Befejeződött egy hosszú kutatásom a női önmegvalósítás témájában és szeretném megosztani Veletek az egyik legfontosabb tanulságát. A kérdőívemet 112 fő töltötte ki és az általuk megnevezett okokat foglalom most össze számotokra. Íme:
Az egyik kérdés, amire választ kerestem, az volt, hogy miért vannak többségben a nők az önmagukat ki nem teljesített, elégedetlen és sokszor megkeseredett, néha depresszió felé haladók vagy attól szenvedők között. Azaz:
Min csúsznak el a nők leggyakrabban az önmegvalósításuk terén?
Döbbenetes eredmény született:
A megkérdezettek 68%-a jelölte be az anyaságot, mint
(belülről vagy kívülről motivált) kötelezettséget!
1. “A nő elsődleges feladata az anyaság” (a legtöbb tudatalatti programunk innen származik)
A nőket leginkább arra nevelik és azt várják el tőlük, hogy elsősorban feleségként és anyaként van rájuk szükség. Ezért aztán tudat-alatti programjuk által vezérelve, amíg nem válnak feleséggé és anyává, gyakran fel sem merül bennük, vagy nem foglalkoznak az önmegvalósítás kérdésével. Illetve, azt találtam, hogy igen gyakran összetévesztik az önmegvalósítást az anyai szereppel, azaz azt gondolják, hogy akkor tudnak nőként kiteljesedni, ha anyává lesznek. (Félreértés elkerülése végett: az anyai szerepben való kiteljesedés maga is lehet önmegvalósítási út és kiegészítője is lehet annak. )
Ezért aztán gyakori, hogy a nők belefeledkeznek az anyai szerepbe, a megannyi család körüli és hosszú évekig tartó teendőbe. Így inkább a gyerekek kirepülése körül döbbennek rá arra, hogy mennyire csak egy szűk körű megoldandó feladatra koncentráltak az évek során. Ők azok,akik ilyenkor kezdnek gőzerővel tanfolyamokra, tréningekre járni, olvasnak és tulajdonképpen “másodvirágzásukat” élik.
Sok nő, akinek még nincs gyermeke vagy nem is lehet, esetleg valamilyen okból kifolyólag nem szeretne gyermeket vállalni eleve másodrendű nőnek érzi magát és gyakran kompenzál a karrier-munka világában. A kompenzálások közepette pedig elfelejtkeznek feltenni maguknak a kérdést miért élnek igazán….ez persze lehet, hogy pont a munkához kapcsolható, de nem mindig.
Te elgondolkoztál már azon, vajon miért nem teljesíted ki önmagadat
vagy miért nem teszel többet magadért?
Hátha a folytatás segít felismerni a Te okaidat is….
A kérdőívet kitöltöttek által megjelölt ún. az önmegvalósításukat gátló külső okok között szerepeltek még:
1. az aktuális megoldandó feladatok (családi és munkahelyi elvárások)
2. pénzkeresés és pénzügyi problémákból fakadó kényszerpályák
3. a családról való gondosodás (főzés, mosás, takarítás stb.)
4. idősebb szülők megápolása gyakran
A belső okok pedig leginkább a következők:
1. önismeret hiány
2. önbizalom hiány
3. alacsony önértékelés
4. önmagunkba vetett hit hiánya
5. félelem a kudarcoktól
6. megfelelési kényszer és vágy
7. szeretet és elismerés vágy.
***
Nos, mit gondolsz az eredményről?
“Min csúsznak el a nők leggyakrabban az önmegvalósításuk terén?” bejegyzéshez 10 hozzászólás
Szomorú, de a környezetemben átlagosan 10-ből 9 és fél nőnek igen alacsony az önértékelése, az önbecsülése és az önbizalma. Persze én is közéjük tartozom.
Sajnos egyre kevésbé megbecsült a Nő a mai világban. Szerintem ehhez hozzájárul pl. az egyre ledérebb média világ is, ami egyértelműen lealacsonyította a renoménkat, aztán egyre kevesebb a klasszikus értelembe vett Férfi is, ezért a fellelhető példányokért bizony ádáz küzdelem folyik. 🙂 (A Férfiak is megérnének / és jó értelemben megérdemelnének majd egy misét, hiszen nélkülük úgy gondolom nincs egyensúly)
Egy másik oldalról nézve pedig egyáltalán sehol nem tanultuk meg/el, hogy hogyan kell Nőnek lenni, mi az egyéni kifejezési formánk, mi az egyáltalán, hogy Nő. Így többé-kevésbé marad az, amit otthonról és a környezetünktől “tanultunk” meg. A Nőknek nem rivalizálni kellene, hanem összefogni. Együtt, egymásból építkezni, tanulni, fejlődni, és közösen továbbadni utódainknak.
Üdv.
Szia Nikoletta!
Tetszik a neved, a lányomat is így hívják. 🙂
Szóval, én is tanultam kineziológiát (is), és rengeteget olvastam pszichológia ügyben. Már tizenéve benne vagyok a témában.
Saját tapasztalatom pedig az, hogy a legnagyobb akadály a nőknek az önmegvalósításban az a hit, hogy azért, mert Éva a paradicsomban eltolta a dolgokat, törvényszerűen az összes nőnek szenvedés a sorsa. Helyrehozás, kompenzálás nem engedélyezve, így bele kell nyugodni abba, ami van, és örökösen vezekelni kell… Abba pedig nem fér bele az önmegvalósítás.
Nem tudom, én nem emlékszem, lehet hogy valamelyik előző életemben Éva voltam, de hogy most nem az vagyok, az biztos. 🙂
Szerinted?
Szalkai Titi
Sajnos a modern világ szégyene, hogy az apákat a társadalom soha ezredannyira sem kényszeríti az apaságra, mint a nőket az anyaságra.
Erről én is írtam:
“Óriási nyomás alatt áll a mai ember, hiszen a fogamzásgátlás tucatnyi módjának elterjedésével a családalapítás ugyan már opcionális, a társadalom szemében azonban mindenki másodrendű állampolgárrá válik, aki egy bizonyos kor fölött nem rendelkezik leszármazottal (tegyük hozzá, a három gyerek pedig az a lélektani határ, aminél már ingatják fejüket az emberek és többnyire a kisebbség viskóira asszociálnak). A bulvárban az esküvő és a válás épp csak dobogós a családalapítással kapcsolatos hírek mellett, a gyermektelen hírességek pedig – Medveczky Ilonától Albert Györgyin át Kovács Katiig – komplett élettörténeteket osztanak meg a világgal, hogy igazolják, miért nem vállaltak utódot. Mi volt a múlt hét legfelkapottabb bulvárhíre? “Erős Antónia VÉGRE terhes” – a végre csupa nagybetűvel, szegény műsorvezető másfél éven belül Jennifer Aniston sorsára jutott volna, ha addig nem köt meg a gipsz (a Rachel-frizura alapítója bizony hetente megkapja, hogy mer 40 évesen gyermektelen lenni Hollywoodban, meg úgy egyáltalán, szégyellje magát).
Emancipáció és fogamzásgátlás ide vagy oda, gyermektelen negyvenes nőnek lenni stigma, az emberek rögtön találgatni kezdenek, vajon mi nem stimmel a delikvenssel. Holott bizony szép számmal akadnak hölgyek, akik nem vágynak az anyaságra, és őket presztízsből vagy kompromisszumból gyerekvállalásra kényszeríteni a legnagyobb bűn a világon. Belőlük lesznek soha-rá-nem-érő, depressziós, nemtörődöm anyák vagy a diktátorok, akik a gyermeknevelést versenysportnak tekintik.
anya: Nemrég láttam a tévében egy interjút, ahol egy sikeres, harmincas nő bevallotta, hogy ő bizony nem vágyik az anyaságra, bár örülne annak, ha ez másként lenne. Bátor dolog volt ezt ország-világ előtt felvállalni: nem csak a stigma miatt, hanem azért is, mert az ösztön dolgai ezerszer finomabb, érzékenyebb területre kapaszkodnak, mint bármi más a világon. Más dolog karalábét enni, mert egészséges, és más dolog elhatározni, hogy holnaptól megkívánjuk a sárgarépát, mert jót tesz a szemnek és a fogaknak. A prostituált is lefekhet ezer férfival, de vajon hányat kíván közülük valóban és igazán? Vágyni valamire és akarni ösztönösen – ezek olyan dolgok, amik sok tekintetben kívül esnek befolyásunkon. Az eszünkkel, agyunkkal, szociális érzékenységünkkel tudjuk, hogy vágyni illene ezekre a dolgokra, nem csak a már említett őrült társadalmi elvárás miatt, hanem spirituális okokból kifolyólag is. Elvégre nem véletlenül születtünk olyan testbe, amilyenbe – és ehhez az ösztönvilág természetes működése is hozzátartozik.”
Egy nő SOHA nem attól nő, hogy anya. Mint ahogy egy férfi sem attól férfi, hogy APA. Ezek szerepek – szülői szerepek. És ha valaki nem lesz szülő, akár nő, akár férfi, attól még nő és férfi marad.
Ida ***
Egy nő attól nő, hogy aktuális életében a női szerepet választott, melyet – korábbi mintái, hagyományai, jelen lehetőségei stb. – alapján bontakoztat ki. Jó, ha tudjuk, mit hoztunk magunkkal, és nem kell mindenáron túllépni a saját árnyékunkat. Az önelfogadás viszont nem magától van. Sokat segíthet olyan partner, akivel korábbi életekben többnyire nő voltál, s már akkor is támogatott nőiségedben. Szerintem ennél sokkal fontosabb dolgok is vannak, melyeket – akár nőként, akár férfiként – el kell végeznünk az életünkben.
Teljesen egyetértek azzal, hogy az anya és apa szerep az szülői szerep.Attól hogy anyává válik egy nő továbbra is NŐ-nek kellene hogy maradjon , az apa meg férfi.
Az iskolai oktatásban is így kellene tanítani a gyermekeket és az anyáknak otthon szeretetben nevelniük a pici babát ne bölcsibe benyomni mint egy tárgyat.Inkább szerényebben élni, de mindenképpen jobb megoldás ez volna az én véleményem szerint.
Szeretetet és áldást kívánok minden nőtársamnak! valamint olyan óriási gömbnyi Önbizalmat én Önértékelést amilyent csak eltudnak képzelni.
Zsóka
Kedves Nikoletta!
köszönöm a kedvességedet,hogy folyamatossan küldöd az anyagokat!
Számomra nagyon értékessek és tanulságossak!
SOK éven kersztül nekem is Önbizalom hiányom volt és alacsony volt az Önértékelésessem, féltem a kudarctól,nagyon nagy volt a szeretet és elismerési vágyam! Mára már igy 60-éves koromra, ezek megváltoztak!
De sokat dolgozom ezen problémáimon,hogy jóóbá és szebbé tegyem az elkövetkező éveimet! Igenis nekünk nöknek is kijár a siker és az elismerés,nem csak felség és anyának vagyunk jóók! Csatlakozom Ritához,hogy a Nőknek őssze kellene fogniuk,és egymást segiteni,bátoritani a tanulásra és az Őnképzésre,hogy fejlödjünk,és tovább adni tudjuk az utodainknak! Nekem most éppen ez az életfeladatom,ezért képes vagyok fejleszteni magamat! Nagyon köszönöm,hogy te ebben nekem segitesz! Sok sikert és egészséget kivánok neked kedves Nikoletta! Tisztelettel Marika.
Szívesen Marika!
Ha az egymás segítése iránt érzel hívást, támogató női közösségre vágysz és közben nőiségedben, személyiségedben való fejlődésre akkor várunk a Rózsa körben:)
NIkoletta