A napokban kaptam néhány kedves érdeklődő levelet, hogy mi van velem mostanában (nem voltam túl aktív itt az oldalon:) Közte volt egy érdekes kérdés, ami több levélben is felmerült. Úgy döntöttem, hogy itt az oldalon válaszolom meg:)
A kérdés így szólt, mit csinálsz, amikor nem a Női Önmegvalósítás Kincsestárral foglalkozol?
Megfigyelek és gondolkodok:)
Az oldal körül és a női önmegvalósítás ügyével kapcsolatban megannyi teendőm van és megvallom, sokszor akkor is foglalkozom a NŐKkel:), amikor éppen nem írok bejegyzéseket, cikkeket, összegzek kutatásokat, készítek oktatási anyagokat stb. Persze, hiszen a nőiséggel vagy a női élettel kapcsolatos kérdések alapvetőn foglalkoztatnak, figyelem a nőket, beszélgetek férfiakkal és figyelem a két nem kapcsolatát a velem szembejövő események kapcsán. Szeretem a kreatív-gondolkodásformákat és az erre ösztönző módszereket, akár a tudattérképről van szó, akár egy kis hobbifestésről-rajzolásról-versírásról, teremtő-együtt gondolkozásról, eszmecseréről. Szeretem újra- és újra áttekinteni az életemet, amit kell újraszervezni és újjáteremteni és imádom feszegetni-túllépni a határaimat.
Olvasok:)
Önismereti és önfejlesztő könyveket, úgymond szakkönyveket is olvasok, mostanában például az elmei kapacitások növelésével, vagy a jobb agyféltekés módszerekkel kapcsolatban olvastam sokat.
Miért olvasok ennyit? Törekszem arra, hogy folyamatosan szélesítsem a látókörömet, mert szeretnék hű maradni ahhoz az elvemhez, hogy bárkivel találkozom, meg tudjam találni vele a közös pontokat és könnyen megtaláljam vele a közös nyelvet. Mindemellett természetesen puszta élvezetből is olvasok, szeretem azokat a könyveket, amelyek egyszerre több nézőponttal ismertetnek meg, vagy valamilyen szempontból “tudattágító” hatással vannak rám, megmozgatnak lelkileg-gondolatilag.
Sokszor azt is gondolom, hogy azért is érdemes könyvet olvasni, mert általa gondolatok indulnak be, olyan nézőpontokat ismerek meg, amelyek asszociatív módon új alternatívák meglátásához visznek el akár a saját életemmel kapcsolatban is.
Önképzek:)
Az olvasás mellett szeretem az önképzés egyéb formáit is, mint például a tréningeket, tanfolyamokat (nem csak tartani:). Ma már gyakorlatilag minden témában találhatunk magunknak önképzési lehetőséget és ezzel szerintem érdemes élni. Már karrier-tanácsadóként is azt ajánlottam, hogy az önképzésbe érdemes fektetni, mert a sokoldalúság és a különböző készségek fejlesztése, a nyelvtanulás vagy általában az önmenedzsment képességek hasznosak lesznek számunkra akármilyen karrier irányban mozgunk.
A magam részéről ezért, ha kiderül, hogy valamiben hiányzik az ismeretem, jártasságom, akkor arra megkeresem a megfelelő képzést és dolgozom magamon. Erre szerintem minden szinten szükség van, tehát fontos, hogy a fizikai valóságban is fejlődjünk – a testi edzettségtől, egészségtől, a lelki és mentális értelemben vett egészségig, de a spirituális értelemben is. Ezért van az, hogy hol egy személyes pénzmenedzsment vagy egy időgazdálkodási tréningen lehet velem találkozni, hol pedig a papnőképző egyik hétvégéjén szakrális drámát adunk elő vagy egy nőiségmegszentelő menstruációs szertartáson futnak velem össze.
Élem a szokásos női szerepeket:)
Hozom-viszem a kisfiamat a bölcsibe, játszótérre megyünk és sétálni, kertben bóklászunk és együtt kacagunk, szaladgálunk, dögönyözök és négykézláb kutyázok, gyerektáncházba vagy éppen baba angolra megyünk. Ellátom az otthon és a háztartás teendőit, szinte naponta sütit sütök, mert ezt most éppen nagyon szívesen csináljuk együtt a kisfiammal. Otthont díszítek, mert szeretem a színeket, most éppen a harapnivaló üde zöldet, naranccsal és sárgával… de mikor éppen milyenhez van kedvem-kedvünk. A családi és baráti kapcsolatok ápolása és a szórakozás is helyet kap, bár nem mindig elegendő mennyiségben:) Igyekszem jó szeretője lenni a férjemnek:) A bennem élő gyógyító papnő erőteljesen jelen van a munkámban és sokszor azon kívül is. Ott van az ártatlan, önfeledten játszani tudó kislány és a remélem a bölcs banya is:)
Mozgok:)
Amióta az eszemet tudom mozgolódós vagyok és mozgalmas életet élek. A passzív pihenést nagy önfegyelemmel tudtam csak megtanítani magamnak:). Sokáig kosaraztam, majd jött a tai-chi és a jóga, de a tánc szeretete mindig ott volt a szívemben és a testemben..még akkor is, ha nem vagyok úgymond képzett táncos, csak lélekből táncolok…de abból szeretek:)
…és még sok minden mást is…amit most nem mesélek el:)
