Az önmegvalósítás legkézzelfoghatóbb jelentése: a személyiségben szunnyadó lehetőségek MAXIMÁLIS kiteljesítése, hogy ezáltal boldoggá, kiegyensúlyozottá és lelki békét élő emberré váljunk.
Az önmegvalósítási törekvés voltaképpen egy mindenkiben jelenlévő vágy, hogy azzá váljunk, akivé az adottságainknál fogva válhatunk. Ez a törekvésünk egy olyan belső hajtóerő, mely folyamatos fejlődésre késztet mindannyiunkat.
Honnan ismerjük fel, hogy a nekünk legmegfelelőbb önmegvalósítási utat járjuk?
A legkönnyebb onnan felismerni, hogy az önmegvalósítási vágy kielégítése közben életenergia szabadul fel, egyfajta öröm-energia, boldogságérzet keletkezik. Ez azonnali pozitív visszajelzést ad a psziché számára, harmonikus, élet igenlő és érzelmi biztonságot adó állapotot eredményez. További ‘tünete’, hogy testi szinten jelentős endorfin – azaz ‘boldogság hormon’ – felszabadulással jár, ami immunerősítő hatása miatt az egészségmegőrzését is elősegíti.
Egyszerűbben fogalmazva, onnan tudhatjuk, hogy jó úton járunk, hogy az életünkben sokasodnak azok az állapotokat és tevékenységek, melyek során energiával töltődünk fel, feldobódunk és jól érezzük magunkat!
Ennyire egyszerű lenne? Csináljuk azt, amit szeretünk? Egyrészről igen, és ehhez nem kell nagy gurunak lenni. Ösztönösen tudjuk ezt magunktól is és törekszünk is afelé. Másrészről az önmegvalósításunk és kiteljesedésünk elé folyamatosan akadályokat görgetünk…. külső és belső elvárásokra hivatkozva, a saját hit- és értékrendszernek megfeleltethető döntéseket hozunk…gyakorlatilag bár a boldogságra törekszünk, mégis gyakran saját magunkat kötjük gúzsba és amit megélünk az minden csak nem energiával feltöltő!
“Honnan ismerjük fel, hogy jó irányban haladunk az önmegvalósítás felé?” bejegyzéshez 1 hozzászólás
Szia Nikol!
Maximálisan egyetértek Veled. Nagyon örülök, hogy ilyen közérthető nyelven meg tudod ezt az érzést fogalmazni.
Személyes tapasztalatom az, hogy amikor azt érzem, hogy az önmegvalósításomhoz , -vagy ahogy én eddig kifejeztem magam: “a teljességhez”- vezető útat járom, és ennek legmegfelelőbb, fókuszált gondolkodást, cselekvést végzek ösztönösen vagy tudatosan, akkor szó szerint egy láthatatlan, vibráló szeretet és élet-energiával teli, teljes gömbben vagyok és “sugárzok” a gömbbel együtt a környezetem felé. Nagyon boldognak, jónak érzem ilyenkor magam. A materiális, gondokkal teli világ egy burokba kerül, amin én kívül vagyok és talán mintha “lebegnék”. Minden sokkal egyszerűbbnek, tisztábbnak és szeretettel kezelhetővé válik. Hirtelen teljesen egyértelmű mi fontos és mi lényegtelen, a problémák ilyenkor mintha nem is lennének és szeretek minden embert, mert mindenkiben látom a “jót”.
EZÉRT, ÉRDEMES ÉLNI! REMÉLEM NAGYON SOK EMBER TAPASZTAL HASONLÓKAT OLYKOR-OLYKOR.
Fantasztikus volna, ha az a rengeteg ember, aki csak úgy sodródik…, nem hallja belső hangját, vagy bármilyen függőségben él, megélhetné és megértené ezt az érzést. Hiszem és “tudom”, hogy a tudatos útat járva, megértve önmagunkat, “küldetésünket”, életfeladatunkat, képesek vagyunk önmagunk gyógyítására, folyamatos fejlesztésére, a harmónia, boldogság megteremtésére magunkban és mikrokörnyezetünkben egyaránt. Ez által segíthetünk másokon, példát tudunk mutatni Nekik, megnyithatunk előttük kapukat, szélesíthetjük látókörüket… EZÉRT IS ÉRDEMES ÉLNI!!!
🙂 🙂 🙂
T.Niki