A karácsonyi jókívánságok között kaptam ezt a gyöngyszemet, igazán szívhez szólónak érzem, ezért szívesen osztom meg Veletek is. Fogadjátok szeretettel:
Devecsery László:
Karácsonyi csillag
Decemberi fényességben,
szép karácsony estéjében
csillag-gyermek könnye hullik,
rossz kedve tán el sem múlik.
Decemberi fényességben.
Szép karácsony estéjében.
Fény-nagyapó vigasztalja,
ám szavait meg sem hallja!
– Jó nagyapó, Fény-nagyapó!
Csillagfényben fürdik a tó,
karácsonyfák fénye játszik,
csak egy házban fény nem látszik.
Erdő szélén, szegény portán,
karácsonyfa búsul árván:
nincsen dísze, semmi éke,
nincsen néki fényessége!
Karácsonyi csillag lennék!
Fény-nagyapó, Földre mennék!
– Égből szakad akkor léted,
elveszted a Mindenséget!
Hogyha egyszer innen elmész,
te is tudod, vissza nem térsz!
Örök parancs: mehetsz önként,
ülnek rajtad égi törvényt:
száműznek a földi létbe,
fényed vesztő ember-éjbe,
száműzötten, földi létben,
csupán egyszer, minden évben,
felragyoghatsz csoda-fényben,
karácsonyi csendes éjben!
– Jó nagyapó, engedj engem
lenn a Földön csillag lennem!
Felszikrázom minden évben,
karácsonyi fényességben.
Nem bánom a csillag-csendet,
ne ejts értem többé könnyet!
Fény-nagyapó, Isten veled,
kis unokád mindig szeret!
Mégis, mégis el kell mennem,
öröm-fényem messze vinnem!
– A jóságod áldjon téged,
legyen boldog földi léted!
…és a csillag Földre szállott,
erdő szélén kis ház állott…
Nyílt az ablak, mintha szólna
karácsonyi csengőszóra…
Karácsonyfa legtetején
ott ült már a csillag-legény.
Eztán mit tett, én nem tudom,
ám azt néked elárulom,
hogy az üres kicsi fácska,
karácsonynak szép zöld ága
sok-sok dísszel telt meg nyomban,
még abban a minutumban.
A fa alatt? Ruha, játék,
mennyi-mennyi szép ajándék!
Egy kisfiú nézi, nézi,
tán e csodát meg sem érti!
Örül nagyon, szeme nevet,
aztán hullat nagy könnyeket,
hiszen beteg, akit szeret.
Ott fekszik a rozzant ágyban,
öreg dunna hajlékában,
karácsonyfa árnyékában.
A kis csillag odapillant,
szomorúság fénye villant,
mert akit ott ő meglátott:
idézett égi világot…
– Olyan ő is, mint nagyapó!
Segíteni, az volna jó!
Csillagfénnyel simogatta,
szeretettel szólongatta,
fénykezével gyógyítgatta.
Mesélt néki unokája,
dalt dúdolt a kicsi szája:
angyalkórus sem szól szebben,
szállt az ének, szólt a mennyben.
Karácsonyi éjszakában
csoda történt a kis házban:
nagyapónak szeme rebben,
karácsonyfát csodál csendben.
Szóra nyílik szája halkan,
mintha harang szólna abban,
s angyalszárny suhog magasban.
Decemberi fényességben,
odafenn a távol-égen,
szép karácsony estéjében,
örömkönnyet hullat szépen,
Fény-nagyapó csillag-éjben,
szép karácsony estéjében.
…és azon túl minden évben,
karácsony csendes éjben,
erdőszéli kicsi házban,
szent örömben, boldogságban,
karácsonyi csillag ragyog,
karácsonyi csillag ragyog…
