Lelked sebei szétmarják létedet, szétesettséged kívül palástolod, de annál rosszabb lesz belül. Tartod magad, hogy ne lássák. Összerogysz. Mintha minden befagyott volna. Régmúlt éledt, s hatalmasodott el benned. De Te már nem ez vagy! Régmúlt feléledt lidércei illúziók csupán. Nyisd ki a szemed és lásd a fényt. Lélegezd be a MOST levegőjét. Hagyd, hogy cirógasson a nap, hajad borzolja a szél. Élsz. Mindennek ellenére. Élni vágytál, erőt találtál. Ideje valóban élned.
A fenti sorokkal ébredtem. Korábbi életek és jelen életem sebei éledtek meg az éjjel, olyan erővel, hogy alig tudtam magam összerakni. Kedvetlenség és erőtlenség, ellentmondások és olyan érzések, amelyeket az ember nagyon nem szeret…sem megélni, sem kimutatni. De tudom, hogy pont ilyenkor kell beszéljek, írjak és felülemelkedjek. Ezért írom a mai levelem Neked.
Tudom, hogy amikor egy-egy programra készülök az előtte mindig átmozgat, hogy mire odaérek pontosan értsem, érezzem, hogy mi van jelen a résztvevőkben, de már meg tudjam magam és őket tartani az örvényekben.
Tudom, hogy amikor egy könyvön dolgozom, az ugyanezt teszi velem. Nem tudok másként írni, csak amikor a saját megtapasztalásaim átdolgoztak és abból újjászülettem. A mostani folyamat minden eddiginél erősebb. Amióta az Örömre Születtél! – avagy fájdalomtest helyett építs örömtestet című könyvet írom és a téma dolgozik bennem, felszínre kerülnek és felerősödnek bennem a múlt sebei, rég gyógyultnak hitt fájdalmak, kollektív fájdalommintákat, melyek álmaimban jönnek el. Nehéz és megdolgoz. Kifordítja a sarkaiból a belső világomat és a tarot szimbólumaival élve villám sújtotta Torony élményeim vannak.
Talán nem ilyen intenzíven van jelen mindez a Te életedben, talán nagyon is mélyen rezonálnak benned szavaim.
A múlt erős, de mi ruházzuk fel ezzel az erővel!
Igen, az egyéni és a kollektív fájdalomtest mintázatai erősek. Az előző életek, a kollektív fájdalomtesti mintáink, az előző generációk átörökített fájdalmai testi-lelki szinten megalapozzák a fájdalmainkat, sérüléseinket, melyek aztán az életünkben megtörténnek velünk, mintegy a mintáinkra válaszolva behívódnak életterünkbe.
Börtönbolygó vagy a Minden Lehetséges Földje?
Ha ezt nem megtörhetetlen hittel és belső erővel átitatva nézném, akkor valóban azt gondolhatnám, hogy ez a Föld börtönbolygó, a szenvedések földje. Tudom, hogy sokan vannak, akik ezt hiszik, s rettegéstől teli a lelkük. Így nem tudnak mást teremteni mint saját földi poklukat.
De azt is tudom, hogy sokkal többen vagyunk, kik a Földet olyan helynek látjuk, hol elérhető és megteremthető a földi mennyország. 
Tornyok
Kétféle torony van. Az egyik az illúzió tornya, mely minduntalan összeomlik. Erről írtam feljebb. A másik a lélek tornya, mely mindig áll, s teljes fényében ragyog.
Tegnap reggel egy másik toronynál voltam. A Magdaléna Toronynál, a Budai várban. A lélek gyógyító csoporttal ott köszöntöttük a lélek kiolthatatlan fényét a napfelkeltében. Kisfiunk is velünk volt, s el elkalandozott a szertartástól. Egyik alkalommal a közeli Hadtörténeti múzeum előtti ágyúkat nézegette. Engem gyomorszorító érzések kerítettek hatalmukba, s láttam a fájdalmakat, amiket azok az ágyúk, s a háborúk okoztak. Míg ő játszadozott, borostyánból fontam egy koszorút. Az örök újjászületés és békés megbocsátás szeretetkoszorúját fontam egybe. Úgy döntöttem, hogy az ágyúkat, háborúkat és mindazt a szenvedést, amit megélt az emberiség bennük, mindazt a rettegést, amit a testünk emlékezetében máig hordoz visszaemelem az egység fényébe.
LélekFény Album: Nézd meg a Magdaléna Toronynál készült képeket a Facebookon>>>
Ellenállás helyett megengedés és szeretetteli gyógyulás
Nem harcolok velük és ellenük tovább. Megengedtem magamban a jelenlétüket a múltunkban. Visszafogadtam a szétválasztottat az egységbe. Visszaemeltem a meggyilkoltakat, a sérülteket az isteni fénybe. Majd kisfiam elkérte a koszorúmat, így még egyet készítettem. Az új koszorúba már a könnyed, örömteli, lélek fénnyel teli egységet fontam. Ezt tettem a fejemre, s így tértem vissza a többiekhez.
Választhatsz Te is: a szenvedésteli fájdalmakat választod vagy a fényt, szeretetet és az egységet.
Gyógyítom a Földet. Tudom. Néha elhív egy-egy része álmomban, néha a fizikai valómban is. Egységbe emelem mindazt, ami ott volt. Tudom. Gyógyítom az emberiséget. Néha elhív egy-egy társam álmomban, vagy eljön hozzám fizikai szinten is kezelésre. Ilyenkor bár az elmének tetsző, tudományosan megalapozott terápiás eszközöket használom, a legfontosabb, amit mindezek mellett teszek: visszaemelem egy-egy társamat saját fényébe, összekapcsolom lelkének egész-ségével. Megtartom lelkem erejével és vele vagyok, amíg már önmaga is meg tudja tartani magát az egységben.
Egy szeretett barátnőm megfogalmazásában MEGTARTOM a hozzám fordulókat, teljes figyelemmel, hallom-látom-érzem őket egészen.
Ma, amikor hajnalra kifáradtam a látott fájdalommintáktól, magamat is meg kellett tartanom. Lefeküdtem magzati pózba, bekapcsoltam azt a zenét, amit a pillanatban vágytam és engedtem, hogy kifolyjon belőlem sejtszinten minden, ami fáj vagy valaha fájt. Aztán az egyik pillanatban a felhők közül kisütött a nap és beragyogott rám. Teljes ellazultságban pihentem immár, abban a lelkem egységének tudatos választásában. Tudatosítottam, hogy minden más csak illúzió, korábban élt elődeim fájdalmainak bekapcsolódásai. Egy korábbi énrészem megélései. De ma én már nem az illúziókat választom, hanem az egy toronyban megerősödve az Egység kiolthatatlan fényét.
Megértettem tegnapi szertartás lélek-tágító részemet, amikor kisfiammal a karomon odamentem a résztvevőkhöz, megöleltem őket és a következőket mondtam, s mondom most Neked is:
Boldog Anya áldását hoztam el Neked, a mindig megtartó Égi Anyáét. Tudd, hogy megtartott és végtelenül szeretett vagy. Legyen sötétség vagy legyen fény körülötted, jöjjön vihar vagy legyen szélcsend megtartott vagy és képes arra, hogy legteljesebb önmagad legyél. Örök lélekfényedet ragyogod mindig. Áldás.
Éreztem. Átengedtem. Most már értem. Vagyok benne, s vagyok általa. A helyemen. Toronyként a lélek egységének kiolthatatlan fényében. Jöjjön sötétség avagy vihar, én a lélek fényemet ragyogom, s tudd, hogy TE is!
Foglald el Te is a helyedet…s ragyogd lelkedet!
Most szerdán, mindezek után 🙂 várlak Téged is a Gyógyító Erő Esténken. Melyen a fájdalomtesti mintákat oldjuk, gyakoroljuk a fény-tornyában való megmaradást, megpihenünk a megtartottságban, s visszaemeljük a leszakadt, megtépázott énrészeinket az egységbe.
Hozd el fájdalomban tartó mintázataid, sebeid, kételyeid és gyengeségeid:
- hozd el a gyógyulásra váró szülő-sebeidet, gyógyítsd meg a velük való kapcsolatod
- hozd el a párkapcsolati sérüléseid, hogy meggyógyíthasd őket
- hozd el az anyagiakkal, pénzzel, létfenntartással kapcsolatos fájdalmaidat, félelmeidet
- hozd el fizikai és érzelmi sérüléseidet, betegségeidet
…hogy beindíthassuk a gyógyulás folyamatát, a gyógyulásét, melynek középpontjában a Te erőd, megtartottságba vetett hited áll.
Gyógyító Erő Ébredjen Benned!
Tudod, ha a szeretet és elfogadás tiszta szándékával közeledünk és érintjük társainkat, akkor a benne korábban keletkezett blokkok, sebek oldódni kezdenek. A fizikai érintés sejtszintű és lélek szintű változásokat indít be.
S ha mindezt csoportban, azonos szándékkal összejövő emberek gyógyító körében tesszük, az energiák felerősödnek, megsokszorozódnak. S míg másoknak adunk gyógyítást, magunk is megerősödünk, s gyógyulunk. Az életet adó és abban megtartó fény felerősödik bennünk és áthatja lényünk egészét.
Fürdőzz hát velünk ebben a gyógyító fényben most szerdán este!
Október 10. szerda, 19-21:30: TE vagy a legfőbb Gyógyító, test-Lélek-Szellem Egységbe rendezője>>>
Teljes, örömteli életet kívánok Neked!
Szeretettel, örök LélekFénnyel:
Pozsgai Nikoletta
