Ha azt hitted, a vallás és a feminista aktivizmus örök ellentét, Girls & Gods, magyarul szó szerint Lányok és az Istenek (hímnem), az Isten – Nők címmel kerül bemutatásra. Megmutatja, hogy a konfliktusok mögött emberi történetek, váratlan szövetségek és nehéz, de szükséges párbeszédek rejtőznek. Egy figyelmet érdemlő dokumentumfilm, ami nem ítélkezik, ellenben sok kérdést tesz fel. Szerintem leginkább ez jön át, a társadalmi kérdések, melyekre keressük a választ.
Girls & Gods Inna Shevchenko személyes kezdeményezéseként jött létre. Ez önmagában is szép női megvalósítás. A FEMEN mozalom arca ezúttal viszont nem csupán provokál, hanem útra kel, hogy papokkal, imámokkal, rabbikkal, teológusokkal és vallásos nőkkel beszélgessen arról, hogy milyen a kapcsolat a vallás és a nők közöt. A film több országban forgatott interjúk és személyes epizódok sorából építkezik, miközben azt a kérdést járja körül, hogy a hit reformálható‑e úgy, hogy közben ne veszítse el identitását.
A rendezők, Arash T. Riahi és Verena Soltiz, mozaikszerűen rakják össze a történeteket: vannak erőteljes, lázadó jelenetek, és vannak csendes, teológiai viták. Szerintem a film erőssége a sokszínű szereplőgárda és a személyes hang: nem csak aktivisták szólnak bele, hanem olyan nők is, akik a hitben keresik a szabadságot. Ez a sokféleség hitelességet ad a filmnek, és ritkán felszínre hozott, tabumentesítő perspektívákat nyit meg. A film alkotója a világot járva olyan nőket keresett meg, akik valamilyen módon szembeszálltak az őket vallási alapon leszabályozó hatalmakkal. Ez a lázadás zajlik egy jó ideje már és a film segít látni, hogy volt, van lesz a nőknek hangja, amikor kiállnak azér, hogy sehol a világon ne lehessen elnyomni a nőket.
Kritikus szemmel nézve a filmnak vannak gyengeségei is. A kérdésfeltevés irány szerintem önmagában nagyon jó, nyilván fontos ebben a kérdező, Shevchenko személyes jelenlétének ereje is. A narratíva időnként szétszórtnak tűnik. Amikor túl sok irányba próbál egyszerre haladni elvész a fókusz. Jobban hasonlít ettől egyébként a valóságra. Amikor nekiindulunk és kérdéseket teszünk fel és eljutunk egyik-másik választ adóhoz. Emlékszem amikor tinédzser voltam, hasonlóképpen kerestem meg 5 világvallás képviselőjét és a legfontosabb létkérdések kapcsán faggattam őket. A ki az ember, mire született, ki az Isten, ki az Istennő, mi az élet értelme és mi történik a halál után voltak a legfontosabb kérdéseim, amit feltettem a katolikus, a református és az evangelista interjú alanyaimnak, csak úgy mint a rabbinak, a gurunak, buddhista tanítónak, taoista mestereknek és papoknak, vagy épp az Istennő papnőinek és sok teológusnak. Izgamas volt e folyamat, évekig tartott… és belső válaszkeresésben azóta is folytatódott. Nyilván ezért is éreztem úgy, hogy az Isten és a Nők című filmet meg akarom nézni. De térjünk vissza a filmre…
A film inkább vitát indít, nem törekszik rendszerszintű választ adni. Ez utóbbi engem ezért inspirál. Nem köt meg, nem tol egy adott irányba, inkább nyitogatja, felszabadítja a nézőt.
Az osztrák Filminstitut és a forgalmazói anyagok hangsúlyozzák a film társadalmi relevanciáját és azt a kérdést bogozzák, hogy „Képesek-e a monoteista vallások feminista elveket befogadni?”.
Ez a kérdés ma globálisan égető, és a film ezt a kérdést személyes történeteken keresztül teszi fel. Mindenéppen prábeszédre ösztönző szándékot érzek a film mögött és által.
Összegzésként:
Az Isten-Nők (Girls & Gods) nem egy könnyed, popcornos szórakoztató film. Viszont fontos és hiátust tölt be. Nem ad kész válaszokat, viszont gondolatébresztő, érzelmileg hiteles és vitára alkalmas. Ha szereted a dokumentumfilmeket, amelyek kérdeznek, provokálnak és párbeszédet kezdeményeznek, ez a film megéri a figyelmet.
A filmet ezzel az ajánlóval indították Magyarországon útnak:
Ha Isten férfi, akkor minden férfi isten? Inna Shevchenko patriarchátusellenes toplesz akciók arcaként vált híressé az előző évtizedben. Ám a láncfűrészt, amellyel egykor kereszteket döntött, azóta letette. Helyette a világot járja, és nőkkel beszélget. Nőkkel, akik a saját bőrükön tapasztalták, hogy a vallási közösségük bármikor ellenük fordulhat – csak azért, mert nők. A hit nevében börtönbüntetéssel sújtott muszlim nőkkel és életfogytig tartó házasságba kényszerített ortodox zsidó nőkkel. Nőjogi aktivistákkal és feminista művészekkel, akiknek a vallási fundamentalizmus az életét fenyegeti. Progresszív rabbinőkkel. Egyenlőségharcos imámokkal. Abortuszpárti keresztényekkel. Ők mind a választás jogáért küzdenek: a testi autonómiáért és a nőkkel szembeni erőszak ellen. Csak épp más és más, olykor egymásnak teljesen ellentmondó nézőpontból.
Ha a január 25-i esti vetítésről lemradtál január 27-én este még lesz rá lehetőséged, a Cinema City Mammutban játsszák.
A trailer is erős szerintem:
