Ha a kríziseket, melyek az életünkben voltak tényleg fel tudjuk használni arra, hogy változzunk, akkor valóban lehetőségeket kaptunk az élettől! A magam részéről szívesen tekintek vissza életem “kríziseire”, mindegyikből kijövet megerősödtem. Nélkülük nem lennék az, aki ma vagyok…. és ezért tulajdonképpen jó, hogy voltak!
Itt volt például az interjú lehetősége. Bevallom én pozitívabb hangvételre készültem. Valahogy magamból indultam ki…:) Arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy a női önmegvalósításról és annak útjairól beszélni lehet a hallgatóknak. A konferencia ezért másodlagos szerepet játszott. Ehhez képest meglepődtem, amikor ún. nehéz kérdéseket kaptam. Igaz,koránt sem a műsorvezetők személyes véleménye miatt, hanem inkább a közvélemény elvárásai miatt…. tekintve, hogy a műsorvezetőktől olyan kérdéseket várnak el, amelyeket maguk is feltennének… de esetleg nem mernek, vagy nincs rá lehetőségük. Abból kiindulva, hogy bizonyos -és számomra nagyon fontos – dolgokról nem volt alkalmam beszélni érezhettem volna magam akár rosszul is… Ehelyett a kemény, de jégtisztaságú kérdések felpörgettek… Feltüzeltek, helyesebben szólva. Szeretem a konkrét, mellébeszélés nélküli kérdéseket, melyekre spontán össze kell szednem magam és mondanivalómat. Így kihívásként éltem meg a helyzetet…. ha nem is krízisként:))), de mindenképpen lehetőségként! Lehetőségként, hogy felismerjem, hogy mik lehetnek azok a kételyek, ami miatt esetleg páran úgy döntöttek, hogy nem jönnek el az első N.Ö.K.-re…. megvárják milyen lesz az első és talán a másodikra…. Így rendkívül sokat és gyorsan tanulhattam hétfő reggel a Kossuth Rádió felvétele alkalmából!
Szeretem a lehetőségeket… szeretem a kihívásokat…. és megszerettem a kríziseimet is.:)
Krízis egyenlő lehetőség! Én egyet értek és Te?
