Elhozom nektek egy kliensem történetét. Egyáltalán nem egyedi, ami vele történt, újra és újra ugyanazt a mondatot hallom a foglalkozásaimon:
“Nem érzem magam igazi nőnek.”
Amikor megérkezett hozzám, még így beszélt magáról:
“Már hosszabb ideje azt éreztem, hogy nem vagyok igazi nő. Hónapokon keresztül azon gondolkoztam, hogy milyen is az igazi nő. Sok minden eszembe jutott, de végülis nem tudtam pontosan definiálni. A lényeg az, hogy éreztem, hogy valami hiányzik belőlem ahhoz, hogy igazán nőnek érezhessem magam.”
A közös munkánk folyamán elindult benne egy folyamat:
„Most már nem keresem görcsösen, milyen az igazi nő… mert elkezdtem belül érezni.”
És itt szokott történni az a fordulat, amit én annyira sokszor látok:
Ha nem érzed magad nőiesnek, igazi nőnek, ha kiüresedtél, akkor nem az önbizalomhiány vagy az önszeretet hiánya az első számú probléma, bár sokan ezt gondolhatják. Az igazi gond, ha hosszú éveken át a nőiségünket kívülről próbáljuk megélni vagy magunkra aggatni.
Vajon megfelelek? Jól csinálom? Elég vagyok? Elég jól nézek ki? Úgy létezem és működöm, ahogy kell?
És ha valami miatt ezen kérdések legalább egyikére nem a válasz, akkor jön az ítélkezés önmagunk felett.
Nála is ez volt a mélyben. És emellet még gyakori ilyenkor a reménytelenség és a szégyen keveréke, amit szintén sok nő ismer:
„Az elvárásom ellentmondásos volt, mert egyrészt nagyon szerettem volna…
másrészt nem nagyon hittem benne a korábbi kudarcaim miatt.”
Ez a mondat nekem nagyon beszédes volt, bár sokan félreértik ilyenkor az embert. Könnyen lehet ilyenkor lustának, gyengének vagy akaratgyengének titulálni valakit, pedig a gyökérprobléma mélyebben húzódik. Ezen a szinten már sok mindent megpróbált korábban, de egyik sem segített valójában, így belefáradt a próbálkozásba, és közben már attól is félt, hogy ha még egyszer reménykedik a változásban, vagy magában, ismét kudarcot vall, újra csalódik önmagában és az újra mély elviselhetetlen fájdalommal jár. Nem csak azt veszíti el ilyenkor, ami nem sikerül, hanem már a reményt is.
A közös munka során a változás lépésről lépésre apró jelekben mutatkozik.
Arról számolt be egy idő után, hogy idézem: „Egyszerűen változott valami bennem és körülöttem… azaz a párkapcsolatomban. És ami a legfontosabb volt számomra, hogy azok a szexuális problémák, amikkel küszködtem, ezek mostanra eltűnőben vannak és egyre jobb a szexuális életem a párommal.”
Itt mi a kulcs?
“változott valami bennem” ebből kezd érződni, hogy az önmagával való kapcsolódása változott.
Amikor kiüresedettnek látjuk nőiségünket, gyakran mindennel próbálkozunk, igyekszünk mindent helyesen csinálni, de a cselekedetekben sokan nem kapcsolódnak önmagukkal, nem érzik át az élet pillanatait, nem tudnak igazán jelen lenni a saját életükben, hanem arra koncentrálnak, hogy elég jól csinálják-e, jól néznek-e ki közben, mi a következő “feladat” amit el kell még végezni, nem tudják beleengedni magukat a pillanatba és ezért állandó visszatartott feszültségben élnek.
A változás így lassan kezdődik meg, érzetek és érzések megjelenésének formájában.
Például elkezdi érezni mit akar, vagy mit nem az adott pillanatban, és hogyan érzi magát közben.
És egy idő után már nem csak a funkciót és teljesítményt fogja látni önmagában, hanem megéli az érzéseit.
A nőiességgel kapcsolatos problémák sokszor megjelennek szexuális problémákban is, ahogy ennél a kliensemnél is volt, és sokszor nőgyógyászati panaszokban is, illetve így a gyermekáldás is nehézkes lehet.
Ezzel kapcsolatban is dolgoztunk a kliensemmel, amiről így számolt be később:
“Ami a legcsodálatosabb, hogy elkezdtünk dolgozni a gyerek-projekten! Mindegy most már, hogy mikor történik meg a csoda, lenyugodtam, és azt érzem, hogy a kapcsolatom egy újabb szintre lépett!!!”
Tehát a nőiséget nem egyszerűsíthetjük le sminkre, ruhára, szerepekre vagy viselkedésre. Amikor ez a kapcsolat visszaépül a testeddel, önmagaddal, akkor kezded el igazán megélni a nőiségedet.
De mégis hogyan lehetséges ez?
Hogyan lehet eljutni onnan, hogy “nem érzem magam igazi nőnek”, “mintha hiányozna belőlem valami”, “mintha kívülről nézném az életemet”, “üresnek érzem magam”, elfelejtettem milyen nőnek lenni”, “elveszítettem magam”, – oda, hogy nőiséged kiteljesedésében élvezed az életed és a vágyaidhoz vezető úton vagy?
gyere, és nézz rá erre egy olyan napon, ahol összeáll a kép:
Meghívlak a díjmentes Női ÉletErő Napra és a Női Energia Felébresztő kihívásra.
A részletekért és a regisztrációért kattints az alábbi linkekre:
