Huh…nem volt semmi a tegnap esti Személyiség Integrációs Tréning. Volt benne évtizedek – és generációk – óta kísér(t)ő szorongás oldás, erőszakos cselekmény utóhatásainak feldolgozása, vérfertőzésben fogant majd elvetetett gyermek “okozta” szégyenérzet és életfeladás, mélyen elzárt, de meg nem gyászolt édesanya elvesztésének feldolgozása, önbizalomhiánnyal-gátlásossággal való szembesülés és oki kezelés. Megdolgoztunk egy-egy szövevényes történettel, és volt egyszerűbb-bár annál mélyebb és nehezebb eset feldolgozás is.
Nehezebb megéléseknél nagyon jól jött egy-két kineziológiai műfogás is. Így sokkal biztonságosabb és “túlélhetőbb” az oldás.
Egyetlen férfi résztvevőnket alaposan megdolgoztattuk, jócskán kijutott neki a hálátlanabb szerepekből, férfi viselkedési minták képviseletéből.
Végre volt alkalmam több drámaelemet is belevinni, jobban megmozgatni a főszereplőket vagy képviselőjüket, és az egész csapatot. Kár, hogy a belsőerő aktivizáló páros gyakorlatunkról nem készült felvétel…sokatmondó lenne:)
A képviselők mélyen beleélték magukat a szerepeikbe és ezzel tudtak leginkább hozzájárulni társuk oldási folyamatához.
A dramatikus személyiségfejlesztő elemeknek köszönhetően volt alkalmunk könnyed, felszabadult nevetésre és egymás erősítésére is!:)))
A résztvevők bátor és nyitott hozzáállása ismét sokat segített az oldási folyamatok beindításában.
Az egymásnak nyújtott segítségért igaz, hálás köszönetnyilvánításoknak is jócskán tanúi lehettünk.
…és örülök, hogy végül nevetni is tudtunk:)
