Te tanultál valakitől "boldognak lenni"? – a múlt és a jelen útja a boldogságba

Ahogy beszélgetek, oldok, tréningelek, olvasok a neten…egyre másra az jön vissza, hogy ilyen és olyan mintákat kaptunk a szüleinktől, melyek blokkolják a teljességünket, melyek miatt negatívan látjuk a világot, a körülményeinket, a jövőnket és belénk savanyodik még a levegő is. Egyrészről ez igaz – tudományosan is. Másrészről felvet két komoly kérdést…

Téged tanított valaki boldognak lenni?

Mit tehetsz, ha nem láttad hogyan kell boldognak lenni?

Az egyik SzInT résztvevő férfi írta nekem nemrégen, hogy az a baj, hogy őt senki nem tanította boldognak lenni. A boldogságot vágyta mindenki, mégis amit megéltek az az, hogy hogyan lehet boldogtalannak lenni. Azt hiszem bármelyikünket kérdezném meg, vég nélkül tudnánk arról beszélni,  hogy ne csináld, hogy ne csinálja a gyerekünk. No meg arról is, hogy kinek milyen problémái vannak, milyen szörnyűséges irányba megy ma a világ, milyen borzasztó a fiatalok erőszak-függősége (ld. lövöldöző-háborús játékok), nemtörödömsége, tiszteletlensége és hogy hova vezet mindez.

Közben mosolygok, mert én ugyanezt hallottam annak idején…amikor én voltam tizenéves. Azt gondolom, hogy a generációk közötti különbségek várhatóan mindig is meg lesznek majd, mert ez viszi előre a világot…jobban mondva a “másság”, az előzőekkel való szembefordulás. Voltaképpen nagyon is helyén van az, ha egy “minta szülőnek” lázadó gyereke van. A tükör törvénye alapján nem lehet másképp… amit a szülő elnyom, az megjelenik a gyerek viselkedésében. Ettől persze még nagyon nehéz kezelni az “orrod előtt becsapott ajtót”, ami mögött kamasz gyerekedet elnyeli a számára biztonságot nyújtó “őskáosz szerű rendetlensége”.

De vissza a boldogság-boldogtalanság kérdésére…

Ami igazán foglalkoztat, az az, hogy igazából senki nem tanít nekünk boldogságot, örömöt! Persze boldogságpszichológiáról vannak kutatások és könyvek…de ezek mentális szinten közölnek információkat legtöbbször arról, hogy “miért nem vagyunk boldogok”, “mennyi minden akadályozhat meg bennünket abban, hogy jól érezzük magunkat”.

Bár ezek sem haszontalanok, én oda jutottam, hogy, ha a gyakorlatban nem állsz ki önmagadért és a saját öröm-lehetőségeidért, akkor nem sokat érnek a szavak, tanítások.

Te is olyan világban nőttél fel, amelyik tele van küzdelmekkel?

Felmerül a kérdés, hogy ha a családunkban mindenki keményen küzdött, tele volt/van problémákkal, akkor csak azt láthattuk, hogy a NEHÉZSÉGEKKEL TELI VILÁG A TERMÉSZETES, és mára magától értetődő közegünkké vált a kényszerpályákkal szembeni harc és állandó küzdelem vagy éppenséggel az önfeladás és menekülés (alkohol, drog és egyéb függőségek).

Oda jutunk, hogy legtöbbünk nem látott boldog, örömteli életet élő ember maga körül. Olyat, aki szívből és életderűből mosolyog, aki élvezi az életét, örömteli a munkája, örömét leli a kapcsolataiban.Amint valaki így tesz az első dolga a környezetnek, hogy visszahúzza és meggyőzze arról, hogy “ne ringasd magad illúzióvilágban”, “az élet nem habostorta”.

Az imént volt egy beszélgetésem, ami elvitt oda, hogy ezt most megírom Neked…

Minden adott volt a történésben, hogy mindketten jól érezzük magunkat. Aztán egyszerre azt vettem észre, hogy beszélgetőtársam két percenként újabb “életproblémát” villant fel, mintha várná, hogy melyikre harapok rá. Már jóllaktam… jól éreztem magam és tele voltam energiával, életörömmel. Nem volt kedvem és indíttatásom ráharapni és az energiáért harcolni vele.

Ellenben azt észre vettem, hogy ahogy hallgatom, egyre jobban lerezgek, és már nem is vitatkozom, hogy ezt lehetne azért máshogy is nézni. Aztán észbe kaptam. Én sem akarom őt meggyőzni arról, hogy ne a probléma övezetben éljen és ő is hagyjon engem békében az öröm övezetemben. Azt is éreztem, hogy ezért most ki kell álljak…a választásomért, az energiáméért és a délutánomért…azaz, hogy a beszélgetés után ne essek le a székről a “minek is élünk” enerváltságától. Észbe kaptam… láttam mit csinál ő és arra, hogyan reagálok..küzdök, hogy önmagam maradhassak.

Aztán úgy döntöttem, hogy kinyilvánítom, hogy nem kívánok erről-meg erről beszélni. Éreztem, hogy mit okozok ezzel és tudtam, hogy itt nem szabad megállnom. Elővettem az összes asszertív kommunikációs tudásomat és énközlésekkel elmagyaráztam, hogy mi történt bennem és hogy ettől én most nem érzem jól magam. Elmondtam, hogy nem akarom őt megváltoztatni, nem akarom a hitében megingatni és nem okolom őt semmiért. Elmondtam azt is, hogy szerintem a kapcsolatunk arról szól, hogy kölcsönösen örömöt, támogatást adhatunk egymásnak és hogy ezt így is szeretném megtartani. Megértette…. váltottunk és kijöttük a negatív spirálból….és örömben váltunk el.

Hogyan legyünk akkor boldogok, ha senkitől nem leshettük el és ha éppenséggel bele is kerülnénk egy véletlenül meglelt öröm-forrásba, akkor abból ne rángassanak ki bennünket azonnal “megmentő jó-akarók”?

Oda jutottam, hogy a boldogságot nem lehet tanulni, mert mindannyiunknak máshonnan származik. A boldogság-mintákat és az öröm-képességet azonban egyrészt örökölhetjük, átvehetjük, másrészt ki is fejleszthetjük magunkban.

Öröm-látás

Aki ismeri az életem az tud sok fájdalomról és szomorúságról, küzdelmekről ne is beszéljünk. Ugyanakkor a múltamra gondolva hatalmas erőforrásként gondolok….és nem csak azért, mert a nehézségek megedzettek és sok képességem kifejlődött. Hanem azért is, mert öröm-látást gyakorlok. Azaz bármilyen kérdést kapok a múltamra vonatkozólag, nem a fájdalmakról beszélek, hanem mindarról a jóról és örömről amit kaptam, amit átélhettem.

Ajánlom neked is az öröm-fókuszú látásmódot, azaz azt, hogy bármi is történik veled egy nap, a nap végén áttekintve a napodon azt vedd számba, hogy mennyi jó dolog történt ma meg veled! Csak próbáld ki…lehet, hogy először nehéz lesz, de ahogy telnek a napok, egyre könnyebbé és magától értetődőbbé válik. Aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy kiterjed a reggeledre és a napodra is. Most már azt is látom, hogy az adott pillanatban egy kapcsolódásban hogyan választhatok magam és hogyan segíthetem a társamat az öröm-választásához.

A vasárnapi önmenedzsment szeminárium egyik gyakorlatában magam is megkívántam a válaszadást:) Azt kérdeztem, hogy az időd és a pénzed hány százalékát költöd téged előrevivő, örömteli dolgokkal. A válaszok átlaga  10-60 közötti volt. Én megkockáztattam a 90-et:)

Cselekedj élvezetből!

Egy ideje azt játszom, hogy csak azt teszem meg, amit szívből szívesen kívánkozik. Ha nem kívánkozik vagy nem teszem meg, vagy megkeresem benne a lehetséges örömforrást és így elfogadással, öröm-látásmóddal jól tudom magam benne érezni.

Azt is látom, hogy bár össze tudnám írni az örömteli élet X legfontosabb teendőjét és szabályát, még sem ezt kívánom megtenni. Sokkal inkább arra vágyom, hogy a körülöttem élőket az ÖRÖMükBE-kísérjek. Látom és érzem, hogy milyen csodálatos dolog az, ha valaki maga is megérkezik a pillanat ragyogásába, a jelen ajándékába.

…és persze az öröm lehet sokféle: eksztatikus, áramlós, gyermekien kacagósan felszabadult, rácsodálkozó vagy akár mélyen békés, összerendezettségből eredően tiszta és egyértelmű létöröm…

Az örömöt választom a magam életében és a munkámban is

Arra is rájöttem, hogy miért szerettem mindig is a munkáimat. Azért mert, mindig azt csináltam, ami éppen akkor jól esett. Ahogy aztán személyiségileg változtam, nyíltam más és más munkákat választottam és az egész munka téma velem, bennem és általam fejlődött. De mindig is örömteli volt a számomra:) Azt is láttam karrier-tanácsadóként, hogy az emberek többsége ezzel nem így van. Hétfőn munkába menet a teste és a lelke különböző irányokba indulnak! Pedig oly jó, ha a kettő egyet akar és egy irányba halad:) Ez az örömteli munka, mely egyik forrása maga a valódi hivatás.

Életminták: szenvedés vagy öröm, Te melyiket választod?

Ugye azonnal rávágtad, hogy az örömöt:) Ok, de akkor tök jó lenne, ha ezt is választanád minden pillanatban. Azaz, ha kilépnél azokból a helyzetekből, amelyek nem az örömben születnek és nem is tudod benne megtalálni a belső örömödet. Akkor inkább hagyd abba, menj el és csinálj valami mást:)

Az öröm a pillanat kinyílásában születik és csak ott lelhető fel

Ezért szervezek időről-időre ÖRÖM programokat:) Látom, hogy milyen változást hoz el a gyakorlatban az, hogy az öröm érzetedbe – azaz ÖNMAGADBA visszatalálsz. Kinyílik a világ. VALÓRA VÁLIK AZ ÉLETED! Mert az álomvilág a mátrix, a való életed valóra váltásán kell dolgozz a felébredésed után. Néha azt is érzem, hogy nem kéne mást csináljak, csak örömbe vivő programokat. Oly sokat vagyok “mások múltjában” és keressük-felállítjuk-oldjuk a múlt blokkjait…és még mindig azt gondolom, hogy ez is fontos része a továbblépésnek, az önmagunkra találásnak.

“Az légy, aki a múltat magában oldja fel”

Szeretem a Kormorán együttes eme mondatát…Vizsgálom a múltam, oldom és összerendezem magam, megtalálom a szétesett egységemet általa. Tudjátok ezt teszem a kineziológia és a Személyiség Integrációs Tréningek>>> segítségével a magam és mások esetében is.

Ugyanakkor egy másik utat is kedvelek…a jelen útját:) A héten egy jelen-Létbe hozó gyakorlatot végeztettem valakivel és közben azt kérdeztem tőle, hogy KI VAGY.

Az én válaszom:

“Az vagyok, aki a pillanat ragyogásában megéli legteljesebb önmagát”

Mottóm:

A pillanat varázsa az élet-szerelem és aki meg tudja találni a pillanatban megnyíló varázst, az örökké szerelemben él majd.

Ebben a lelkületben születtek a következő programjaim és olyan gyakorlatokkal készülök, amelyek elvisznek a saját öröm-létedbe:

Öröm-Est a Boldogság-Életmintáiért – március 8-án, nők napján este>>>
Szerelem Ünnep egész napos előadások, este Szer-Elem szertartás május 1-jén>>>
Várlak szeretettel a LétÖrömben!

Pozsgai Nikoletta

kineziológus, életvezetési tanácsadó

női önmegvalósítás specialista

noionmegvalositas.hu

www.kineziologiakezeles.hu