A múlt heti homlok csakra blokkoldó este fókusza a tisztán érzékelés volt, mely hozzásegít saját útirányunk meglátásához és követéséhez.Ennek kapcsán felvetült a kérdés, hogy vajon kinek az útirányáról van szó, amit meg kell látnunk, amit követnünk kell. Hol határozódik meg az útirány és ki az aki ezt követi?
A fő létkérdéseink
A kérdések-kérdése szokott lenni emberi életünkben a “ki vagyok én és miért születtem erre a világra”. Ez két alapvető kérdés mindannyiunkban ott motoszkál, újabb és újabb felvetésekkel és tovább vizsgálandó kérdésekkel. S ha metafizikailag meg is határozzuk például azt, hogy az önmagát és a legfelsőbb önvalót megtapasztalni vágyó lelkekként az anyagi síkon testet öltünk, ennek értelmében legfőbb dolgunk a tapasztalás és az ezen keresztül való önmegismerés, fejlődés és az egyre teljesebb szintű önmegvalósítás. Mindehhez kapcsolódik még az egyéni, családi, lélekcsaládi, népkarmához és a Föld bolygó egészéhez kötődő vállalásaink sora, melyek az én meglátásomban az előzőeket segítik, szolgálják tehát az önmegismerés, fejlődés és az önmegvalósítás folyamatát.
Hitrendszerem szerint én mint jelenleg Pozsgai Nikoletta élem az életem, de sokkal több vagyok ennél. Több vagyok annál mint amit P.N.-ként gondolok, érzek, megélek. Én a tapasztaló vagyok, aki jelenleg P.N. ként tapasztalja meg azt a valóságot, ami évmilliók alatt körém mint lélek-szintű önvaló köré rendeződött. Az ún. kis én, aki P.N.-hez kötődik szoktuk egónak is nevezni, ellenben mindazt, ami a P.N.kénti megtapasztalásomat valóban irányítja nagy ÉN-nek, vagy Isteni Önvalónak nevezzük. P.N.ként arra törekszem, hogy legteljesebb önvalómat, legteljesebb ÉNemet itt a földi síkon, az anyagi minőségben megélhessem. Azaz a legfelsőbb akaratot kívánom beteljesíteni és szolgálni.
Ezért szoktam azt ajánlani, illetve magam is használni, hogy ha valaki nem tudja mit kívánjon egy helyzetben (de sokszor még akkor is:), a lehető legjobb, amit tehet, ha kívánságait, imáit a “legyen meg a Te akaratod” határozza meg. Hiszen a legbölcsebb, legteljesebb rálátással nem rendelkezünk az egó szintjén, nem láthatjuk meg pusztán az elménk erejével.
Megannyi életélményre és megelőző életek megtapasztalásaira emlékezve számtalanszor éltem meg a kérdést:
“Hogy lehetséges, hogy a mindenható, mindenek felett álló jóságos Isten nem avatkozik be, nem ment meg engem, a szeretteimet, vagy az igaztalanul vádoltat, megkínzottat?”
Sokáig tartott a folyamat, míg egyszer egy családállítás alkalmával az egyik Személyiség Integrációs Tréningen, valaki éppen a Sors-ot játszotta. Láttam a vele szemben kialakult dühöt, láttam a harcot, ami vele szemben bontakozott ki. Láttam az összeroppanás fájdalmát, az összeesést és a végső megadást a sorsnak. …és láttam a megértést is, ahová eljutott ezen az úton a lélek. Láttam a folyamatban megmutatkozó megbocsátást, elfogadást és egy felsőbb bölcsesség kibontakozását a folytatásban.
Harcban a Sorssal és az Istennel
Tegnap este emlékeztem erre a jelenetre és emlékeztem megannyi megélésemre, melyben harcban álltam azzal az Istenképpel, aki magára hagy, aki elhagy és aki engedi a szenvedést, az öldöklést, a hamisságokat és az igaztalanságokat. Aztán megbékéltem a legyen meg a TE akaratodban…engedve a nagyobb látószöggel és végtelen szeretettel bennünket megáldó, megtartó és kísérő isteni gondviselés képével.
A Transzgenerációs Epigenetikus Kineziológia oldások közben és a SzInT állításokon ráláttam, hogy mindannyiszor önmagammal harcoltam és mindannyiszor önmagam miatt törtem össze, rogytam meg és haltam bele a szenvedéstörténeteimbe. Ott lüktetett bennem a legyen már elég a szenvedésekből, fájdalmakból, de még mindig valahogy kívülre, egy felsőbb és éppen jó vagy rossz Istenhez kötöttem a sorsom alakulását.
Aztán rájöttem arra, hogy helyzet és tapasztalás van. ÉN vagyok a választó és én vagyok a megtapasztaló. Én vagyok, aki a helyzetet választotta, én vagyok, aki megélte és én vagyok az is, aki így vagy úgy élte meg. Én vagyok, aki korlátoztam magam és én vagyok az is, aki megbékélhet, aki más nézőszöget és más utakat választhat a megtapasztalásához.
Ott kezdődik a valóság, a forma világán túl, az illúziók ködfátylán túl van a valódi létezésünk és ott nincs más mint szeretet, teljesség.
A Valóságlátást – a lelkem fényében való látást választom
Ott látlak Téged az időn és a téren túl, ahol a végtelen és a határtalanban valóban láthatom, érezhetem mindazt, ami VAGY. A nélkül, hogy bármit is mondanál, tennél vagy mutatnál. A VANságod válik érzékelhetővé…ha aszt választom, hogy a ködfátylakon túl is látni akarlak.
A ködfátylakon innen létezik a szenvedés és a félelem illúziója, mert valósággal bele tudunk ragadni a test fájdalmába, a véges és behatárolt létbe, a szűk-ség, a nincs elég és a veszteségek drámáiba.
A homlok csakra est után így írta át Andi egy a kedvesével történt negatív megélését:
“…Aztán megpróbáltam a szeretet fényén keresztül nézni a dolgot, és a kellemetlen érzést felhoztam a szívcsakrámba, majd azt kértem, hogy a fentről érkező fény világítsa meg ezt az eseményt, hogy tudjam, mit kell vele tennem. Úgy eltűnt a rossz érzésem, mintha soha nem is lett volna. Nyugalom, szeretet és békesség volt a szívemben. A csütörtöki találkozásunkat a Kedvesemmel már úgy vártam, hogy semmi neheztelés nem volt bennem. …egy olyan csodálatos napot töltöttünk együtt a Kedvesemmel, amivel kapcsolatban utólag az volt az érzésem, hogy ezért a napért érdemes volt élni. Örülök, hogy szerdán ott lehettem a csakra-esten….”
…és ez a lényeg:
Megválaszthatod, hogy a kapcsolataidat, a történéseidet honnan nézed, hol melyik csakra szintjén és hogyan tapasztalod meg!
A csakrablokk oldó esteken megérkeztünk az utolsó előtti alkalomhoz, a hetedik csakrához. A hetedikhez, mely a korona csakra, az illúziókon túli létezés, az állandó VANság, bőség, végtelen szeretet megélésének helyébe. A korona csakra a maga isteni hetességével elvisz a ködfálylakon túlra, a végtelenbe és az egységben való feloldódottságba. A “legyen meg a TE akaratod” itt már nem választás, hanem azonosulás. Azonosság valódi és legteljesebb önmagunkkal.
A ködfálylakon túlra, a szétválasztottságon és a félelmekkel teli illúziókon túlra utazunk a jövő heti Korona Csakra estünkön. A szokásos előadás utáni meditációban ennek a kitágult, teljességet érzékelő önmagunknak adunk helyet. A meditációban kristálytálak kísérnek és segítenek bennünket.
Csakrák Fénye – ÖRÖM-TEST Építés január 18-án:
“Legyen meg a TE akaratod!”
Pozsgai Nikoletta
kineziológus, életvezetési tanácsadó
női önmegvalósítás specialista
