A “vagy-vagy” látásmód
A “vagy-vagy” választással a teljes kép egyik felét azonnal leválasztod, megtagadod és kizárod – a megtapasztalásodból és önmagadból is. Ez szükségszerűen ellentétekben való megélést hoz és azt fogod érezni, hogy a két véglet között csapongsz. A nagyon jó megélések és a rosszabbak egymást váltják. A nagyon jókban elmerülsz…csak úgy mint a rosszakban. Azt érzed, hogy a nagyon jó megélés véletlenszerű, nem tudod előidézni. Különben is, mivel nincs belőle olyan sok és nem is lehet rá hatással, azt gondolhatod, hogy ez lehet az álom és fel kell ébredj belőle. No és akkor bilibe lóg a kezed…
Én azt állítom, hogy az az álomszerű illúzió, amikor önmagadtól elválasztottan, önmagad elől menekülve élsz. Csak itt éppen a jót választod le magadról, azzal, hogy nem hiszel benne…nem hiszel abban, hogy tartós valóságod lehet a jó, a jól-lét, az öröm és a bőség. Inkább magadra erőlteted azt, amiből már sokat tapasztaltál és ezért megszokássá nőtte ki magát: a negatív történések, a megoldandó problémák felerősödnek, hiszen nekik adsz lét-jogosultságot!
Melyik kaput választod: VAGY-VAGY kapu / ÉS kapu
Igen, a teljességben van mindenféle megélésre lehetőség a választásod szerint. Minden pillanatban választást hozol, hogy melyik kapun mész tovább.Választasz a között, amit megélni kívánsz. De, ha jobban megnézed és még ezen is túl tudsz lépni, akkor azt is látod, hogy igazából még választanod sem kellene…inkább jelen lenni a testedben, az érzékszerveidben fogódzókat találni, a testedben megélni a középpontodat és lényed e középpont köré rendeződöttségét. Innen már nem is kell döntéseket hozz…egyszerűen visz a megtartottság, az áramlat és benne tart abban a jóban, abban a ragyogásban, aki és ami VAGY!
Egységélményeink
Néha és szerencsére vannak emberek az utadon, akik felajánlják neked az ÉS kapukat, az ÉS megéléseket és az ÉS megtapasztalásokat. Ők azok, akik a létükkel, az életedben való jelen-létükkel a saját egységedbe tudnak segíteni. Nem azzal, hogy belehelyeznek téged, inkább úgy, hogy meghívnak Téged oda, abba a középpontba, ahol egységben vagy saját magaddal és a világmindenséggel. Ezeket a pillanatokat varázsosnak, megszenteltnek, különlegesnek, de sajnos sokszor megismételhetetlennek tartjuk. Ezzel meg is hoztuk az ítéletet és meg is szabtuk a további utunkat. Ha véletlen szerencsének tartjuk…ha megismételhetetlennek bélyegezzük és eltávolítjuk magunktól, akkor azzal magunkat lealacsonyítjuk. Ha pedig magunkat lealacsonyítjuk, akkor voltaképpen önnön csodálatosságunkat, isteni mivoltunkat tagadjuk meg.
Hagyd abba a menekülést…
Hagyd abba a menekülést a “megszentelt” pillanatoktól, az egység élményektől, az örömöt hozó emberektől… Hagyd abba a testedből való kivágyakozást. A tested jó, szép és csodálatos temploma a létednek. Edény, mely formát ad a lelkednek és ezáltal lehetővé teszi a megéléseidet. Az alkohol mámora, a drog, a materializmusba vagy a spiritualizmusba való menekülés ugyan annak az éremnek a két oldala. Ugyanaz az elvágyódás és menekülés a valódi létezéstől. Nem azért vagyunk itt, hogy elmeneküljünk…inkább azért, hogy testben éljük meg a mennyországot…hogy végre megérkezzünk:)
Használd a tested a jelenlét és egységélmény létrehozására
A tested remek eszköz arra, hogy jelen légy a pillanatban. Bármikor, amikor a múltba vagy, a jövőbe révedsz…azt érzékelheted, hogy a tested lemerevedik…(pl. bambulsz magad elé, beáll a hátad). A tested jelez, hogy az elméd lett a jelened középpontja. Ezzel viszont el is veszítetted a kapcsolatot a valódi jeleneddel és az elme illúzióit tetted valóssággá. A tested óriási segítség ahhoz, hogy valóban jelenlétet gyakorolhass. Bármikor képes vagy tudatosítani az “itt és most”-ot, ha a testedre figyelsz. Ehhez választhatod a légzésed, a szívdobogásod megfigyelését, vagy az 5 érzékszerveden keresztüli információbeáramlás tudatosítását és a benned keletkezett érzelmek valódi átélését. A tested adja a lelked színpadát, fogadd el és merj játszani vele:)
Az egység magában foglalja a szétválasztottságot
Az egység önmaga megtapasztalására szülte a kettősséget és önmagába való visszajutás lehetőségét is megadta ezzel. Ha megfigyeled és megtapasztalod az ellentétes megéléseidet, érzelmeidet, akkor azzal automatikusan egyre közelebb jutsz az arany középúthoz. A középpontban megélhető összerendezettség pedig már nem kényszerít elhagyni az egységet, nem késztet választásokra…ott csak az egymás mellett jelenlévő ezernyi megtapasztalás lehetősége van jelen, negatív vagy pozitív előjel nélkül. Te pedig, aki megérkeztél a középpontodba a középre-rendeződöttségeddel együtt haladsz előre..azt nem kötöd “otthonod biztonságos barlangjához” , sem más helyekhez vagy személyekhez. Magad leszel önmagad szent barlangja és magaddal viszed mindenhová, ahová csak mész. Egyszerűen jelen van benned és ezért általad a körülötted megnyilvánult világban is.
