- Dilemma: Hol szüljem meg méhem gyümölcsét?
Az otthonszülés egy ideje óriási indulati viharokat szít Magyarországon. Rendezetlen jogi háttérrel, meghurcolásokkal. Nem szeretnék senkinek a pártjára állni, ellenben vágyom azt, hogy minden nő maga dönthesse el, hogy neki és gyermekének mi a legjobb. A háborítatlan szülés számomra azt jelenti, hogy a emberi élet legcsodálatosabb eseménye valóban háborítatlan, az anya és gyermeke számára a legkellemesebb és legbiztonságosabb környezetben történhessen.
Azt, hogy mit jelent a legbiztonságosabb környezet, azt a szülő nőnek kell tudnia és eldöntenie. Fontosnak tartom, hogy a jogi háttér és a szakmai elfogottság hazánkban is lehető tegye a biztonságos szülést otthon vagy az ún. születés házakban. Amennyiben a biztonságos háttér alatt kórházi szakellátást ért valaki, akkor számára az a fontos szükséglet, melynek ott kell állnia a szülő nő mögött és amennyiben valóban szükséges az anya és a gyermek legjobb érdekeit szolgálni. Az érdekei alatt nem csak emberi jogokat értek és egészségügyi szempontokat, hanem lelkieket és spirituálisakat is.
A háborítatlan szülés lényege, hogy a szülő nőt és gyermekét szolgálja minden, ami él és mozog körülötte. Az anyának és gyermekének joga van mindent megkapni, ami emberileg lehetséges és amire szükségük lehet.
A magam részéről arany középút híve voltam a szülésnél, és tudatosan magánkórházat választottam. Úgy gondoltam, hogy, ha valami tényleg történik, akkor nem csak a saját, hanem különösen a gyermekem érdekében az orvosi háttérnek elérhetőnek kell lennie. Ugyanakkor mindent elkövettem azért, hogy a vajúdás és szülés teljes folyamata úgy történjen, olyan körülmények között, ami a szülés folyamatának belső, mély és meghitt pillanatait maximálisan óvja. A lágy fény, a halk beszéd, a szeretteim jelenléte és az otthonossá alakított saját szoba (saját zenék, gyertyák, magam által kevert és előkészített olajak), a férjem begyakorlott masszázsa és barátnőm megnyugtató és támogató hangja, a mozgási lehetőség (séta, ritmikus tánc az én esetemben), a szülés helyének megválasztása (saját szoba, víz, vajúdó szoba vagy éppenséggel szülőszoba) számomra fontosak voltak. Ezt egyeztettem előre a szülészorvosommal és a szülésznővel is. Az orvosom – nem véletlenül választottam:) – azon az elven volt, hogy csak akkor avatkozik be bármibe, amennyiben valamelyikünk életéről van szó és orvosilag elkerülhetetlen a beavatkozás. Mindent tehettem és úgy, ahogy akartam. A szülésnél halk szavúan mégis segítőkészen volt jelen, alig érezhető jelenlétben. Hálás vagyok neki azért, hogy tud háttérbe vonulni és a szülés szentségét szolgálni.
Nem babra megy a játék…gyermekünk testi és lelki épsége egyaránt tét!
Kineziológusként látom és kezeléseken gyakran oldom, a szülés során keletkezett mély lelki traumákat. A traumák okai között szerepel a szülés nem megfelelő (stresszes, kényszerítő, nem egyenrangú, méltatlan stb.) körülménye, az orvos vagy szülésznő gyakran életmentő, de sok esetben durva beavatkozása a természetes folyamatba. Mindezek mellett is azt gondolom, hogy megvan a helye az orvosnak a szülés során, de a háttérben, elérhető távolságban készenlétben. Az első félelem, szorongás, elkülönültség és elválasztottság mintáink a legérzékenyebb időszakban a fogantatástól a születési utáni első hat hónapba érnek bennünket. Ezek közül kiemelt a szülés folyamata és az utána következő 3, illetve 48 óra.
A kórházak fel vannak készülve a csecsemő és az anya fizikai testének megmentésére. De legtöbbször nincsenek felkészülve a lelki segítő szerepre és a futószalagon érkező csecsemők mellett már kevésbé érzékenyek az élet csodájára, a megszentelt pillanatok fontosságára. A fizikai test épsége és életképessége alapvető, de nem egyedüli fontosságot élvező kérdés a szülés kapcsán.
A lélek épsége és a szellem egysége a tét
A szülő nő feladata fizikailag megszülni a gyermekét, de az ő dolga, hogy legszentebb feladatának is eleget tudjon tenni…azaz annak, hogy a gyermek világra jövetele a lehető legkiegyensúlyozottabb és legtermészetesebb anyán keresztül történjen! Világra hozza a gyermeket a nő…és valóban ez történik, átsegíti őt a szellemi szférák végtelen, tér-idő nélküliségéből az anyagi valóságba. A teste a szülés közben világok közötti átjáróvá válik. Az, hogy a gyermek meg tudja-e őrizni lelki épségét és szellemi egységét, a testfelszínhez közeli meridiánjai valóban aktiválódni tudnak-e a szülőcsatornában való átmenetele közben és hogy az anya – a legteljesebb világ és édenkert a csecsemő számára, meg tudja-e tartani őt az egységben — a sorsát dönti el.
“Kiűzetés az Édenkertből újra és újra” – gyermekeink alapélményévé válik, – ha hagyjuk!
Az a csecsemő, aki születésekor közvetlen vagy közvetett (az anyán keresztüli) traumákat él meg, fájdalom-szenvedés és szeparációs félelemmel érkezik a világra. Létének alapja a “kiűzetés az édenkertből”, a megfosztottság, a kikényszerített elkülönítés, az egyedüllét kínzó és félelmetes magánya. Az a csecsemő, akinek édesanyja fogantatása óta kommunikál vele, világrajövetelét maga is csodaként éli meg. A fájdalmak ritmikus hullámokká csendesülnek. Ez nem azt jelenti, hogy megszűnnek…azt viszont igen, hogy kínzó és elviselhetetlen fájdalom helyett értelmet adó fájdalommá, majd ritmikus összehúzódásokká, a testen végig morajló hullámokká változnak. Csupán azért, mert tudja / felkészítették rá, hogy a szülés fájdalma az egyetlen “értelmes fájdalom”, melynek végeredménye a csoda megszületése.
- Itt vagyok végre:)
Az édesanya nyugalma, befelé figyelésének képessége, az általa választott segítők jelenléte hozzásegíti a csecsemőt az egészséges lélekhez. Ha a szülő mellett ott van egy a szakrális szülésben is járatos dúla vagy más segítő, akkor együtt meg tudják tartani a gyermeket a lelke egységében. A csecsemő számára a szülés nem a legkínzóbb elkülönülési és félelem minta lesz, hanem könnyed váltás a világok és dimenziók között. Az egység, a szeretet, a “várnak rám és szívesen fogadnak”, j”ó helyem van itt” és “csodák várnak rám” életérzések megadhatók egy újszülöttnek!
A NŐ választása fontos
Ehhez mind fontos a jogszabályi háttér rendezése, a háborítatlan szülés egyéni értelmezési szabadsága és a segítők jelenléte. De van egy még fontosabb…a NŐ tudatos felkészülése-felkészítése és JELEN-LÉTE a teljes folyamatban, a fogantatástól a szülésig és azután is. Ezt nem adhatja meg sem az orvos, sem a kórház és lehet, hogy a születésház vagy az otthonszülés sem. Viszont a nő megválaszthatja, hogy hogyan készül fel, milyen lelkülettel van jelen, mit enged meg a környezetének és mit kér a segítőitől…
A szabad választás, a szülés szakralitásának tudása (erről hamarosan írok még:) és a női testbe vetett bizalom…ezt mind kívánom jelenleg várandós vagy gyermekáldás előtt álló nőtársaimnak!
Férfiak? Itt az idő ebben a kérdésben a női test csodájának és az élet születésének alázattal való szolgálására:)
Szeretettel:
Pozsgai Nikoletta
kineziológus, életvezetési tanácsadó
szülés kérdésében a háborítatlan és szakrális szülés híve:)
