Egy Öröm-Est után

Az Új Földes ÖrömEst emlékére

Április 22-én csodálatos napunk volt, az Föld újjászületését ünnepeltük, este pedig az Öröm-Esten a bizonytalanság, szétválasztottságból az egységbe, a létörömbe érkeztünk. Különleges este volt, mely javarészt a nyitott szívű és jelen-létre vágyó résztvevőknek volt köszönhető:)

Így írtam a csoportnak az Öröm-Est után:

Az este alakulása sok ponton spontán megnyílóvá és alakulóvá vált, a helyszínen újjá teremtette magát mindaz, amit és ahogyan elterveztem. Jó és magától értetődő volt ennek átadnom magam.

Úgy éreztem, ahogy érkeztetek, hogy a csoport energiájában sok a bizonytalanság, a középpontból való kimozdultság, a szeretet hiánya, a bizalmatlanság és a múltba temetett fájdalmak köde lepett be többeteket. Bár önfeledt örömélménybe kívántam lépni mihamarabb, szükségét éreztem, hogy először a középpontot, a belső megingathatatlan stabilitást állítsuk helyre. Így született a pillanatban a fa meditáció. Ennek sok elemét már használtam, de ilyen módon ahogy most még nem hangzott el sohasem, nektek született. A fából való rendhagyó átlépés az emberi világba egy másik hívásnak engedve történt. A faként való stabilitásból az emberként való stabilitás, biztonság és szeretettség megélésének ideje jött el. Az anyaméh megtapasztalásaihoz kapcsolódik az ősbizalmunk, mely az önmagunkba és a világ megtartó erejébe (Gondviselés, Isten vagy Forrás) vetett hitünk alapja.

Az este során többször, vissza-visszatérve foglalkoztunk a létbiztonság témájával és a világba érkezettségünkkel. Azaz azzal, hogy a világban, az AnyaFöldünkön és a FöldAnyán együtt biztonságban elfoglalhassuk és megélhessük saját helyünket. A magban rejlő mindenség és erő, majd a kicsiny magból való kinövés,  fa meditáció természetes földeltsége és fénybe nyújtózása, a faként való környezet érzékelés előkészítette a folytatást. A magzatként való szeretettség megélése és növekedés, majd a könnyed születés mintája és az anya tudatos, figyelemmel és szeretettel való jelenléte, kísérete, szülése és gyermekének foganása, az áldáskérés az elemektől és a gyermek elindítása az úton gyönyörű, megható és energetikailag rendkívül erőteljes “minta-rendező” hatású volt. Ennek külön örülök, hogy rajtam keresztül megszülethetett:)

Az estébe való megérkezésetek után a felém való bizalmat és egyre inkább megmutatkozó elengedettséget meleg szívvel kísértem. Igyekeztem “meleg, megtartó, biztonságos” közeget teremteni a helyszínválasztással, annak fényeivel (a sótéglákon áthatoló fény bennem mindig az anyaméhen keresztül beáramló napsütés érzetét kelti) és érzékekre ható elemeivel (sópára, a 22 darab mécses fénye, az elemeket megjelenítő “oltárunk”, a király liliom erőteljes virágának képe és meghatározó illata, a zene stb.).

Azt éreztem, hogy az örömbe lépés, az egységélmény megtapasztalása bár java részt választáson, azaz döntésen múlik, a legerőteljesebb visszahúzó erőt kell megdolgozzuk, ami a biztonság hiánya mögött rejlő létfélelem. Ezen félelmet oldottuk az idő legnagyobb részében több megközelítésben.

Az egyes plusz elemek – a férfi erőbe való beledőlés és belenyugvás, a férfi támaszának elfogadása, a fészek biztonságából való kirepülés és a saját szárnyak erősségében való hit, vagy a “merjek előrelépni és kezdeményező módon megmutatni magam” énekkel kísért “egyéni” oldásai önmagukban három résztvevőnknek és szerintem a csoport többi részének is nagy ajándék volt.

A pénteki Öröm-Est óta eltelt éjek és napok számomra, számunkra is meghatározóak voltak. Tudjátok, hogy Péter a férjem számára fontos lépés volt a részvétel és az önnön Igaz Lénye felé való megnyílás. Én úgy érzem, hogy az élet varázslatába való immár tudatosan vállalt belelépésről van szó. Az Ő folyamata és az abban való részvételem csodálattal és határtalan örömmel tölt el. Főnixként születik újjá a mellettem élő Férfi és örömmel tölt el, hogy ez megtörténik, hogy hagyja, hogy megtörténjen Vele a csoda.

Az üdvözlő vers, amit írt és hallhattatok:

Itt az öröm ideje, ha a Föld napja eljő,
Hálát adni Föld Anyánknak kívánatos, illő.
Kitárni mit lelkünk érez, s tenni mindezt örömest,
Hívott hát a törődését megköszönő “ÖrömEst”
Föld megdobban, tűz fellobban,s lágy szellő simogat,
Egységükben megannyi cseppek csobognak, mint hűs patak.
Szív megdobban, szenvedély lobban, ölelő kéz simogat,
Létnek ötödik elemeként a Szerelem gyógyít, lelket s testet hívogat.
Teljességünk tapasztalni, megnyílni az újnak,
Változni az öröm által, s úgy indulni útnak.
Lételemek só-kristálya, harmóniát áraszt,
Létörömünk ragyogása, Új Földet feltámaszt.

Fogadjátok el és éljétek meg mindazon érzéseket, melyek péntek este bennetek megszülettek. Ezek lehetnek felkavaróak, újszerűek mégis valahonnan már régen ismertek. Minden ami történt a szívetekben él és élt mindig is. “Csupán” a fájdalmak, sérülések nem engedték meg egy idő után a spontán, a világ felé bizalommal forduló, az abba belesimulni tudó, könnyed és egyértelmű életszerelmet, létörömöt, egység érzést.

Tudjátok, hogy mindez mindig is a részetek volt, van és lesz. Minden más puszta illúzió, és felhívása arra, hogy lépjetek vissza a Valóságba, ahol állandó egység és a van-ság kiteljesedése, kérdésnélkülisége létezik.

A mindenség része vagy, magadban hordozod a mindenséget. Ha úgy döntesz kész vagy a mindenséget megtapasztalni, az abban nyíló szeretetteljes és megtartó jelenlétet megélni, önmagad tiszta lényében gyönyörködni, akkor elérkeznek a segítők, akik pont erre a hívásodra érkeznek.

A csoportban több ilyen “gyógyulás” is történt, amelyek a jelen pillanat ragyogásában születtek. Amikor “ráérzel” a másik emberre és önmagaddal egységben vagy, a középpontodból létezel, akkor a melletted álló embert is képes vagy a saját egységébe visszavezetni, visszaemelni.

Erről tudnotok kell, hogy az egységből született tettekként nyilatkoznak meg és pont azt adják, amire a legmélyebben szükséged van. A jelenléttel való gyógyítás lényege az, hogy a másik ember számára megadom azt, amire neki szüksége van. Úgy, hogy először azzá válok, ami belőle hiányzik majd azt a jelenlétem különböző megnyílvánulásával átadom a számára. Egy szóval, egy tekintettel, egy öleléssel, egy érintéssel. Többetek élt át ilyen megtapasztalást. Ezt kérem engedjétek meg magatoknak úgy mint a pillanatból születő csodálatos virágot, melyet teljességgel megérdemeltetek! Ezt jó, ha el tudjátok fogadni így ahogy van, bármilyen más további hozzáfűzése nélkül.

A pillanatban ajándékot kaptál, mert elkészültél rá, mert megnyitottad a szíved ablakát és beengedted az egység madarát.

Ha fel akarod idézni magadban ezt az egységélményt, nem feltétlen az a mód, hogy ugyanazzal az emberrel kötöd össze, akitől aznap kaptad. Az egységbe téged visszavivő ember, akkorra segítőddé válik, mert átengedi magán a lényedet és víz-szerűen abba a formába rendeződik melyre neked szükséged van. Ne egy emberhez kösd ennek az egységélménynek a megszületését benned…mert akkor örökké függő maradsz és örökké kielégületlen.

Az egységre Te váltál méltóvá és érkezett egy ember, egy történés, egy tekintet, egy ölelés, ami visszavezetett Téged önnön egységedbe. Botorság lenne ugyanazon dolgot űzni és elvárni újra és újra. Már csak azért is, mert minden pillanatban más formába rendeződik az egységed madara és más pillanat-csodából képes berepülni a “házadba”. A helyett, hogy meghatározott csatornán várnád állandóan, nyisd meg magad a mindenségre és számíts a válasz megérkezésére minden lehetséges irányból, megtapasztalásból és kapcsolódásból!

Engedd magadat szabadon és tárd sarkig a szíved kapuját!

Te mit gondolsz mindezekkel kapcsolatban? Hogy érezted magad akkor, milyen élmények születtek benned? Mi kavart fel és mi rendeződött benned? Hogy vagy MOST?

Ha van kedved és megosztani valód várom szeretettel:)

Köszönöm Neked, hogy ott voltál pénteken, az Új Föld születésének napján!

…és igen, lesz még folytatás, a jövőben ismét több Öröm-Estet szervezünk:)

Szíves-örömEst:

Pozsgai Nikoletta (Nikol)