A vallásokban Isten neme nem egységes kérdés — egyes hagyományokban a transzcendens női alakokként jelenik meg, másutt férfiként vagy nem nélküliként értelmezett. A hétköznapok emberét a régi korokban ez kevéssé érdekelte, hiszen az adott kor kulturális és vallási rendjébe születetten ritkán találkozhatott más, eltérő hitelvekkel. Amikor ez megtörtént, akkor a harcok, egymásnak fordulások miatt hol az egyik, hol a másik szemszög kerekedett felül. A modern kor embere számára viszont egyre inkább elérhetővé váltak a vallási megközelítések, és egyre nagyobb területet fognak át a tudományos viták is. Mindennek történeti, társadalmi és teológiai okai is vannak.
Egyáltalán, már a kérdést feltenni is bűnnek számított
Az elmúlt évezred európájára szűkítve a kérdést, „Isten férfi, nő vagy semleges‑nemű?” eleve tabu témába ütközünk. Ha kitágítjuk a történelmi időt, amit vizsgálunk és kitágítjuk a földrajzni látólencsénket is, akkor egy teljesebb képet kaphatunk a válasz sokszínűségéről. E kérdés megválaszolása alapvetően nem „csak hit kérdése”. Egyszerre teológiai, történeti és kulturális probléma, amelyet a régészeti leletek, a mitológiai hagyományok és a filozófiai teológiák különböző módon értelmeznek. Az elmúlt százötven év kutatásai és vitái — a Merlin Stone‑féle népszerű összegzésektől a Marija Gimbutas és Cynthia Eller közötti szakmai vitákig — jól mutatják, hogy a válasz nem egyszerű és nem is univerzális.
Ősi istennők és a „Goddess”‑elmélet
Merlin Stone könyve, Amikor az Isten Nő volt, When God Was a Woman, azt a narratívát terjesztette, hogy a korai társadalmakban a női istenségek és a női rítusok központi szerepet játszottak, és hogy a patriarchális vallások később elnyomták ezeket a hagyományokat. Stone érvelése elsősorban népszerű, interdiszciplináris összegzés, amely sokakat inspirált a női szentélyek és az Istennő kultuszok újraértékelésére, akár újjáélesztésére is.
Marija Gimbutas archeológiai munkája a „régi Európa” kultúráiról azt a hipotézist vetette fel, hogy a neolitikus Közép‑Európában létezett egy erősen nőközpontú vallási világ, ahol a Föld‑Anya kultusz dominált; ez az elképzelés nagy hatással volt a feminista spiritualitásra. Szakmatársai, férfiak egyébként, támadták ezen elméletéért, de ő rendületlenül járta Közép -és Kelet Európát és rengeteg alátámasztó leletanyagot tárt fel saját maga, illetve gyűjtött össze.
Kritika és módszertani vita
Cynthia Eller éles kritikát fogalmazott meg a „matriarchális előtörténet” koncepciójával szemben, azt állítva, hogy a Gimbutas‑féle és hasonló elméletek gyakran túlzott következtetéseken alapulnak, és hogy a történeti rekonstrukciók politikai célokat is szolgálhatnak. Ellertől származik a figyelmeztetés, hogy a múlt idealizálása nem feltétlenül segíti a jelenbeli egyenlőség ügyét.
Saját vélemény: az egyetemes nőiségtörténeti kutatásaim, amivel 25+ éve foglalkozom és amiért 55 országot bejártam, azt támasztják alá, hogy a „régi Európa”, amiről Gimbutas beszélt nem matriarchális kulturák voltak. Ő maga sem ezt a szót használja, hanem kiemeli, hogy a matrifokális és matrilienáris fogalmakat kell használnunk. Mi a különbség? A matriarchátus ugyanúgy hierachia elvű mint a patriarchátus, míg a matrifokális egy női elvű – itt én a félreértések elkerüléséért az ÉletElvet használom. A matrilineáris pedig csupán annyit jelent, hogy a született gyeremekeket az anyjuk után jegyezték és kevéssé volt fontos, hogy ki volt az apa. Fontos, hogy itt megértse az olvasó, hogy más történelmi és kulturális körben mozgunk, ezt fontos nem félreérteni avagy ráerőszakoltan összekapcsolni a modernkori gender, sz@xuális identifikációval és orientációkkal kapcsolatos témákkal. Annyiban egyetértek Eller-el, hogy a múlt idealizálása nem vezet ki semmilyen jelenkori problémánkból. Viszont tovább megyek: a régmúlt ismerete, az abban működő életelvek felelevenítése, értékként való megőrzése fontos alapja annak, hogy egy gyarapodó és gyarapítő társadalomban éljünk – az életellenes helyett.
Teológiai perspektívák: a nem‑nélüli Isten gondolata
A monoteista hagyományokban gyakran találkozunk azzal a teológiai megoldással, hogy Isten végső mivoltában meghaladja a nemi kategóriákat. Maimonidész (Rambam) a negatív teológiát (apofatikus teológia) alkalmazta Isten megismerhetetlenségének hangsúlyozására a Tévelygők útmutatója cmű művében. Szerinte Isten lényege felfoghatatlan, ezért Istenről nem állíthatunk pozitív attribútumokat, csupán azt mondhatjuk meg, hogy mi nem Ő. A tagadások útján lehánthatjuk a rárakott emberi elme szülőtte rétegeket és a tökéletességhez jutunk, elkerülve az antropomorfizmust. Az őt követő negatív teológia képviselői szerint Istenről csak azt mondhatjuk, ami nem igaz rá; így a „férfi” vagy „nő” jelzők emberi metaforák, nem a végső valóság leírásai. Ez a megközelítés a judaizmusban és a keresztény‑iszlám filozófiai hagyományokban is visszaköszön.
Feminista teológia és újraértelmezés
A modern feminista teológusok, mint Elizabeth A. Johnson, azt hangsúlyozzák, hogy a hagyományos, kizárólag férfi képek Istenről korlátozhatják a hit gyakorlását, és javasolják a női metaforák és a bölcsesség‑(Sophia) képek bevonását a teológiai beszédbe annak érdekében, hogy a közösségi képalkotás befogadóbb legyen. Johnson érvelése nem a „férfi Isten” tagadásáról szól, hanem a nyelv és képalkotás gazdagításáról. Számomra ez azt jelenti, hogy ha már az Isteni minőségről beszélünk annak férfi aspektusai kapcsán, akkor érdemes beszéltünk a női aspektusokról is. Valójában a két minőség egységéről sokkal inkább van szó, ahogy a Szerelmetes Isten, az Istenanya és Istenatya egységéről beszélünk a régi korokból átörökített hagyományokat is őrző Kárpát Medencében és kifejezetten a Boldogasszony kultuszban.
Záró gondolatok
A történeti és teológiai források sokszínűsége azt mutatja, hogy Isten neme nem egyetlen, mindenki számára kötelező válasz kérdése; egyes hagyományokban a transzcendens női alakok dominálnak, másutt férfi képek, és sok filozófiai iskola a nemnélküliséget hangsúlyozza. Szerintem fontos, hogy mindenki a saját hitében találja meg a választ, és hogy egymás nézeteit tisztelettel és toleranciával kezeljük, mert a vallási képalkotás gazdagsága éppen a különböző utakban rejlik. Ezzel a cikkemmel egy kinyitó és párbeszédet indító megközelítést céloztam hozni.
Pozsgai Nikoletta
nőiségtörténet kutató, nemzetközi előadásokon a Kárpát medence és az egyetemes női bölcsesség kapcsán tart előadásokat.
A témában tartott NőiségTörténet Világkorokon át és az AnyaElvű Társadalmak Tanításai a mának előadássorozattal érdemes folytatni.
Érdemes felkeresni az aranyasszony.com oldalat is.
