Gyessel kapcsolatos ügyintézésre szántam rá magam és olyan meglepetés ért, amire nem számítottam. Igaz, jó kedvűen, olvasnivalóval és harapnivalóval felszerelkezve érkeztem a hivatalba és várható várakozási idő sem tudta elvenni a kedvemet. Készültem rá. Tudtam, hogy sokan fognak várakozni…azaz inkább éreztem reggel induláskor. Sebaj…legalább jót olvasok és kikapcsolódok. Kaptam sorszámot és a “recepció”-nál 2.5 óra múlva bekövetkező sorrakerülésemig úgy döntöttem egy közeli parkban keresek szebb “menedéket”.
2 óra múlva visszamentem és láss csodát, még egy ember volt előttem és máris mehettem. Eddig is jól el voltam, de ettől még mosolygósabban léptem be az amúgy szürke és nem túl emberbarát box-folyosóra. Megkerestem hová szól az én sorszámom…
a számom felé haladva erőteljes virágillatot éreztem és óhatatlanul teleszívtam a tüdőmet vele… képzeld el, a szürke hivatalban vagyok!…és élvezem a virágillatot:), de ezt még lehetett überelni.
odaértem az ablakomhoz és…meglepettem láttam, hogy egy sólámpa fogad.
Olvasd tovább a sztorit…>>>
