Önbizalom Levelek 3. Hitek és Tévhitek az önbizalommal kapcsolatban

Hitek és Tévhitek az önbizalommal kapcsolatban

1. “Az önbizalom velünk születik.”

Igaz

De az első élményeknek megfelelően alakulunk, formálódunk tovább. Azaz ha a legmeghatározóbb időszakban (első két év) nem érezzük magunkat biztonságban, sérül az ún. ősbizalom bennünk, akkor ezzel eleve csorbul az önmagunkba vetett hitünk is.

2. “Az önbizalom genetikailag belénk van kódolva.”

Téves – sőt káros:)

A családunkban rejlő minták, melyeket genetikailag öröklünk eleve meghatározzák az életszemléletünket. A nevelkedésünk és a környezeti hatások, a körülmények tovább alakítanak bennünket, formálják az énképünket. Tehát önmagában részben igaz az állítás. Talán inkább így fogalmaznék: az önbizalmunk mértéke van kódolva a génjeinkben. Ugyanakkor erre mind a szüleink mind a későbbiekben saját magunk óriási formáló erővel lehetünk.

3. “Alacsony az önbizalmam, ezért soha nem is lehet magas.”

Téves!

A személyiség kapcsán nincs semmi, ami ne lenne megváltoztatható, alakítható. Az önbizalom pedig különösen az a téma, amin célzott önfejlesztéssel, sőt már szemléletváltással is óriási eredményeket lehet elérni. Ami fontos -mint minden hiány vagy gyengeség esetében-, hogy nem szabad belemerülni, túlzottan rá koncentrálni. Bármire figyelünk, az felerősödik. Koncentráljunk inkább arra, ahogy nap, mint nap egyre több sikerélményünk van. Bármilyen kis dolog, ami sikerült neked, és ezt észreveszed, méltatod, megjutalmazod, erősíteni fogja az önbizalmadat…és ennek az ellentettje is igaz, azaz, ha bármilyen dolgot, ami nem sikerült neked  negatív önmonológgal felnagyítasz, garantáltan rombolni fogja az önbizalmad.

4. “Az önbizalom  állandó.”

Téves!

Mint minden, ez is változó. Pont ebből az okból kifolyólag lehet tudatos munkával megváltoztatni:) Mint minden teljesítményünk, tettünk megítélése maximálisan szubjektív. Azaz attól függ, hogy mi magunk hogyan viszonyulunk hozzá. Én még mindig elég maximalista vagyok – bár már sokat javult a helyzet:), mindig többet várok el magamtól, amire már azt tudom mondani, hogy na jó, ez már elég jó volt. Azért nehéz ez a kérdés, mert a viszonyítási alapunkat mindannyian a szüleinktől és generációs háttértörténetünkből örököltünk. Ha maximalista emberek vettek bennünket körül és velünk szemben is magas volt a mérce, akkor ugyanez várható bennünk is. Ha nem voltak elvárások, különösebb kihívások, akkor ez lesz a mérvadó, és a legkisebb nehézség megterhelőnek számít majd.

Az önbizalmunk szintje napról napra is eltérő lehet. Vannak napok, amikor erősebbek, magabiztosak és optimisták vagyunk és vannak napok, amikor borúsan látjuk az életünket, a teljesítményünket vagy a kapcsolatainkat. Valamennyire csökkenthető az eltérés, de a közérzet mindig is hatással lesz ránk. Én ezért inkább úgy döntöttem, hogy amikor jól ébredek, energikus vagyok és motivált, akkor nekiveselkedek és többet végzek, többet teljesítek azokból a dolgokból, amihez van kedvem. Nagyon fontos, hogy csak abból végzek többet, amihez kedvem van. Így pozitív megerősítést adok önmagamnak, hogy ilyenkor olyat csinálok, amit szeretek. Ez a hozzáállás azért vállalkozói szférában jobban működik, az alkalmazotti viszonyban dolgozók esetében nem ilyen rugalmas a munkáltató. Ettől eltekintve, a szabad idődben még alkalmazhatod a “jó a kedvem-sokat csinálok abból, amit szeretek” elvet.

5. “Az önbizalom mindenkinek mást jelent.”

Igaz!

Az önbizalom olyan fogalom, mint a gazdagság vagy jól-lét. Alapvetően szubjektív, attól függ, hogy ki mit ért alatta, hogyan fogalmazza meg. Ezzel együtt léteznek pszichológiai értelemben elfogadott definíciók is. Alapvetően az önbizalom az az érzés, amikor így gondolunk önmagunkra: tudom, hogy képes vagyok rá, bízok önmagamban, hogy amit meg akarok tenni, azt meg is fogom tudni tenni.

Az önbizalom olyan, mint a másokba vetett bizalmunk: másoknak általában megszavazzuk feltételek nélkül, és megvárjuk, míg csalódunk. Akkor megvonjuk a bizalmat. Önmagunkkal szemben kritikusabbak vagyunk, mint legádázabb ellenségeinkkel, mert önmagunknak  nem előlegezünk meg semmit! Ami nagyon nagy hiba.”

6. “Az önbizalom egyenlő az önbecsüléssel.”

Téves!

Különböző fogalmakról van szó, bár kétségkívül összefüggenek.  Az önbizalom az élethelyzetek, bioritmus és hormonális változások hatására eltérhet. Az önbizalom a bizalom megelőlegezése önmagunk irányába, az önbecsülés pedig a múltban felismert értékeink és elért eredményeink alapján alakul ki. Az önbecsülés egy elégedettség érzés, önnön értékességünk bizonyossága.

Önbecsülés kialakulhat alacsony önbizalom esetén is, de egészen biztosan kialakul magas önbizalom esetén. Fordítva is igaz: ha magas az önbecsülésünk – észrevesszük az eredményeinket, a jó dolgokat -, akkor a következő eset előtt magasabb lesz az önbizalmunk, hiszen tudunk táplálkozni az előző sikerből, eleve magabiztosabban állunk a rajtvonalhoz.

Az önbizalom és az önbecsülés önmagunkkal kapcsolatos érzéseink. Minden érzés a tapasztalatból táplálkozik. A tapasztalatokhoz események kellenek. Tehát ahhoz, hogy az önbizalmunkat növelhessük, nem elég csak meditálnunk és elképzelnünk, hogy napról napra nő az önbizalmunk. Ez segíthet, de önmagában megtapasztalások nélkül, gyakorlati megélések nélkül nem nőhet.

***

Átgondolandó:

Volt különbség az általad adott válaszok és a most olvasottak között?

Mire enged ez következtetni?