Kádár Évi írását adom át az öröm kapcsán szeretettel:
“További út az örömök felé és ezt is szívesen megosztom mindenkivel, ha hagyjuk hogy az élet áramoljon mint egy szelíd, titokzatos folyó. Ne álljunk ellen semminek és hagyjuk hogy spontán megtörténjenek a dolgok. Amit görcsösen akarunk, az úgyis ellenáll nekünk.
Lelki terheink nyomasztó gondolatainkból és kapcsolatainkból (elég egy negatív kapcsolat) keletkeznek, tehát le kell számolni a rossz emberi kapcsolatainkkal, a nem nekünk való barátságokkal, kerülni kell a negatív emberekkel való társalgást.
A boldogság áramlása akkor megkezdődik amikor egy számunkra nem jó kapcsolatból (legyen ez akármilyen) kilépünk, felszámoljuk, hiszen a testi-lelki terhek gátolják a boldogság, a pénz, öröm, pozitívum áramlását, hiszen csak “a felhőn keresztül” süthet ránk a Nap vagyis minden örömünket úgy éljük meg hogy közben a rossz ott leselkedik a háttérben, a tudat alatt és így nem 100%-ban örülünk.
Viszont ha megszűnt, akkor minden elkezd áramlani Felénk. Tehát akármilyen fájó pont megszabadulni valakitől vagy valamitől meg kell tenni a saját érdekünkben. Ezáltal egy testi-lelki tisztító folyamat részeseiként már áramoltathatjuk a boldogságot. A folyton panaszkodó, siránkozó emberek kerülésével is sokat tehetünk a saját lelki, testi egészségünk megóvásáért. Amióta elkerülöm a negatív, irigy, alacsony rezgésszintű embereket, azóta nincsenek rossz pillanataim, pedig az élet nem fenékig tejfel és nem csak mindig sikerek vannak. “
Megjegyzés:
A magam részéről bár nem kedvelem a negatív embereket, megértem őket és amiben lehet segítem “átfordítani a megélésüket”, vagy legalábbis egy-két lépcsőfokkal feljebb tornászni az öröm-létrán:) Ha kiegyensúlyozott vagyok, akkor ez nem okoz gondot, sőt még engem is tölt az empátia-gyakorlás közbeni energiaáramlás és a másik ember emelése…Ha kicsattanó jókedvben talál meg így valaki, akkor ez nagyon gyorsan sikerülni is szokott, ha én is lejjebb vagyok, akkor először magamat kell emelni…és a társamat segíteni. Persze voltak már “reménytelennek látszó” esetek, de azért a végére egy mosolyt általában sikerül elérnem….Terápiában még többet. tudok tenni..de oda nyilván azért jönnek az emberek, mert már elegük van és változtatni-változni-gyógyulni vágynak:)
