Van Gyógyulás Női és Férfi ŐsTöréseinkből!

Női Teljességünk velünk együtt darabokra hasadt története
A hajdan volt Istennő kultuszokban az Istennő megtestesítette a nőiség minden áldást és minőségét, még egyként fogta össze ezerarcú lényét. A természetvallásokban IstenAnyai minőségében tisztelték, hozzá tartozott az élet és halál misztériuma. Az emberi történelem során azonban letaszíttatott trónjáról a Világkirálynő, s már csak termékenység istennővé lefokozott Ishtárként, majd másodikként és már nem egyenrangú feleségként találkozunk vele Héra esetében Zeusz mellett. A görög istennők már töredékes istennők, minden minőségnek jut külön istennő. A keresztény ember pedig jószerivel már már csak Szűz Máriában kapcsolódhat az isteni női minőséghez.
Vesszen a Papnő, Bűnhődjön a Szajha, Égjen a Boszorka!

Csupán pár ezer éves távlatra visszatekintve a női minőségek megfogyatkoztak, a nők elveszítették az egyes minőségek tudását. Lealjasult és megvetett női részeink a kollektív női lélek árnyék-részeivé váltak: a korábban tisztelt és megbecsült szerelemmel gyógyító papnőből előbb szent prostituált, majd megítélt fizikai élvezetre és férfi stressz levezetésre használt testiség maradt. A szerelemmel gyógyító papnő szajhának bélyegeztetett Mária Magdolnával. A női szakrális tanító, a papnő kizáratott a vallási tanításból, vele a spirituális tisztséget viselő, Istent szolgáló papnő a templomokból. A nő legjobb esetben másodrangúvá, sokszor adható-vehető tárggyá vált, melyről férje döntött. Élete s annak folyása az apa, majd a férje döntésén múlott; joga a jószággal egyenértékűvé alacsonyodott.  Értéke és megítélése a Szűz, a tiszta, az Urának parancsát teljesítő, s egyébként termékenysége alapján határoztatott meg: hány embert – aki ugye nem leány – szült az uralkodócsaládnak, a családnak, a “munkának”, a nemzetnek.  S jaj volt neki – ha gyógyfüvekkel gyógyított, újszülöttek körül bábáskodott, földet termővé áldott, vízzel házat s háztájit áldott. Ha egyedül kószált a réten, szabadon vágyott élni vagy netán szeretni, vízbe fúlt vagy máglyán égett mint Istentől elkárhozott, romlást hozó boszorka.
Éljen a Szűz! Éljen a fiút szülő Anya!
Az egyedüli női érték a szűzi, szeplőtelen, “rendes, erkölcsös asszonyi” mértékben találtatott. A derék asszony persze rengeteg gyereket szült, köztük minél több fiút; s természetesen éjt-nappallá téve dolgozott a földeken, a jószágokkal, a háztartással és persze amikor kellett az ura rendelkezésére állt. És igen, mondható, hogy eddigre a férfinek legalább ennyi dolga akadt, s szintén kemény volt az élete, sőt a hazáját és neki kellett megvédeni, ha arra került sor.
Mindeközben a Férfi….
A matriarchátus vadhajtásaiban a felül lévő Nő után a patriarchátus vadhajtásai következtek. A Férfi úgymond bosszút állt a nőn, a nő alul maradt, alávetetté és alárendeltté vált az erővel való visszaélés következtében. Az idők során pedig úgymond befelé fordult, belül élte világát, mely felfelé, az Isteni felé nyitott maradt. Mindeközben a Férfi Lélek legalább annyit szenvedett. A nő bár teljesítette kívánalmait, a szeretetét nem adta neki, s a férfi a szeretet koldusává vált. Ahogy a férfi a nő ellen fordult, saját tápláló forrása ellen fordult, saját gyökerét pusztította el. Egyre komorabbá, ridegebbé vált, aszkéta életmódot élt és cölibátust fogadott, hogy megóvhassa magát az álnok kígyó kísértésétől, mely a  vágyak felkorbácsolásával mocskos testiségre csábít. A nőt szajhaként látva a test és a testiség piszkossá vált, a szexualitás szégyenletessé és bűnné. A cölibátust választóknak maradt saját testük fenyítése és vágyaik visszafojtása, jobb esetben szublimálása. A férfi elvesztette a szerelmet, mert az bűnössé vált. A férfi elvesztette a szerető nőt a feleségében, mert az szégyenletes lett volna. A szerető és a feleség már nem lehetett egy többé a legtöbb párkapcsolati mintában.
S hol van most a Férfi?
Zömében anya-frusztrációkkal telve, gyakran érzelmi biztonság hiányában, pszichésen-elanyátlanodva, s nem ritkán apaéhségben – jó példa és minta híján. Kifelé él, kifelé harcol, verseng – s belül nem ritkán fixált, rettegő kisfiú. Felnőve kívül keres támaszt a teljesítményben, az egzisztenciában, a szeretők számában, ki miben. De vannak, akik már ráébredtek minderre, s belső támaszt kutatva eljutnak gyermekkoruk apasebeihez, majd anyahiányaihoz, feltárják és meggyógyítják a szeretetlenségük mintázatait, újra kapcsolódnak és vágynak a NŐre, az igazira – akiben teljes ott a szerető, a feleség egyben, de ott a társ és ott az anya is – de immár a közös gyermekeinek anyja, akiben nem keresi és várja saját anyja oltalmát. Ők azok a férfiak, akik már felébredtek és gyógyítják saját női és férfi emlékeiket, jelen-generációs-és igen gyakran már lélekéleteikben is. Már gyógyítják a Férfi és Nő közötti történelmi ellentéteket, s megtalálják az  ŐsTörést – s azt nem Ádám és Évánál találják meg, hanem sokkal-sokkal előbb. Ők már készülnek, erejükbe érkeznek.
Honnan ismered fel az Új Férfit?
Onnan, hogy a szemedbe néz, rád figyel miközben beszélsz hozzá, tud érintést adni és kapni, tud beszélni és meghallgatni. Legfőképpen  pedig szereti, tiszteli és megbecsüli benned a NŐt, az IstenNŐt. Tud veled kapcsolódni, s tudja a varázslatot nyitod fel neki, az egeket és a földet kapcsolod nőként össze neki. S mer utazni a hullámokon, mer bátor hajós lenni, mer tigris lenni vagy éppen vad oroszlán, de ha kell nagy medve…s mer kardját kirántó védelmező lenni, de már tudja, akkor erős, ha a kardját már nem kell használja. Tudja, hogy az ereje nem az izmainak körfogatával mérhető. Már nem akar dominálni feletted, s nem akar alávetni, mert tudja, hogy akkor elveszít Téged, elveszíti a szereteted és  maga alatt vágja a fát. Már csak melléd állni akar és melletted, veled együtt menni vágyik.
S hol van most a Nő?
A nő befelé és felfelé talált támaszt. Megrogyott és megtört a kitaszíttatásban, a megítéltetésben, a megégetésben és megkínzatásokban. De nem nő lenne, ha ebbe belepusztult volna. Megjárta a poklokat, de ott megtalálta valódi erejét. Felismerte, hogy a nő örökkön és folyton nő. Ha nem lehet kifelé, akkor felfelé nő – az Isteni felé. Az Istenivel újra kapcsolódva megtalálja magában azt az erőt, amivel a kínok-kínját is ki képes állni. S ehhez pont attól az egyháztól kapott fogódzókat, amelyik kitaszította őt. A hétfájdalmú szűz tanításaival a nő megtanulta bírni a fájdalmat és megerősödött. Megtanulta minden körülmények között táplálni a gyermekeit, akkor is amikor neki már nem volt mit ennie. Ez a Nő megerősödött, s az elmúlt időkben felállt és kiállt önmagáért. Először arra a harcos, dühből fakadó erejére talált rá, amit a férfitőt kapott és lázadva erejébe állt, választójogot és egyenrangúságot követelt magának. Majd a feminizmus harcos éveinek eredményeképpen helyet csinált magának újra, hogy nőhessen. Mára már van helye növekedni, belső támaszait meggyógyítva, az emlékeit megtisztítva, ezerarcú istennő mivoltára újra emlékezve, a gyökereivel kapcsolódva, az őserejét magában megébresztve újra növekedni kezdett. De nem azért, hogy másokat eltiporjon, hogy lázadjon, követeljen, harcoljon. Ez nem a nő nyelve, s nem is az ő útja. Tud ilyet, ha arra kényszerítik mert megtanulta, hogy meg kell védje magát. De ez kevélységet és keménységet szült benne a hordozott keserűségek és bánat-tenger nyomán. Az új nő, aki erejére talál, mert nőni, kinyitni virágait, meghozni gyümölcseit és táplálni. Újra Égig érő fává növekszik, s táplálja a nőt, a férfit, s a gyermeket.
S hogy honnan ismered meg az Új Nőt?
Onnan, hogy ragyog a lelke, meleg a tekintete, puha és lágy az érintése, kapcsolódik hozzád ott mélyen és legbelül, a szíveddel és egész lényeddel. Körülölel, megtart és a szeretetével táplál. Tud gondoskodni, de nem gondoskodik rólad minden áron, mert megtanulta, hogy nem állhat az anyád helyére. Nem akar máshol állni  mint melletted. Társként kapcsolódik hozzád, felnőttként szól a benned élő felnőtthöz, egyenrangúnak tartja magát, ahogy téged is. S ha kapcsolódsz hozzá, kinyitja önmagát, megnyitja ezerszirmú virágát, megmutatja ezernyi színét, az IstenNŐ földi lényét. S ha kapcsolódsz hozzá  megnyitja előtted a hét mennyország kapuját, mert tudja, éli, s neked is átadja szakrális szertőként dimenziókapuságát. Megmutatja a varázslónőt, a gyógyítónőt, a papnőt, a tantrikát, a vadmacskát, az amazont, de láthatod az anyát, a bábát, a nővért, a táplálót s a gondoskodót. De meg meri mutatni a rapszódiát, a szeszélyeket, az érzelmek óceánját, mellyé ő maga válik időről-időre, s megmutatja mélységeit és magasságait egyaránt. Önnön magát. Mert már bízik magában, s bízik benned a Férfiban.
Hol tartanak most ők, Férfi és nő a Kapcsolódásaikban?
A nő férfi-éhségben, a férfi nő-szomjúságban szenved. Vágyják egymást, hogy az, amit a másik nem adhat, és jól ismerik belül az ismét áramlásba lendüljön; hogy átadhassák egymásnak a világ általuk ismert és magukban hordozott csodáit. Vágyják egymást. És ez jó. Még bizonytalanok és kapcsolódásaikban tétovák. És ez is jó, mert még meg gyógyítják magukban az Őstöréseket, amiket egymásnak okoztak. Bizalmat tanulnak. Belül, saját lényükben tesznek rendet, egyensúlyozzák ki a nőit és a férfit. S a belső egyensúlyban, a meggyógyult bizalomban újra kapcsolódhatnak majd – s valóban teljessé teszi egymást a két önmagában teljes fél. Egymás tükrébe nézve nem a tükröt törik össze, hanem kacajban vagy együtt-sírásban a régi egymást bántó mintákból törnek ki, s tovább gyógyulnak az egymás iránt érzett szeretetben. Egyre többször ismerik fel a másikban az Istenit, s egyre többször érintik az Isten/nőt egymásban. Az egymás felé fordulásban, meggyógyult bizalom talajában, közös magokat vetnek; az új belső egyensúly új külső egyensúlyt szül. Férfi és Nő a hajdan ketté vált egy, újra eggyé vált kettő.

Ebbe folyamatba lépünk most be férjemmel, immár kísérőkként:

a március 21-dikén pénteken  (16:00-19:00)

az Egység Minta Teremtő kurzus

első alkalmán!

Ha vágyod nőiséged/férfiságod őstöréseit gyógyítani, belső és külső egyensúlyra lelni, új kapcsolati mintákat teremteni, akkor várunk szeretettel a csoportba!

 Teljes, Egységben megélt  életet kívánunk Neked!
Várunk szeretettel az Egység Minta Teremtő Alkalmakon és a Szertartáson!
Pozsgai Nikoletta és  Nyester Péter