Mélyebbre ásva a siker jelentésében ma a pszichológia megközelítését osztom meg Veled:
A pszichológia az emberi lélek egyik kulcskérdésének tekinti a siker- és a kudarcélmények megélésének módját!
Egyáltalán nem mindegy, hogy tetteidet hogyan ítéled meg…
Mennyire számít Neked, hogy a körülötted élők mit gondolnak rólad a tetteid kapcsán?
Ha valami olyan cselekedtél, amire nem vagy éppen büszke, mert nem sikerült jól….akkor arra hogyan reagálsz? Magadba roskadsz és soha többet nem kíséreled meg ugyanazt még csak megpróbálni sem… vagy inkább nekiveselkedsz és csak-azért is megcsinálod?
***
A sikerek és kudarcok megélésének módja alapjában határozza meg a személyiségedet….
Ha a sikereidre koncentrálsz, bármilyen aprók is, erősíted önmagad, és építed önbizalmadat… valamint jelentősen növeled annak az esélyét, hogy a legközelebbi megpróbáltatáson sikeres tudj lenni. Ha pedig a kudarcaidra koncentrálsz elveszed magadtól a lehetőséget és az életerőt, hogy másodszor-harmadszor is nekifuss!
A siker amolyan tanulható dolog…. egyszerűen edzeni kell a “sikerpályán”. Fontos, hogy legyen egy jó célod, amiért tényleg érdemes felkelned bármilyen elkedvetlenítő a reggeli szürkeség és ködpára látványa…
Tudtad, hogy az önmagukat sikeresnek valló emberek ritkábban betegszenek meg?
Az orvosi kutatások szerint a pszichoszomatikus megbetegedések hátterében a lelki élet zavara áll, és ezek közül is kiemelkedő az elszenvedett kudarcok hatása, a sikertelenség érzése és az eredménytelen próbálkozások okozta belső szorongás.
A sikeres ember, a tevékeny ember – orvosi tény és tapasztalat – sokkal kevésbé betegszik meg, mint mások.
A nagymamám például tipikusan tevékeny ember volt, amíg csak tudott varrt például… akkor is varrt, ha pénzt keresett a megélhetésére, akkor is, ha a nyaraló építésére gyűjtött több pénzt, akkor is, ha éppen valakinek ajándékozni szeretett volna valami hasznosat, volt, hogy azzal “fizetett”, amit éppen megvarrt…. igazából egy működő eszköz volt a számára a munka – a varrás – és a maga nemében rendkívül sikeres embernek tartottam. Mások is… mosolygós, elégedett és örömteli ember volt, ahol tudott segített…Őt az tette boldoggá, hogy hasznos tudott lenni, hogy mások életét és mindennapjait szebbé tudta tenni… Sikeres Nő volt!
De ott van másik példaképpen egy kedves vállalkozó ismerősöm. Eszméletlen, hogy amióta ismerem (16év) mennyi mindent ért el és mennyit fejlődött önmagához és a születési környezetéhez képest… A sors fintora, hogy a mostani környezete nem elégszik meg vele, ők önmagukhoz mérik a sikereit, eredményeit, vagyonának mértékét… és ő ezért alapjában véve nem elégedett magával, sőt gyakorlatilag ostorozza magát a még nagyobb siker elérésére és a még nagyobb vagyon felmutatására…Az én szememben ő Sikeres Férfi…kár, hogy önmagáról még csak részben gondolja ezt!
Minden viszonylagos!
A külső megítélés nem feltétlen kell számítson, éppen azért mert abszolút szubjektív meglátáson alapul és túlságosan függ a megítélő körülményeitől.
Ami éppen ezért fontos, hogy tudd számodra mit jelent a siker és az eredményesség. Ha ezt pontosan tudod, képes leszel célokat kitűzni magadnak a sikert jelentő eredmények eléréséhez. Dolgoznod kell keményen és erőfeszítéseket kell tenned a siker érdekében ez nem kétség, éppen ezért fontos, hogy tudd milyen irányban és csakis abban tedd meg az extra idő-energia-munka-pénzbefektetéseidet.
Erről egyrészt tájékoztathat a sikerről kialakított képed, illetve, hogy kik azok az emberek, akiket Te sikeresnek tartasz! Mindkettő egyfajta tükörként visszajelzést ad Rólad. Szóval:
Te kiket tartasz sikeres embereknek?
Nos, és mi alapján gondolod, hogy ők sikereresek?
********************************************************************************************************
Emlékeztető: hozzászólók között a Siker Sorozatok végén egy valós értékben mérve is sokat érő meglepetést fogok kisorsolni!
…mert tényleg fontos a véleményetek!
“Hogyan lehetsz sikeres ember? 2. rész A külső megítélés” bejegyzéshez 17 hozzászólás
@Niki,
Én speciel “Hogyan éld meg jól a sikered(sikertelenséged)” címet adtam volna ennek és az előző bejegyzésnek is, hisz erről szól, mint már korábban reflektáltam is rá.
Azt lekottázni hogyan legyél sikeres, azt csak az adott emberke, és az adott miliő ismeretében, lehetne… Erre szerintem ne vállalkozzunk.
Siker recepteket persze lehet ellesni, ha kicsit a saját élethelyzetünkhöz igazítjuk, továbbgondoljuk, adaptálni is tudjuk még jobb.
István
Kedves István!
Köszönöm az észrevételedet a címet tekintve, de mivel egy sorozat egészének az első kér részénél járunk fontosnak tartom, hogy a bejegyzések között mindvégig és utólag is követhető tartalmat tudjak adni az olvasóimnak, az alcímezés viszont jó gondolat.:)
Lekottázni nem lehet a sikert és recepteket is csak módjával lehet adni, azonban rengeteget tanulhatunk olyan emberektől, akik egyrészt magukat sikeresnek tartják másrészt a környezetük is sikeres emberként néz rájuk.
A sorozat nem titkolt célja a gondolatébresztés és az önfejlesztés. Tehát én mégis csak vállalkozok a siker megfogalmazására legalább azzal, hogy az általam elismert írók és tanítók véleményét összefűzöm, ütköztetem, kivesézem és a saját tapasztalatommal – nem csak sikeresség kontra sikertelenség kacsán – szintetizálom.
Az adaptáláshoz pedig bár egyrészt valóban egyéni felelősség, mint kineziológus-életvezetési tanácsadó és karrier-tanácsadó szívesen segítek a hozzám fordulóknak. Tehát nem csak vaktában írogatok és jó témát keresek.
Esetleg írnál arról is, hogy Te miért tartod magad sikeres a vagy éppen sikertelen embernek és hogy miként éled meg jól a sikereidet/sikertelenségedet…. mert ha neked erről szólt az előző két bejegyzés, akkor ezen témakörön belül van leginkább véleményed… hadd halljuk, olvassuk!:)
Nikol
Nem könnyű a kérdésed! Hisz számomra a siker és egy sikertelenség is csak egy-egy érzésfoszlány melyeket nehéz szavakba önteni. A siker számomra egy folyamat, amit a szavaid remekül tükröznek a siker megélése.
Had világítsam meg egy képpel!
Te, mint Nő, mint tán anya tudod, hogy az anyaság nem a „nászéjszakán kezdődik”, az anyaság már az oviban kezdődik, amikor a játék babát magadhoz szorítod, de csak akkor éled meg igazán, amikor a fájdalmak után öleled magadhoz a húst a húsodból.
A siker megélése is ilyen, a sikert és megélését már előre akarni kell, menni felé, dolgozni érte, a siker nem egy cél kell legyen, hanem egy ok és egy eszköz, motiváció…
Megélni viszont csak akkor fogod, amikor a fősodrába kerülsz. Magam is így vagyok vele, a siker számomra egy folyamat, aminek a minőségébe, beleszól természetesen a környezetem reakciója, az anyagi javak, de igazából az alapja az, hogy mennyire tartom kezemben az irányítást.
Hosszan tudnám ecsetelni, és ragozni, de remélem lejött, amit gondolok!
István
Kedves István!
Nem akarlak megsérteni, de egy kicsit pökkhendi a stílusod és úgy osztod az észt mintha mindent tudnál. Szerintem támadások helyett inkább saját tapasztalatodról írjál. Ez az önreklámozás sem éppen ide való.
Ne haragudj Nikol, nem bírtam már megállni,hogy ne mondjam el a véleményemet.
Bocsánat ezt elfelejtettem, pedig ezt volt a fontosabb:
ugye fogsz írni a sikeres nőkről is?
Érdekelne mit gondolsz arról, hogy a magyar nők miért nem tartják magukat sikeresnek, miért nincs önbizalmuk és egyáltalán miért nem merik kifejezni önmagukat?
Kedves Móni!
Olvasom ám a hozzászólásaidat és jó, hogy van aki a saját véleményét osztja meg másod leszólása helyett. Ez kell ide!
Kedves Kati!
Semmi gond, és örülök, hogy leírtad a véleményedet. A többi István dolga.
Nemsokára a siker-sorozatot folytatom a női sikerességről szólóval és abban bőven kitérek majd a női alulértékeltség okaira is. Az okokon túlmenően pedig még fontosabb, hogy mit lehet és kell ezzel kezdeni… erről még lesz szó, mert ez az egyik vesszőparipám:)
@Kati,
Sok mindent tudok, jó részét saját káromon tanultam meg, de hogy mindent tudnék, azt soha sem állítottam sőt…
Lehet hiba van a stílusommal, ha azt nem is, de sok minden mást tanulhatsz tőlem is Nikoltól is! 😉
Ne feledd a belső siker és a külső nem elválasztható! 😉
István
ui.: elnézéseteket kérem, ha valakit is megbántottam a stílusommal, de tapasztalat, hogy akkor érez az ember személyes megtámadtatás, ha melegére tapintanak..
Kedves Nikol!
Én speciel azért szenvedek a legtöbbet, mert túlzottan is számít, ki mit gondol rólam, a munkámról. Ha nem kapok visszajelzést, kiborulok.
Az előző kommentemben említett (csütörtöki) állásinterjún, mikor a hr-es megkérdezte, “milyen munkaerő” vagyok, kapásból rávágtam: tudok önállóan, szeretek csapatban dolgozni, de szükségem van az állandó visszajelzésre, anélkül elbizonytalanodom, míg a feedback – mégha netán negatív kritikát is tartalmaz – motivál. Hozzátettem azt is, hogy nyilván nem vagyok abszolút vezető típus – no, ezt ugye nem kellett volna, mert egyrészt nem fogalmatunk meg magunkról negatív állításokat, másrészt állásinterjún nem dumálunk arról, mi nem megy nekünk szerintünk… vagy túl sok önképző könyvet olvastam és ezek hülye klisék?
(Interjú után persze egész délután szórványosan eszembe jutott, hogy ezt nem kellett volna mondanom, csakúgy, mint ahogy azt sem kellett volna feltüntetni a cv-ben, hogy munkanélküli vagyok, elvégre március 10-én még kapok fizut, simán eltitkolhattam volna… tényleg, mit mond erről a karrier-tanácsadó, méltányolják a munkáltatók az ilyen túlzott őszinteséget, vagy leírják, hogy lúzer vagy?)
No, szóval… a mások visszajelzésein alapuló önelfogadás ingoványos talaj (“szeretem magam, ha Pista is szeret engem”, holott a valóságban úgy szerethetem igazán PIstát, ha magamat is elfogadtam már), ugyanakkor IStvánnak is igaza van: pozitív külső feedback nélkül nincs siker. Nincs magányos siker.
Eszter
Sziasztok!
Kati: köszi!
Még egy fontos gondolatot leírnék, ami nekem nagyon sokat segített. Egész húszas éveim során próbáltam a külvilághoz, az elvárásokhoz idomulni, és gyakran csúszott ki a talaj az önértékelésem, az énképem alól. Aztán ahogy betöltöttem a 30-at, ez valahogy megváltozott. Erős lett bennem az a hang, hogy “Kicsoda az az XY, hogy megmondja nekem, hogy vagyok jó, hogy nem, és milyennek kéne lennem? Ő is messze van a hibátlantól!” Szóval ekkortájt találkoztam azzal a kifejezéssel, hogy “önazonos ember”. Valaki, aki tud azonosulni az erősségeivel és a gyengeségeivel is. Felírtam magamnak egy papírra, hogy “Önazonos ember vagyok” – és ezt mindig az íróasztalom körül tartottam. Nagyon jó érzés volt ránézni. Vállalhatom a hibáimat is, és örülhetek az erényeimnek.
Eszter: az, hogy bevallottad, hogy szükséged van társakra a munkádban, és nem vagy abszolút vezető típus, azt mutatja, hogy önazonos ember vagy – és ha valaki emiatt nem vesz fel, mert önmagad voltál, annak amúgy sem kellenél. A Hozzád illő munkát úgyis meg fogod találni.
@barok.eszter & Móni,
Nagyon egyetértek a kétségeitekkel, és rá adott válaszokkal is. Eszter lehet valóban nem kellett volna mondani, de… és ide hozhatnék érveket pro és kontra is, mégis azt mondom jól tetted, ha már így van ne rágódj rajta!
“Felírtam magamnak egy papírra, hogy “Önazonos ember vagyok” ”
Nagyon jó irány, de “csak” így leírva a szkeptikusok, csak amolyan komolytalan dolognak gondolják, hisz a ki nem tudja mi játszódik le egy hasonló belső megvilágosodás közben nem is érthetik. Szerintem ha Ti Nők beszélnétek róla itt sokkal jobban megfogná az olvasókat!
Üdv!
István
ui: sokaknak ajánlottam már Martha Friedman: Félelem a sikertől című művét, olvassátok el nyitott könyv lesztek magatok előtt!
Kedves István!
Igen, ez mind igaz, amit írtál, csak anno olyan jó volt benne lenni egy megvilágosodó helyzetben úgy, hogy nincs rögtön mögötte a “DE”, és a külvilág sem – tehát mondjuk a szkeptikusok hada. Amúgy jogos a felvetés, mert még a családtagok sem értették, mi fogott meg ebben a kifejezésben, és nem is nagyon tudtam elmagyarázni.
Amit viszont elfelejtettem hozzáírni: ez csak az első lépés. A tudatosítás, ami még az önismerethez tartozik. Nyilvánvaló, hogy ebből sarjadhat ki a siker, és ha már tartasz valahol a sikeres utadon, esetleg példát is tudsz vele mutatni másoknak, és megkérdezik, hogy kezdted el, akkor mesélhetsz a cetliről, amire ilyeneket írtál – azok az emberek vélhetőleg már érteni fogják.
M. 🙂
Sziasztok!
Jó olvasni a hozzászólásaitokat és látni az aktivitást! Nem is akartam beleszólni….
de… most mégis megteszem. (mennyire szeretjük ezeket a ‘de’ ket, én helyette azt javasolnám, hogy ‘igen, és..’…
szóval Móni: jó az önazonosság kifejezés, mert tömören leírja a lényeget:” ismerd meg és fogadd el magad, majd menj tovább, építkezz tovább!”
Plusz, én is szeretem/használom és ajánlom az önszuggesztiós-megerősítő pozitív kijelentéseket (a kineziológiának egyébként fontos építő eleme), mert ha megfognak és tényleg benne van a belső töltet….azaz benned megindított/helyrerakott/megerősített valamit akkor tényleg használni fog!
….de helyett most jön az és….
nem mindenkinek ez a módszere,
és….ez is rendben van! :)))
Aki szkeptikus az maga alkotta úgy a világát, tehát akármit csinálok vele, szkeptikus marad, amíg ő úgy akarja. Ha kliensként jön hozzám dolgom, hogy segítsek neki gondolkodásmódot váltani, ha erre kér. Ha nem kliensem maximum mesélhetem,hogy ez nekem miért jó… a többi az ő dolga kell legyen….(ezen szerintem egy állásponton vagyunk:)
Eszter:
állásinterjú kapcsán: vannak ajánlható mondatok és tippek, amiket ha használsz nagy valószínűséggel beválnak…és vannak, hogy nem. Ennek az az oka, hogy ha nincs bennük meg a belső töltet, az igazságtartalom, akkor átlátnak rajta(d). Tehát az ‘önbevállalás’ a követendő stratégia és (majdnem én is ‘de’-t írtam) a megfelelő csomagolás, azaz kommunikáció és időzítés mellett. Gyakorlatilag mindent elmondhatsz magadról a megfelelő szövegezéssel.
Én azt szoktam tanítani és gyakoroltatni az állásinterjú felkészítések során, hogy hogyan képviseld önmagad egy ilyen helyzetben, hogyan váltsd át egyenrangú helyzetté az amúgy nem egyenrangúan induló alapszituációt. Azaz önmenedzsment-képességet és készséget tanítok inkább, mint mondatokat…
A HR-s pár célzott kérdéssel úgyis átlátja a mondottakat, viszont a saját magát képviselni tudó ember várhatólag a cégét is fogja tudni képviselni:)
Ajánlom a Sikeres Álláskeresés Titkai című e-kurzusomat: a http://karrierteremtes.wordpress.com/allaskeresoknek/ ha bővebben szeretnél a témáról olvasni.:)
…illetve az ottani blogban nyugodtan kérdezz konkrétakat is karrier/álláskeresés ügyben ott válaszolok (elsősorban:)
Kati:
…hát látod, önreklám nélkül még én sem tudom magam ajánlani. De nem tartom rossznak, mert ma már önmenedzsment nélkül nem lehet érvényesülni.
…és mert ismerem a szolgáltatásaimat, a tudásomban és annak hatékonyságában bízom, jó szívvel tudom ajánlani magam (utóbbi nálam fontos kritérium). Tehát ennek kapcsán úgyis kiderül mindenkiről, hogy amit nyújt az hiteles és értékes-e.
Kedves Mindannyian!
… megszakítom a sikersorozat tervezett menetét és kitérek egy-két általatok felvetett értékes pontra egy bejegyzésben…. mindjárt írom is:)
Nem, én csak elmeséltem valamit, ami velem megtörtént, de eszembe sem jutott, hogy összevessem mások módszerével. Persze, hogy mindenkinek az a jó, ami belőle jön! Isten ments, hogy papoljak. Pont erről szólna az önazonosság is. Nem lehet papolással kezdeni, csak belső felismeréssel.
Te tudod, Nikol, hogy én is tanultam kinezt, pszichót, és az önismereti asztrológiát is jó régóta nyűvöm, mégsem mondom azt, hogy “te ilyen és ilyen vagy, ezért ez a módszer jön be neked”. Ez egy sokkal összetettebb kérdés, amiben sok az ismeretlen és a tudatalatti tényező. Nem lehet dióhéjben elintézni. (No meg nem is akarok reklámozni semmilyen módszert, ezért pláne… :-))
Igen, tudom Mó és jónak tartottam, hogy személyes példát hoztál és örülök neki, hogy megosztottad velünk! Csak reagáltam és tovább fűztem. Ami pedig az önismereti munkádat és a tiszta, másokat segítő, skatulya-mentes hozzáállásodat illeti, azért (is) tisztellek és tartom hitelesnek a véleményedet oly sok kérdésben.:)