„Nekem nem kell segítség. Egyedül is meg tudom oldani.”
De hogyan? És mennyi időt vesz el az életedből?
Sokaknak ismerős ez a mondat.
Van, aki hangosan kimondja, és van, aki csak magában ismételgeti akár hosszú évekig.
És közben telik az idő és mindig van, amit „előbb még rendbe kell tenni”. És te maradsz utoljára.
„Majd ha erősebb leszek.”
“Majd ha több időm lesz.”
„Majd ha a gyerekek kirepülnek.”
„Majd ha a munka…”
„Majd ha a pàrom…“
Sokan félnek attól, amit magukban találnának.
De van egy mélyebb réteg is, amiről ritkábban beszélünk.
Ez egy nagyon magányos út.
A szégyen, hogy nem tudod egyedül megoldani és ezért nem tudsz segítséget kérni vagy nem tudod megosztani, ami benned van, amin átmész.
Inkább csendben szenvedsz, minthogy másnak hangosan kimondanád, hogy nem megy egyedül, segítségre van szükségem.
Ezen a belső kerülőúton keringsz…
Mert ha ezt kimondod, onnan már nincs hova visszamenni.
Nem lehet tovább halogatni.
Nem lehet kívül keresni a választ.
Onnantól dönteni kell, hogy mész tovább ugyanúgy, vagy elindulsz más irányba.
Egyedül cipelni a kérdéseket, felismeréseket, bizonytalanságot, hogy most mi következik, nagyon nehéz.
Sokan nem azért nem kérnek segítséget, mert nem vágytak volna rá valaha. De már megtanulták, hogy csak magukra számíthatnak. Vagy szégyen és bukás, ha nem tudod egyedül megoldani a problémád.
Sokaknak nehéz kimondani, hogy szükség van rá, mert félnek:
mit gondolnak majd rólam?
mi történik, miután kimondom azt, amit eddig magamban tartottam?
Nem mindegy, kitől és hol kérsz segítséget.
Egy megtartó közegben nem kell megmagyarázni, hol tartasz.
Nem kell kész válaszokkal érkezni.
Nem kell „jól csinálni”.
Ott az történik, hogy meglátod:
- nem vagy egyedül ezekkel a kérdésekkel.
- Nem csak benned vannak ott ezek a dilemmák.
- Nem csak te akadsz el ugyanazokon a pontokon.
És ez felszabadító. A belső munka nem harc lesz, nem fordul önmarcangolásba. Ami még fontos, nem érzed úgy, hogy folyamatosan bizonygatnod kell bárkinek bármit.
Ez valójában egy folyamat, ahol van kiben megbízni. Van, aki tükröt tart. Van, aki ott van akkor is, amikor épp nem tudod, mi a következő lépés.
A folyamatban gondolkodás önmagában segít tudatosítanod, hogy nem kell mindent egyszerre megoldanod!
Talán a legnagyobb kihívást hagytam a végére: arra jöttem rá, hogy nem kell pontosan tudjam előre, hogy hová érkezem. Elég elkezdeni és mindig az aktuális lépéssel foglalkozni.
Sok év munkája után azt látom:
A változás akkor válik élhetővé, amikor nem egyedül kell végigmenned rajta.
Sok-sok évet áldoznak fel az életükből emberek, amikor olyan dolgokat próbálnak egyedül megoldani, amiket egyszerűen nem lehet vagy nem célszerű egyedül megoldani. Egyszerűen túl sok életidő megy veszendőbe. Túl sok a küszködés és nincs benne áramlás, szinkronicitás és öröm. Az együtt cselekvében könnyűség nyílik, bármilyen terhet könnyebb elhordozni együtt.
A fő kérdés:
Meddig akarod még egyedül cipelni azt a terheket?
Van tér, ahol ezt nem kell szégyellni, ahol nem kell készen lenni, ahol nem kell megjátszani magad. És innen a belső munka már nem elszigetel magadtól és a környezetedtől, hanem összekapcsol önmagaddal és egy pozitív fejlődni vágyó közösséggel.
Tedd meg az első lépést: Ints búcsút a visszatartó erőknek adj utat az újnak! Megmutatom, hogy hogyan tudsz átkelni a blokkok erdején, hogy végre valóban önmagadként mehess tovább és élhesd az életet, amire születtél!
Ingyenes Blokkoldó online estet tartok január 25. 19:00-tól!
Regisztrálj az alábbi linken:
https://noionmegvalositas.hu/valtsd-valora-estek
Erről fog szólni:
Várlak szeretettel,
Pozsgai Nikoletta
A Váltsd Valóra könyvek szerzője, a Váltsd Valóra metodika kidolgozója és a VVMentorprogram vezetője.
