az adott blokkok szövevényes hátterét hatékonyan, a (relatíve) gyorsan tudtuk felfedni és oldani.
Megkértem a résztvevőket, hogy adjanak visszajelzést a Személyiség Integrációs Tréning során tapasztaltakról, megéléseikről.
Az egyik olyannyira részletes, pontos és hiteles, hogy szeretném veletek itt is megosztani:
“Voltak bennem félelmek az elején, és nem is gondoltam, hogy kivigyem a történetemet a „placcra”. Később kiderült, hogy másoknak sokkal durvább problémákkal kell megbirkózniuk, de az ember a jelek szerint nem tudhatja, hogy mennyire súlyos és sürgős a dilemmája, talán az elfojtásai miatt. Az a jó a kineziológiában, hogy le tudja tesztelni mindezt, így biztosan az történik, aminek történnie kell, az egó kikapcsolásával. Akárcsak a többiek, én is inkább a saját érzéseimtől féltem, nem annyira a mások előtti lelki levetkőzéstől.
Különleges élmény az, hogy az ember családjának bizonyos tagjai, szeletei és emlékei olyan fontossá válnak, hogy egy egész csoport azzal foglalkozik – kinagyítja, átéli és átdolgozza magában. Ilyenkor bebizonyosodik, hogy minden apró részlet, minden jelentéktelennek tűnő szereplő lehet lényeges, sőt meghatározó. A többieken látható érzelmi átélés nagyban megkönnyítette számomra is az átélést és a feldolgozást, és szerintem még hatékonyabbá tette az energiákat. Amikor én játszottam először, lassan rázódtam bele a szerepbe, de a végére belőlem is felszakadt valamilyen ismeretlen, eltemetett dolog.
A legemlékezetesebb pont az volt, amikor az egyik lány a dédmamám szerepében többször is elsírta magát. Erről a rokonomról nem sokat tudok, így eléggé meglepett és meghatott mindaz, amit átélt. Emlékezetes volt még halottat játszani, hiszen ezzel – mint mindenkinek – elég sok blokkom van, halálfélelem, hasonló szorongások. Jó érzés volt, hogy a szeretteim rám borultak, és mégis meg lehetett valahogy élni az egységet. A harmadik legemlékezetesebb dolog talán az első nevetés volt az este folyamán, ami későn érkezett meg, de szükség volt rá mindnyájunk lelki egyensúlyának visszabillenéséhez. Az én többgenerációs kulimászom hozta ki persze, de legalább én is szívből tudtam nevetni rajta. Volt még egy személyes mondat, amit a nagymamámat játszó lány súgott nekem egy feloldás közepette, ami különösen erősen hatott rám, a szerepe és a saját személye miatt is. Ez volt talán a legfontosabb ajándék, amit hazavittem magammal. Azt tapasztaltam életem során, hogy ha valaki, aki feltétel nélkül elfogad (vagy azért, mert szeret, vagy azért, mert nem ismer, de szimpatizál velem), teljes bizonyossággal megmond vagy megjósol nekem valami pozitív dolgot, tényleg úgy lesz. Mintha ezzel is programoznánk egymást. Természetesen kellemes emlékként őriztem meg az őszinte öleléseket is, amit utólag is köszönök mindenkinek.
Mónika a SzInT módszeréről:
A három módszer egyben nagyon hatékony, bár rendkívül intenzív, ezért csak olyanoknak ajánlanám, akik már az önismeret és az önmagukon való munkálkodás útján járnak egy ideje, vannak tapasztalataik a mélyebb lelki kutakodásban, a mások előtt való lecsupaszodásban. Szóval, akinek már van némi előképzettsége, korábbi tapasztalata, annak nagyon felgyorsíthatja a fejlődését, tudatosodását, tisztulását ez a kombinált tréning. Az is roppant jó, hogy ha valaki kicsit megbillen, akkor kineziológiai módszerekkel vissza lehet állítani az egyensúlyát, meg lehet nyugtatni. Ha jól tudom, a sima családállításban mindenkit hagynak a „fájdalmában fetrengeni”, így ezt a kombinált módszert én sokkal testhezállóbbnak éreztem az érzékeny személyiségek számára.
Kiknek ajánlható a SzInT kombinált módszere?
* Akik még nem döntötték el, hogy vállalnának-e egy ilyen SzInT oldást, azoknak azt tudom tanácsolni, hogy akkor vágjanak bele, ha már sejtik, miről lesz szó, mi fog történni, mert itt látványosan fel fog gyorsulni minden folyamat – ne érje őket felkészületlenül.
* Olyanok válasszák ezt a kombinált módszert, akiknek fontos, hogy ha „összezuhannak”, akkor egy hozzáértő ember segítsen nekik talpra állni, feldolgozni az érzéseiket.
* Úgy is fogalmazhatnék, hogy akinek a hagyományos családállítás túl durva, azok itt sokkal inkább „kipárnázott környezetben” érezhetik magukat.
* Olyan embereknek is sokat segíthet – a kineziológiai tesztelés révén –, akik nem tudják, mi is a fő problémájuk, mit kellene felállíttatniuk.
A rólam szóló rész pedig tényleg igazán jól esett:
Nikol rendkívül odaadó, lelkiismeretes, avatott és energikus tréner. Mindvégig figyel minden rezdülésre, mindenkihez odamegy kezelni, aki komolyabban megbillen, és egyformán fontosnak tart minden mozzanatot. Ez nemcsak hogy ritka, de szinte fehér holló, hiszen a szakemberek többsége vagy beleviszi az egóját a folyamatba, vagy kimutatja a fáradtságát, vagy hagyja kínlódni a szereplőket, ami nem mindenkinek tesz jót. Hallottam a családállítás egyik legnagyobb szaktekintélyéről, hogy valaki visszament hozzá reklamálni, hogy a durva hozzáállásával és a rosszul sikerült tréninggel teljesen összekuszálta az életét, és az illető csak újabb súlyos pénzek árán volt hajlandó helyrehozni a műhibát – ezen még a tanítványai is megrökönyödtek. Nem állítom, hogy ilyen bánásmódra számíthatnak máshol az emberek, de ilyen is van. Nikol inkább a másik véglethez sorolható: emberséges, törődő, és úgy együttérző, hogy egészségesen le is tud határolódni.”
Nagyon köszönöm Heinisch Mónikának, hogy ilyen részletes, átgondolt és jól megfogalmazott visszajelzést tudott nekem adni! Olyan sorokat írt le, amelyek számomra is építőek, töltőek:) és azok számára, akik még nem vettek részt SzInT foglalkozáson hiteles és beavató. Akik pedig már voltak, nagyon is tudják miről van szó…:)
