Úton a dualitásból az Egységbe: A Kilencedik Kapu horgonyzás emlékei

Úton a dualitásból az Egységbe: A Kilencedik Kapu horgonyzás emlékei

2010. október 25-én, hétfő hajnalban 6:30-as kezdettel indult a Balin található Főtengelyben a Kilencedik Kapu aktiválási és horgonyzási szertartása. Világszerte 58 országban, országonként 1-30 horgonyzó csoport részvételével horgonyoztuk a dualitásból az egységbe vezető Kilencedik Kapu energiáját.

A mi horgonyzó csoportunkban

Az esti "oltárunk"

Páran már előző este találkoztunk és együtt készültünk a másnapra. Egy szív-szertartást terveztem, melyhez elkészítettem a labirintust. Tudtam, hogy ez az este nem arról fog szólni, hogy vezetem a szertartást. Éreztem, hogy az együttlét, a gyertya lángja melletti beszélgetés, egymásra hangoltsága fontos előkészület, hogy a lelkünk is megérkezzen, a hozott félelmek eloldódjanak. A témánk gyorsan a szerelem-párkapcsolat-szerető témaköröket járta át és az ezekhez kapcsolódott dualitást, kételyeket és tabukat….mely így utólag, alaposan előkészítette az egyik másnapi tennivalónkat:)

A szív-labirintus közepén:)

A Szív labirintusa

A szív-labirintusát  éjféltájban jártuk körbe egyenként és a csend-szentségében. Az éjjel vibrált, telve voltam a csoda és a hála érzésével. Az amire készülünk, maga a csoda. Világszerte ennyi országban, megannyi csoport készül ugyanarra. A kilencedik kapu aktiválásra és horgonyzására. 6:30-kor egyként egy szándék által vezérelve, egyként léptünk a szakrális táncok összehangoló erejébe.

Nyílik a Lótusz-Szív-Virága:)
Nyílik a Lótusz-Szív-Virága:)

A horgonyzás folyamatának első órájában a teret építettük fel és szívunk erejében növekedtünk, kapcsolódtunk hazánk és a világ többi csoportjaival, egytől-egyik magunkba engedve őket Föld méretűre tágultunk. A középpontok és erőterek érzékelésére remek lehetőséget élhettünk meg.  A belső stabilitás mellett az egymásra hangolt közös „munka”  felemelő erejét tapasztaltuk meg. Az őrzők a helyükön álltak, a kör közepén mi táncoltunk, mozogtunk. Hol nehézkesen, hol könnyedén, az elemekkel játszva táncoltunk, hol a földre borulva engedtük be és magunkon át az energiát.

Az egyik legintenzívebb földelési pillanatok közben

A három nagyobb energiahullám érkezése fel is osztotta a teljes együttlétünk idejét. Az elsőben a felépülés,  a kitágulás és a kapcsolódás játszott fő szerepet. A másodikban az Igaz Önvaló megtapasztalásai és az egymásra hangolt táncaink voltak jellemzőek. A harmadik hullám után átépítettük a központi egyébként végtelenül egyszerű mégis gyönyörű oltárunkat, hogy a ránk váró csodát megélhessük. Az energiát lehorgonyoztuk, hivatalosan végett érhetett volna a program, de még dolgunk volt együtt.

Ez a megosztó körben ki is derült. A csoport tagjai, akik mindannyian csak pár perccel azelőtt élték át az Egység energiáit, mégis kételkedni kezdtek. Múltbéli példákat hoztak fel, hogy miért nem lesz ez egyszerű, miért nem fog sikerülni vagy miért lesz nehéz megvalósítani mindezt.

“A munkát elvégeztük és innentől „így van”.  Ami volt, az elmúlt.”

Az emelkedett hangulatból való kilépés után is megőrizni ezt a tudat és energiaszintet talán valóban hordoz kihívásokat, de maga a minta átíratott – általunk. A munkát elvégeztük és innentől „így van”.  Ami volt, az elmúlt. Ami elmúlt abból már megtapasztaltam azt, amit kellett. Már bennem van és mivel már vége, nem kell és nem is érdemes visszalépni bele, újra és újra megszenvedve a régen sem működő mintát. Minek is tennénk?

Nem szenvedni jöttünk ide többé!

A híd generációja már nem a „megszenvedek érte, tanulok általa és legközelebb jobb lesz” lélek-fejlődés iskoláját éli a Földön. Mi már azért vagyunk itt, hogy megengedjük magunknak, hogy újra egységben legyünk, hogy „hazataláljunk” végre. Az utánunk jövő generáció pedig már csak az egységben jön élni, mert az az ő rezgésszintjük. Ne akarjuk már leráncigálni őket oda, ahol nekünk sem volt jó. Nem ez a dolgunk…A földi működéseket meg tudjuk nekik tanítani, hogy jobban elboldoguljanak, de mást nem kell nekik tanítani….csak meg kell őket tartani a saját szintjükön, üdvözölve, hogy nekik már lehet könnyű:) nekik már az a valóságuk és az egység megélése a szabad akaratuk választása. Erősíteni kell inkább őket, hogy nem ők abnormálisak, hanem mi ébredtünk nemrég a saját rémálmainkból és még néha azt hisszük az álom a valóság.

Összetartozás
Az együvé tartozás érzését mindig felébresztheted magadban:)

Az életet ezután „csak” élni kell, a maga gyönyörűségét megengedve.

A dualitás pont arról szól, hogy a „VANság”, a végtelenség túloldalán ott van a „hiány”, a szűkösség és szenvedés. A teljesség és az egység ezek felett álló! Ha az egység energiájában vagyok, akkor ott már nincs dualitás. A dolgunk tehát inkább az, hogy megtartsuk az egységben létünk és tudatunkat minden cselekvésünkben.

Emelkedett “egység-állapot” kontra dualitás hétköznapjai

Az „Igaz Önvaló cselekvésben” volt a kilencedik kapu mottója. Számomra ez egyet jelent azzal, hogy mindazt, amit megtapasztaltunk azt működtetnünk is kell tudni a hétköznapokban is! Arra készültem, hogy olyan gyakorlatokat csinálunk, amelyek segítenek átlendülni és a hétköznapi életünkben is megélhetővé tenni az egységélményünket.

Az Igaz Önvaló megnyilvánítása az emberiség együvé válásának egyik alappillére. Csak az Igaz Egyek, az önmagukhoz minden élethelyzetben hű és cselekvő személyek tudnak összehangoltan, egyként létezni. Először belül kell rendet rakni, hogy a külső lárma lecsendesüljön és egyértelművé váljon, kik vagyunk, és miért vagyunk.   A dualitásban az együvé válást a spirituális gyakorlatok tudat-szublimálása segítségével érik el, azaz meditálva, lelki-szellemi magaslatokba emelkedve. Az egységben nem kell sehová menni, nem kell semmi mást tenni, mint, ami a szíved tiszta szándéka. De azt nagyon is kell!

A dualitás egyik legnagyobb áldozata: a szerelem szabad madarának szárnytörése

A szerelem szabad(on szárnyaló) madara:)

A dualitásban, a szétválasztottság és elkülönültség dermesztő-halálfélelmében a szerelem szenvedte a legnagyobb csapásokat. A szerelem és különösen a testi szerelem, ami a keresztény kultúrában házasság után és csakis gyermeknemzési célból szentesített. Minden más bűnös, züllött és szégyenletes. A testi vágyak és megélések szégyenné váltak, bűntudat kapcsolódott hozzá, mert a vágyak továbbra is dolgoztak és testi eggyé válásra ösztönözték az embereket. A testiséget megtagadtuk és mint örömforrás szégyenletessé vált.

A horgonyzásunk harmadik fázisában a Szakrális Szerelem energiáját és mintáját horgonyoztuk. A mennyei szerelemét…mely attól mennyei, hogy benne két test, két lélek és két szellemi tudatosság egyesül a legtisztább és a legszentebb formában. Egymásra figyelve, egymás örömére hangoltan és egymást a gyönyörbe kísérő együvé válásban.

Szakrális Szerelem

Szakrális EGYütt-Lét
Szakrális EGYütt-Lét

A férfi és nő egyenrangú és egymást tisztelő szeretet-teljes Szer(tartása) a szeretkezés. A testet nem hagyhatjuk ki a felemelkedésből, mert a test ugyanúgy örömforrás, mint a lélek vagy a szellem. Ráadásul a legerőteljesebben ható vágytényezőket nem szoríthatjuk figyelmen kívül! Az egység a test-lélek és szellem egysége is, mindegyik „részünk” helyénvalósága, elfogadottsága.

A Szakrális Szerelem mintáját a gyakorlatban is megjelenítettük, pszichodrámás módon színre vittük. Aki akarta kipróbálhatta, belehelyezkedhetett vagy nézőként válhatott a minta részesévé. Az Égi  Szerelem az égben köttetett, de nem ott valósul meg, hanem itt a földön, hús-vér nők és férfiak találnak egymásra és élik meg újra és újra.

***

“Ilyen volt” – A résztvevők tollából:

„Megkaptam, amiért mentem, a választ: elfelejtettem, amit tudtam. Amiért annyit küzdöttem, meditáltam és megteremtettem: az a pár, aki egyenrangú, férfias és hasonlóan “szabad” kapcsolatra vágyik. Most itt van és elfelejtettem, hogyan kell megélni. Nagyon hálás vagyok, hogy így alakult!” (A.Réka)

“Nagyon szuper volt a tegnapi nap, köszönöm! 🙂 Az elején izgalmas volt a gömbökkel való “játék” ebbe bele tudtam helyezkedni. Bár fizikailag elfáradtam ettől, az igazi küzdelmet mégis a férfi-női egység megvalósítását elősegítő rész adta. Azóta is ez dolgozik bennem, miközben a fizikai fáradtságon már túlléptem. …  azt gondolom hogy ez az egyik legnehezebb rész a dualitásból való kilépésnél, mivel ebben mindig is meglesz a dualitás, amíg válunk biológiailag is egyneművé és tudunk majd osztódással szaporodni. :-)) (R. Anikó)

“Azért jelentkeztem a programra, mert a szívemet vonzotta és én engedtem neki, hiszen eddig csak jó helyre hívott. A résztvevők legszembetűnőbb közös vonása számomra, hogy mindannyian nyitottak, vidámak, érdeklődök. Külön ajándék számomra, hogy férfit is üdvözölhettünk körünkben, így egészebb lehetett a folyamat is. Úgy tartom, hogy ugyanúgy lehetnek kiegyensúlyozottak a férfi/női erők egyetlen emberi lényen belül, de a fizikai megnyilvánulás szintjén mindenképpen jól jön a megerősítés. A nap számomra a jó dologban együttlevésben, együtt teremtésben nyilvánult meg. Megtapasztaltam ismét, hogy lehet játékosan, örömben nagy dolgokat létrehozni. Lehet élvezni az utat, a folyamatokat. Talán a zene, a zenélés jó hasonlat számomra erre. A zenész játszik a hangszerén (ami lehet időnként nehéz fizikai megterhelés is), amivel önmagának és a hallgatóságának is örömet okoz, harmóniát teremt. “D. Kata)”

“A mátrix teljes erőből dolgozik, újabb és újabb kihívásokat hoz tegnap óta is, ahogy elindultam tőletek .. ( tőletek el.. csak térben és időben, a térben és az időtlenségben EGY maradtunk és ez már így van 🙂 ) …Az este csoda történt.
Visszatért az én kerecsensólymom, Vénusz-emberem.. februárban láttam utoljára ! 🙂 és tudtam azonnal, és TUDOM, nekem kellett készen lenni rá.. és persze neki is….

Megértettem, és  MOST ! mi volt az az ellenállhatatlan nevetés bennem, ami feltört ott miközben az ajtóban őriztem az energiát a vége felé. A szívem tudta, előre tudta, amit én még nem, az esti hazatalálását az én Kedvesemnek. Álmodott velem előző éjjel, A kilences Kapu éjszakáján, én ébren voltam, telihold volt és olyan erővel, hogy felébredt és nem tudott újra elaludni és írt.
Elkészült és lakott már a fészek, lobog a tűz.. jövök-e ? 🙂
Tetőtől talpig átjárt a felismerések borzongása, az amit ….val megmutattatok.. a valódi elfogadást, erre vágytam világ életemben, és Ő AZ akivel ezt élhetem ! Úgy ahogyan ezt lehet élni, az elengedő szeretettel, amiről ő a sólymom, még azt gondolja hiba benne.. én már tudom nem az és készen vagyok rá élni is tudom. Ti tettétek fel az i re a pontot. Olyan végtelenül hálás vagyok mindennek, mindenkinek az ÉLET-nek.. magamért 🙂

Végtelen szeretet, öröm, hála, csend és béke van bennem.. – még csak várakozás sincs, teszem ami előttem van, nem nézek előre tudom, ott csak jó van és szépség és beteljesedettség, nem nézek vissza, mert minden bennem van, elvégzett mindent amit kell és él, a részemként, – a MOST VAN, ebben vagyok JELEN és innen ölellek téged, benneteket, magunkat…” (Búza Judit)

“A 9. kapunyitás búcsú pillanataiban bölcsességet kívántam a szabadsághoz. Mindannyiunk számára. Véleményem szerint fontos szem előtt tartanunk, hogy világunk a régi mintákból az újba való átfordulását éli. Az új teremtés létező törvényi VANságának befordulását a téridőbe síkról síkra. Ez egy folyamat, mely bennünk és általunk jön létre. Egyéni tudatosságunk által igyekszünk a kötéltáncot minél nagyobb örömben lejteni a régi és az új határmezsgyéjén egyensúlyozván. Mikor egységben vagyunk, érezzük, mit bír el a környezetünk. Mi visz előre, és mi hátra. Már nem csupán személyes utunk örömteli megéléseit tartjuk fontosnak, hanem felelősségünk kiterjedtségét is tudatosan vállaljuk. A kevesebb gyakran több, így mások emelkedéséért készek vagyunk önmérsékletet tanúsítani, lassítani, várni is akár, hiszen “fentről nézve” sokszor ezáltal teremtjük a szélesebb körben értelmezett harmóniát. Kitartásunk által a hétköznapokban is egyre élhetőbbé válik a lélek szabadsága. A lélek és a szellem eggyé válik a való értelem által születő bölcsességben – és a kristályszív teremtés beteljesül…

Ismételt hála mindenkinek és mindeneknek a csodás napért! A tegnapért, a holnapért, a mindenkori jelenért!” (Szőke Atilla)

Köszönöm, hogy Együtt élhettük meg mindezeket!

Horgonyzó Csoportunk:) (nagyja:)
Share on facebook
Megosztás Facebookon

“Úton a dualitásból az Egységbe: A Kilencedik Kapu horgonyzás emlékei” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. A történet folytatódik aminek le kell válnia leválik, aminek maradnia kell marad. Furcsán és egyre furcsábban alakult a hétfő esti repülésem. Egy üzenet jött “ha egyszer elárultak az az ő hibája, de ha másodszor is az már a tiéd..” És egyre több akadály jött, hogy megérjem a találkozást, miközben az energiák, a bolygók állása és minden arról szól az égi forgatókönyv érvényesül. Nyugodt maradtam és békés, az energia és az Egység érzése tartott tovább tettem ami elém jött és csodás felemelő napot töltöttem egy barátnőmmel, ez már a csütörtök. Kiderült, elmarad a találkozás, külső okot sejtettem, és elfogadtam minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Csak az a végtelen szeretetérzés vibrált folyton bennem, ami nem vált el tőlem egy pillanatra sem, azt sugároztam mindenbe és mindenfelé.. és kaptam egy magyarázkodó levelet szombaton. Volt egy mondat ..nem teszem ezt veled, magam sem tudom miért, de nem..” És besurrant valami kellemetlen fura érzés, a saját álmom, a figyelmeztető mondat, ami többször bekúszott, a kicsi fiam épp a skype-on köszönt be. Átküldtem a levelet, no komment.. mondd ami jön. Egy szó jött : súlyos. Igen, akkor éberré váltam és megéreztem, valami súlyosat, manipulatívat, sötétet. Óvatlan voltam, elveszítettem az éberségem, a felemelő öröm mámorában, ebben a határtalan nyitottságban és kegyelemben, ami erre is sugárzott. Egyben ez volt maga a védelem is, megértettem 🙂 Az Erőt is, ami bennem munkál a nyitott szív szeretetével és a segítséget is égről – földről.. Nem rendültem meg, talán egy pillanatra a felismerés az igazság pillanatában és már vissza is tértem. Megtartottam a békéjét, áramlásban maradtam, valami elmúlt tőlem, az első árulás szomorúsága is. Nem hívás volt, “kísértés” . mondhatom így, egy univerzális tréfa, és tudtam kuncogni magamon.
    Ez egy “antitörténet”, mégis öröm van bennem, a tanulságai egyértelműek. A “nem minden az aminek látszik”, és éberség. A 10 milliószoros napon átfénylett egy régi hitrendszerem maradványának árnyéka is és felszabadult az energiája.
    Nézem a képeket, Egy-ütt igen.. ” A munkát elvégeztük – és innentől “így van”. Ami volt az elmúlt. ” Valóban 🙂
    Egy barátom azt írta ” hála és köszönet azoknak, akik ott voltatok és elvégeztétek ” Átadtam 🙂
    Áldás legyen velünk.

    Válasz
  2. Nagyon fáradtnak éreztem magam elmenőben a szertartásról. Gyalogoltam a Blaháig, hogy életre kapjak. Úgy éreztem, mintha valami lenne a hasamban, valami különös… Jólesett lépkedni, levegőt szívni. Dolgaim miatt későn feküdtem, és csak másnap reggel – kipihent állapotban – figyeltem fel egy érzésre. Elkezdett bennem csírázni valami. Egy mag, ami előző nap lett elültetve bennem…. Amikor várandós lettem, az is hasonló érzés volt…. Most hol előjön az érzés, hol elmúlik.
    Óráról – órára komoly próbáknak vagyok kitéve. Kisebb- nagyobb, vagy óriási akadályok állják az utamat, és régi érzések, gondolatok jönnek fel. Ilyenkor néha kezdem rosszul érezni magam, és így rákényszerülök, hogy felébresszem magamban az Egységet újra meg újra. Ezért sokkal könnyebben túljutok a gondokon mint azelőtt. A párom is sokkal nagyobb figyelemmel és szeretettel segít nekem a zökkenőknél.
    Egyik nap éppen kint voltam a kertben, és csodálkozva néztem föl az égre. Balra a Nap és jobbra a Hold. Le is fényképeztem azonnal a Holdat. Különös érzés volt, pedig ilyet már gyakran láttam, de ez most valahogy más volt. Nikol Te is hasonló élményről számoltál be a leveledben.
    Ma rászánom magam és kimegyek a közeli kis hegyre egyedül, a kiskutyám jöhet csak velem. Gyönyörű idő van és béke….

    Válasz

Szólj hozzá!