Az Életet mesélem a fiamnak…

A minap a felhőket néztük kisfiammal, ahogy úsztak az égen. Ragyogó szemekkel megkérdezte tőlem, hogy miből van a felhő és miért mozog. Elmondtam neki, hogy a folyóink, tavaink és földjeink vize a napsütés hatására elpárolog és a vízcseppek a levegőben magasan összeállva felhőket alkotnak. Ahogy a szél fújja őket úgy haladnak, arra, amerre a nagyobb áramlatok viszik őket. Már vártam a kérdést, amikor megérkezett…és mikor esik az eső belőlük? Amikor elég nehézzé válik a felhő és már nem bír el több vízcseppet, akkor kiengedi magából és a víz újra a földre hull. Ámulva hallgatta a magyarázatomat…és értette, ha nem is fogott fel minden szót, a folyamatra ráismert a szívében.

Tudom, mert másnap az felszáradt tócsa láttán a felhőt nézte és megkérdezte mikor lesz belőle eső…majd az őszi erdőben sétálva felvett egy levelet és visszavitte a fához, vissza akarta tenni rá:) Nem sikerült…kérdőn rám nézett…és akkor elmeséltem, hogy ősszel lehullanak a levelek, vízzel és földdel keverednek és a fát fogják táplálni. Amikor eljön a tavasz, akkor pedig újra kizöldellnek a fák.

Az élet alapvetően ciklikus, vissza-visszatérő elemekből épül fel és mint egy spirál halad előre. Mindig minden változik körülöttünk, az egyik állapotból a másikba alakul. A változásnak van egy rendje, mely ritmikusan és állandóan mozgásban van. A természet, az évszakok változásaihoz hasonlóan, a  Hold egyes fázisait vagy a felkelő majd lenyugvó Nap újra és újra ismétlődik, csak úgy mint a tengerek esetében az apály és a dagály. A nőknél a ciklikus változás  szembetűnő és egyértelmű, gondoljunk csak a menstruációs ciklusunkra, a hangulatváltozásainkra:).

A változás ciklikussága és állandósága maga a folytonosság, a soha meg nem szűnő rend. Ami változik az a forma:) Igaz, ez az élet-halál-élet körforgásra, ami minden létezőre igaz. Miért éppen az ember lenne ez alól kivétel?

Mint ahogy egy magból palánta majd virág fejlődik, a virág teljes pompájában illatozik, majd elhervad és maggá lesz. A mag újabb növénykének ad életet, a szirmok és levelek pedig a földre hullva az új növény komposztjává lesznek.

***

Ahogy a vörös-sárga levelekkel játszott elgondolkodtam, hogy ugyanezt csinálom akkor is, amikor tanítok. Az életet tanítom felnőtteknek, és ugyanezen igazságok képezik az alapját annak a tanításnak is. Minden előttünk van és bennünk. Ez végtelen nyugalmat szült bennem…

***

Mosolyogtam, mert most vasárnapra az AranyAsszony évkörét tervezem életre kelteni a hallgatóságban. Beszélek majd az évkörös változási rendről, azaz a természeti ciklus alapú évkörről, mint az egyik legfőbb önmagunkhoz visszavezető  életelvről. A változás női életelv, éppen ezért nőiségünkben való kiteljesedés alapja, hogy újra értsük a minket körülvevő természetet, és lássuk az életet, ami visszatükrözi ugyanazt.

A spirális változási folyamat, benne a ciklikusan visszatérő életkörökkel, az emberé, de a nő áll hozzá közelebb, hiszen benne fogan meg és ő szüli meg az új életet:) Mi nők értjük, ösztönösen érezzük a változást hozó erőt, de félelmeink és szorongásaink megakadályozhatnak abban, hogy örüljünk a változásnak. Sokszor mindent megteszünk, hogy megállítsuk és visszatartsuk az idő kerekét.

A változás női elvéről, az évkörről és a belőle kiolvasható női teremtő erőkről, beavatási útról fogok beszélni a harmadik AranyAsszony körön…és nem csak beszélni, mert a szó elszáll…

Ha van kedved gyere Te is és emlékezz a benned rejlő tudásra, a női bölcsesség virágát fogom megmutatni, ami térképként szolgál még ma is az életünkhöz. Általa és benne haladva megértjük az életünket és elfogadva a változás állandósságát új nézőpontot alakíthatunk ki. Egy új középpontot adhatunk magunknak, ami állandó és stabil:)

Az AranyAsszony évköre az élet leképeződése, megmutatja, hogy a kör tudása maga a bölcsesség. Az évkörön belül állva, azt tudatosan járva megértés és erő születik benned. Amíg a körön kívül állunk és nem veszünk tudomást a ciklikus változásainkról, nem látjuk a természet tanításait, addig a belső nyugalom nem tud megszületni. Rohanunk, eszeveszetten keressük a boldogságot, hajszoljuk az örömöket, kínlódunk a szenvedéseinkben, a magányosságunkban, az elkülönültségünkben – az élet áldozatává válunk. Az évkör tudása lehetőség az egységbe való visszatalálásra, először önmagaddal, utána a mindenséggel. Visszatérés önmagadba, a belső bölcsességed nyújtotta középpontba. Amint belépünk az évkörbe, megkezdjük az önmegismerés-önfelismerés folyamatát, tudatossá válunk és felébredünk arra, kik is vagyunk valójában.

Az évkör térkép az élethez, a férfi és női szerepekhez, a női és férfi életelvekhez és a két minőség teremtő erejéhez, út önmagadhoz:)

***