Karácsony ünnepére készülődve sürgünk-forgunk, az otthonunkat díszítjük, megtervezzük az ünnepi menüt, megvesszük a karácsonyfát, melyet jobb esetben azért nem egyedül kell hazacipeljünk. Tesszük a dolgunkat, szépen-csendben. A mi vállunkon nyugszik az ünnep valódi ünneppé varázslása. Ki az a mi? Nos, igen… rólunk van szó, “szeretet-varázsló” nőkről.
Mitől lesz az ünnep valóban ünnep?
Az ünnep akkor lesz ünnep, ha azzá tesszük. Egyébként ugyanolyan nap lehetne mint az év bármely másik napja. Attól, hogy fenyőfát veszünk és feldíszítjük még nem lesz igazi ünnepünk. A lelkünket kell először felkészítenünk és feldíszítenünk…hogy a belső szeretet-ünnep kívül is megmutatkozhasson.
Mi saját magunk… de talán nem túlzás azt állítani, hogy az ünnepvarázslás inkább női „feladat”. Mert ki készíti és gyújtja meg az adventi koszorút? Ki takarítja és díszítgeti az otthont? Ki szervezi meg, hogy hol és hogyan jöjjön össze a család? Ki súg a Mikulásnak és a Jézuskának, hogy ki minek örülne leginkább? Ki tervezi meg az ünnepi fogásokat és ki készíti el azokat? Ki teríti meg az asztalt és gyújtja meg a fényeket? Ki fogadja az érkezőket öleléssel és ragyogó mosollyal? Mi, nők. Fontos, hogy tudjunk róla és becsüljük magunkat mindezekért!
Számomra a karácsony szeretet-varázslás
Egy stresszes, sokszor végig rohant év után összegyűjteni a családot, békét és nyugalmat teremteni számukra egy aprócska kis szigeten, melynek otthon a neve. Gondoskodni róluk, örömöt ajándékozni nekik és lehetőséget adni, hogy melegséget érezzenek, feltöltődjenek. Úgy hívom ezt “szeretet-varázslás”:)
Mindeközben lehet, hogy már nem olyan fontos, hogy a díszek a vadi új trend szerint valók legyenek, hat fogás legyen Szent Este, és félig készen csücsüljön a másnapi ebéd a hűtőben. Ez mind fontos lehet, de talán nem a legfontosabb. Ha minden csillog-villog, tisztán tündököl, színeiben tökéletesen passzol és fogásaiban fantasztikusan ízletes…és közben elvész a lényeg a nagy stresszben, akarásban, elvárás özönben, elégedetlenül és félholtan rogyunk össze az este végén, akkor oda az ünnep varázsa. Nem kívánt feladat lesz belőle.
Neked mitől ünnep az ünnep?
Nekem attól, hogy a lelkemben meggyúlnak a szeretet-lángjai, érzem a másikat és tudom, hogy mire vágyik, készülök arra, hogy megteremtsem mindazt, ami ahhoz kell, hogy Ő/ők jól érezzék magukat. A legnagyobb dolog amit adhatok és kaphatok az a valódi jelenlét, az odafigyelés, a szeretet, hogy kiegyensúlyozott vagyok és maradok.
A nő lelkiségében olyan erő lakozik, mellyel képes megteremteni az igazi ünnep melegségét, az átölelő és megtartó, szeretetteljes légkört, a családi harmóniát….és ez nagyon jó!
Éljünk vele és varázsoljuk szeretetteljessé, meghitté az idei karácsonyt!
Áldott, békés és varázslatos karácsonyt kívánok!
Pozsgai Nikoletta
“Szeretet-varázslás karácsonykor…igazi, női lélekhez illő feladat:)” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Kedves Nikol!
Nagyon szépek a soraid, egyik szemem sír a másik pedig nevet miközben olvasom.
Mit lehet tenni, akkor ha a párunk mindenfajta ünnepet formaságnak tart, és mindent elkövet, hogy kiúzza magát az ünnepi légkörből.
Fiatal házasok vagyunk 3 hónapos pici babával. Nagy köztünk a szeretet és a meghittség is csak növekedett a babánk születésével. Ám az ünnepek azok mindig valami furcsa kényszeredettségbe fulladnak. Nem találom az okát a gyerekkori emlékeiben sem. Nem tud pihenőt tartani, vagy tanul, vagy dolgozik. Mindketten kutatók vagyunk, a munkánk a hobbink is, de ő képtelen kikacsolódni.
Hogy lehet ezen segíteni. Én sokáig bírom cérnával, de egy idő után elszakad, amikor az ünnepeken maradok lélekben egyedül.