„Felelősséget kell vállalnunk önmagunkért”
Feldmár András, a magyar származású, Kanadában élő pszichológus, pszichoterapeuta, a felnőtté válás szükségességéről mondta Cs. Szabó Virág interjújában:
– Az apa-fia kapcsolat különbözik az apa-lánya kapcsolattól. Mindkettőben fontos az odaadó figyelem, hiszen az nem más, mint maga a szeretet. Egy komoly felmérés alapján kiderült, hogy a sikeres nő titka minden esetben egy olyan apa a gyermekkorban, aki körülményektől függetlenül mögötte állt, támogatta és bátorította őt. A fiúgyermekkel a helyzet más, ő akkor képes boldogulni felnőttként az életben, ha átesik a „bátorságpróbán”. Elmagyarázom. A fiam kicsi korától azzal próbálkozott, hogy ledönt engem az ágyra. Így akarta számomra – és önmaga számára – bizonyítani az erejét. Tizenhat évesen ez sikerült is neki, azaz akkor és ott ráébredt, hogy immár legyőzhet engem. Ezzel pedig megérezte azt is, hogy bekerült a „férfiak csapatába”.
– De mit tehet a nővé vált lánygyermek, aki nem kapta meg a kellő támogatást, bizalmat édesapjától?
– Tegyen úgy a fejében, mintha gondos, elfogadó szülőktől indult volna. Járjon úgy a világban, mintha megkapta volna az önbizalmához szükséges útravalót az apjától. A fiúk esetében enyhítő körülmény a gyakori példa: ha a mama megvédte őt gyermekként, komoly eséllyel meri később ő is megvívni szükségszerű „párbaját” az apával, a „férfiúi címért”. Ugyanakkor, ha az anya-fia kapcsolat természetellenes függésbe lép át, a fiú talán sikeres lehet, de boldog semmiképpen. A lánygyermeknél más a helyzet: ő akkor válik felnőtté, ha férjhez megy, és eljut abba az állapotba, hogy párja immár fontosabb számára, mint a szülei. Fel kell vállalnia saját, új családját, és ezzel együtt az asszonyi szerepet, a felelősséget is. Az, aki saját anyjának szül gyermeket, valamit nagyon elront önismeretében.
– Mennyire gyakoriak a „szülősebek”?
– Meglehetősen. A gyerekek többsége ráadásul mindenáron meg akarja gyógyítani boldogtalan szüleit, ami persze lehetetlen. A „leváláshoz” elengedhetetlen a már említett bátorság, ami azt jelenti, hogy megteszed, amit akarsz, attól függetlenül, hogy mennyire félsz.
– A felnőtté válás ezek szerint a tudatos továbblépésről szól?
– Mondok erre egy példát. Van egy űrhajó, amit egy földrajzilag távoli központból irányítanak. A te esetedben ez azt jelenti, hogy utas vagy a saját életedben. Ha azonban összeszeded a bátorságodat, felvállalod a felelősséget, és így elszakadsz a centrumtól, kezedbe véve a kormányt – felnőtté váltál.
– A szülők gyakran zsarolják azzal „csemetéjüket”, hogy azok nem törődnek velük kellőképpen.
– Senki más nem vonhat felelősségre bennünket, csak az Isten. Fontosabb a megfelelésnél és a külső elvárásokra tett igeneknél az, hogy hiteles maradhass önmagad számára, máskülönben megbetegszel. Gyakran elhangzik a szülő részéről: „azért nem vagyok jó anya, vagy apa, mert te nem vagy jó gyerek”. Ez nem más, mint az áldozat elleni „vádbeszéd”.
Emlékezz arra, hogy a szüleid adták a környezetedet, amelyben felnőttél, és amelyben felépültek a beidegződéseid, az énképed is. Sose hibáztasd önmagad! Ha rosszul érzed magad egy helyzetben, nem azért van, mert rossz vagy, hanem mert mások rosszul bánnak veled.
A másik jellemző nevelési hiba: ha a szülők közötti konfliktus megoldását a két felnőtt a gyerekre igyekszik hárítani, és hibáztatják őt, ha ez nem sikerül. Ezt nagyon nehéz megbocsátani, meggyógyítani. A rossz szülő mindig mást és többet vár el a gyermekétől, mint amire az az adott helyzetben képes, és ezzel megszégyeníti őt.
***
Újságíró: Cs. Szabó Virág
Forrás: www.goldspirit.hu
Apa-lánya és apa-fia kapcsolatok és a sikeres felnőtté válás>>>
