Az #önvezető ember keresztje. Nos, egyszerre csoda az, hogy milyen módon és gyakran komoly megpróbáltatások után képesek vagyunk eljutni oda, hogy felállunk, újjáépítjük az életünket. Egyáltalán, hogy nem adjuk fel. Sőt. Leginkább ez az, amit el akarunk kerülni. Többes szám első személyben írok, mert magamról is írok, de rólunk is, akikre ez ugyanúgy igaz.
Szóval vagyunk mi, az önvezető emberek.
Az ilyen ember erős. Erőssé tette magát. Ütésállóvá egész pontosan. Bírja… és a leggyakrabban tűri is a „megpróbáltatásokat”.…. és egyébként ezért teremti is az újabbakat maga elé és köré.
itt szerintem eljön egy pont, amikor rájövünk, hogy az egészet rossz alapra építettük fel… a fájdalom és a megpróbáltatás ismétlődésésnek elkerülésére.
Itt felismerjük azt is, hogy meg kell változtatni az alapot. A működésünk, gondolkodásunk, reakcióink és tetteink indítékát.
Ha ugyanazt csinálod, miért várod, hogy más eredménye legyen?
Itt már érted ezt a mondatod, mert megélted, hogy vártad. Sőt azt is, hogy egyre több és több erőfeszítést tettél bele….úgy érezted, hogy te már mindent is megtettél. Viszont a dolgok mégsem változtak. Ha ebből is éltél már párat tudod miről beszélek.
Itt már tudjuk, hogy másként kell. Másként kell gondolkodni, másként kell bánjunk a feltörő érzelmeinkkel, másról szólnak a vágyaink és hogy gyakran pont valaminek az elkerüléséből születnek. Rájövünk, hogy a gondolataink megváltoztatása, az érzelmi „önmagunk” megismerése még nem lesz elég, még ez is csak reakicókba visz. Ahol ugyanúgy kiváltódik a régi ingerre adott régi program alapján lefutó válaszreakció.
itt már tudjuk, hogy a reakció nem lesz jó. Akció kell.
Ehhez tényleg ki kell látni és ki kell lépni a régi önmagunkból.
Nem, szerintem ezt a legkevésbé könnyű megcsinálni. Főleg egyedül. Főként egy önvezető embernek. Miért? Mert az önvezetése abból épült fel, hogy elkerüljön régi helyzeteket, hogy irányítani tudja az érzelmeit, a gondolatait, az életét. Megszokta, hogy Egyedül csinálja,- oldja meg, viszi, teszi a dolgokat.
Itt ezen a ponton az önvezető emberek azt szokták mondani:
„nekem nem kell segítség”, „minek?”, „eddig is megoldottam, eztán is megfogom”.
Valahol itt tud(na) születni az önvezető ember 2.0. változata. Aki megérti, hogy nem kell egyedül, nem kell védekezni, nem kell feltétlen küzdeni, küszködni meg végképp nem. Ja, és belerokkanni sem. Nem beszélve az önfeláldozásról… azt végképp nem kéne már tolni. Csak önvesztés születik belőle. Minden érintett számára.
Szóval van az önvezető ember, 2.0., aki rájön, hogy meg kell értenie az élete üzenetét, a történeteit, a reakcióit, a mintáit, a programjait és meg kell teremtenie az új önmagát. Akinek az önvezetés már nem elkerülés, nem túlélés, hanem önmegvalósítás. Az önkiteljesedés útja.
… gondolatok egy mai mentorálttammal való belső munka után. Önvezető nő. Klasszikusan sok magára vállalt teendővel, ami – ilyenkor nem nevezhető tehernek, mert ugye az adja az erőt, hogy „elbírom”, az adja az inspiráicót, hogy „ha én nem csinálom, más nem fogja, vagy nem fogja olyan jól, vagy ha fogja és jól is, ki tudja, hogy úgy-e, ahogy én akarom”. Irányítás.
…és egyszercsak megszületik a felismerés és a vágy a nőben:
Nem akarok mindig én irányítani. Nem akarom én megoldani. Nem akarom… Aztán jön a nem kell… és végül az amazon le tudja tenni a fegyvereit és a vértezetét…. hogy megtanulja mit jelent szabadon járni a zabolázatlan és zabolázhatatlan belső természeti női erő útját. Itt születik az önátadás már a bizalom talaján. Az önvezetésben megmarad az életirányítás, de ebben már nincs felesleges önvédelem, sem harc, sem versengés. Önazonosság születik. Önvezető ember 3.0. Vagy talán inkább ez valami más…
A hajdan önvezetővé traumái miatt túlélésből lett ember „megváltja saját magát” gyakran nem csak saját életúti, hanem generációs és inkarnációs vezekléseitől, bűntudatai alól, felszabadítja önmagát berögzöttségei és meggyőződése alól. Szabad lélekké válik. Én ezt a fogalmat használom rá.
Szerintem így születik a lélekvezetett ember. Belső tiszta lélekazonosságból, az önismeret magas fokán, saját működéseket felismerve és felülírva, a magába és másokba vetett bizalmat meggyógyítva, életbátorságban foganó felfedező út. …és ebben már megjelenik a spontaneitás, az áramlás, a szinkron a Nagy Egésszel.
Ma egy olyan nővel dolgozhattam együtt, aki megadta a bizalmat magának és nekem, hogy a folyamatban elfogadjon külső rálátást, megtartást és saját tiszta önvalója felé kísérést, hozzá útontartó motivációt és sok inspirációt. Egy új nő születik. Miért vagyok abban biztos, hogy megcsinálja? Pont azért, mert önvezetésből jeles, sőt kitűnőre vizsgázott az elmúlt évtizedekben. Mert van kitartása és immár van felismerése is, hogy mit nem akar folytatni és megvágyta azt az életet és azt a nőt, aki már ott él benne. Van dolga… önlegyőzések, új minták kialakítása, új szokások, új életgyakorlatok… de már összekapcsolódott a belső ragyogó nővel, akinek született lenni. A többi? az út része.
Ez transzformáció a javából. Erről most írhatnékom volt… bízom benne, hogy sokatokat megérint. Akár azért, mert az önvezető ember útját járjátok, akár azért, mert van a környezetetetkben az önvezető ember 1.0 és remélem a 3.0 változatából is.
szeretettel,
Nikol
#váltsdvalóramentorprogram #önvezető #önfelszabadítás #önmegvalósítás
Ajánlom figyelmedbe a Mi kell a változáshoz? sorozatomat a youtube-on:
A sorozat 1.részét itt találod:
A sorozat 2. része: https://youtu.be/uGKyl5MlGo0
3. rész: https://youtu.be/U2ufQjgPuko
4. rész: https://youtu.be/8cRhuydeHHY
